Új Szatmár, 1912. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1912-09-15 / 140. szám

1912. szeptember 15 3. oldal lljJmimm Ezen felségesen sikerült terv szerint, a szatmári határban, éppen a város föld­jén építenének egy elzáró müvet, egy zsilipekkel felszerelt gátat, amely a ke­leti csatorna felső vizeit feltartaná s ezáltal a szatmári és madarászi határban a mélyebb fekvésű helyeken 2 m. magas vízzel árasztana el kb. 1000 kát. hold területet. Erre a vizelraktározásra azért volna szükség, hogy a csatorna ezen kb. 40 millió köbméter víznek a szállítása alól mentesittessék. Ez a 400 millió hl. viz addig posványosodna a szatmári határ termőföldjén, mig a tavaszi olvadás a lápi földeken megszűnik, tehát legalább 3—4 hétig s csak akkor vezetnék le a csatornán keresztül, mikor már az alsó nagy vizeket a Szamosba levezették. Szakemberek nyilatkozata szerint a szóbanforgó s a szatmári határban a tár­sulat kedves előzékenysége folytán elrak­tározni tervezett viz u. n. lugozó hatású, amely minthogy a magasabb helyeken lm., — a mélyebb helyeken 2 m. osz­lopban állana, — nem 3—4 hét alatt, de már 10 nap alatt gazdaságilag teljesen használhatatlanná teszi a területet, ameny- nyiben kiöli az édesfüveket s igy utána a föld sem kaszálónak, sem legelőnek nem alkalmas. Ezt mind nagyon jól tudta az Ecsedi- láp Lecsapoló Társulat, azért mégis meg­kísérelte beugratni Szatmár várost a do­logba. Vezetőségünk éberségén múlt azonban, hogy a fondorlatos ügyességgel kieszelt terv dugába dőlt. Legalább is egyelőre. A társulat ugyanis f. hó 12-ére hívta össze az érdekelt ingatlantulajdonosokat, közöttük Szatmár városát is, Madarász község községházára, ahol a Szatmár ellen tervezett csínyhez leendő hozzájá­rulást szerették volna kicsikarni az érde­keltekből. Az érdekelteknek azonban volt ma­gukhoz való eszük és kijelentették, hogy a tervezett vizleraktározáshoz hozzá nem járulnak és igy egyelőre Szatmáron nem lesz vizközraktár. * Tudósítónk jelentése szerint az Ecsediláp Lecsapoló Társulat f. hó 12-ére hívta össze az érdekelteket egyezkedési tárgyalásra Madarász községbe a község­házára. A bizottság elnöke volt Domahidy Elemér, Hajdú vm. és Debrecen város főispánja. A társulat részéről jelen volt Péchy László igazgató főmérnök, Szuhá- nyi Ferenc orsz. gy. képviselő és Papp János szakaszmérnök. Szatmár:Németi város képviseletében Ferencz Ágoston közigazgatási tanácsos, Károlyi grófi ura­dalom képviseletében Rébay Dezső jószág­kormányzó és dr. Farkas Antal ügyvéd jelentek meg. A tárgyalás nem vezetett eredményre, mert sem a város, sem az uradalom, sem a Madarász községi birtokosok nem járultak hozzá a tervezett vizelraktáro- zás módozataihoz, mert azáltal egyrész­ről saját érdekeit látták veszélyeztetve, másrészről a tervezett megoldást célra­vezetőnek nem találták. így aztán egye­lőre az egész ügy annyiban marad, mert az érdekeltek azon véleményben vannak, hogy amennyiben a társulatnak arra az 1000 kát. hold területre szüksége van, vegye meg, vagy sajátítsa ki az 1000 hold földet és akkor aztán, ha úgy tet­szik, elraktározhatja benne az egész Ecsedilápot. flz US SZnsmríR telefonja Minisztertanács Bécsben. Bécs, szeptember 14., este 9 óra. A ma délután megtartott miniszter- tanács a delegációk munkaprogrammjá- val foglalkozott. Lukács László miniszter- elnök kijelentette, hogy ezúttal még nincs abban a helyzetben, hogy a ma­gyar delegációk munkarendjét előter­jessze. II miniszterelnök a királynál. Bécs, szeptember 14., este 9 óra. Lukács László miniszterelnököt a király holnap délelőtt külön kihallgatáson fogadja. Kilépés a munkapártból. Ungvár, szeptember 14., este 9 óra. A város munkapárti országgyűlési képviselője Versrebeczky György levelet intézett a nemzeti munkapárthoz, amely­ben bejelenti a pártból való kiiépését. Versrebeczky levelében elmondja, hogy azért lépett ki a pártból, mert nem helyesli a kormány erőszakos eljárását. Härtl Adolf alezredes nyugdíjban. Munkács, szeptember 14., este 9 óra. Härtl Adolf alezredest, Härtl Lujza a munkácsi botrány hősének atyját nyug­díjazták. Härtl alezredes egyelőre Munká­cson marad s hivatalt fog vállalni. Tisza István Bécsben. Bécs, szeptember 14., este 9 óra. A mai lapok közlik, hogy Tisza István csütörtökön Bécsben tartózkodott, azt azanban, hogy ottlétének volt-e va­lami politikai jelentősége, nem tudják. R nemzeti munkapárt levele. Budapest,, szeptember 14., este 9 óra. Ma a nemzeti munkapárt átiratot küldött a szövetkezett ellenzékhez, amely­ben kéri, nevezze meg azokat a képvi­selőket, akik a párt nevében résztvesz- nek a delegációs ülésen. Az ellenzék elhatározta, hogy a Kossuth-pártból 3, a Justh-pártból 2 és a Néppártból 1, összesen 6 képviselőt küld a delegációs ülésekre, azt azonban, hogy kiket, még nem határozták el. KÖZPONTI SZÁLLODA, étterem és kávéház Mátészalkán. Tatay Pál vondéglüs. Ieliesen újonnan égitvíés berendezve, és liöyelmes Kiszolgálás. Valódi tajtékpipa, szipka és más dohányzáshoz szükséges cikkek legolcsóbb bevásárlási forrása Barth 3ózsef tajtékpipa metsző és bo­rostyán esztergályos do- hánytózsdéje Deák-tér. :: Telefonszámunk 358 :: Lili (büszkén) : Kokott! Bob : Kokott ? ... Az sikkes dolog ! Lili: Képzelheti... (kis szünet.) Boc: Mondd, hol alusznak a te pa­páid ? .. . Mennyi szoba lehet nálatok ? Lili: Mindegyik sorjára jön. Bob: Mindegyik a sorjára? Hát nem alusznak mind odahaza ? Lili: Nem szoktak otthon aludni, csák a bankár papám s ilyenkor engem a nagymamához küldenek. Bob: Miért ? Lili: Mert biztosan az én ágyamban alszik. Bob : Nagy az ágyad ? Lili: Nem, kicsi. Bob : Hát hogy fér el benne ? Lili: Összehúzza magát... és talán gzorsan alszik. Bob: Milyen mulatságos lehet nála­tok ! Én szeretem a sok vendéget ebédre. Lili: Az én papáim sohasem ebédel­nek egyszerre nálunk. Azt hiszem, nem is ismerik egymást. Bob: Miért ? Lili: Milyen szamár maga!... Páris - bán nem úgy van, mint vidéken ... Itt nem ösmerheti mindenki egymást. Bob : Igaz . . . Lili: Maga zenész ? Bob: Nem ... Lili: Nem tanul zongorázni? Bob: De igen . .. Lili: Akkor zenész. Van zongora maitresse-e ? Bob : Igen . .. Thomas kisasszony . . A papának is van egy maitressee, de azt hiszem, az nem jól tanítja, mert a mama nagyon dühös reá. A múltkor is azt kia­bálta : Igen . . . maitressed van ... no, megállj ... én majd szeretőt tartok . . . Szerető ... az is valami zenetanár lehet. Lili: Mondja, a papája már régen mafla ? Bob: Régen. Lili: Látszik rajta ? Bob: Igen ... Piros szalagot visel a gomblyukában . . De milyen szerencsés vagy, hogy a mamád kokott.. . Lili: Ó, azért én játszom magával . . mi nagyvilágiak vagyunk ... az ember nem válogatós . . . Játszani kezdenek, midőn egy jól öltözött fiúcska közeledik hozzájuk. Nono : Akarnak velem játszani ? Lili és Bob egymásra néznek, mint­egy némán tanácskozva. Lili: A papája mafla ? Nono: ! ? Bob : A mamád kokott ? Nono: ! ? Lili: Feleljen. Nono: A papa pénzügynök és a mama semmi. Lili (megvetően): Ó, akkor nem játszhatunk magával. Bob : Nem bizony ! (Gőgösen távoz­nak, mig a harmadik riadtan néz utánuk.) Jean Bertier.

Next

/
Thumbnails
Contents