Új Szatmár, 1912. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1912-09-14 / 139. szám

1 í oJ '■V K n A városok i. évf. 139. sz. üzatmár.Nómeti 1912 szeptember 14 Szombat A városok fejlesztése, amely­ről már annyi sok szó elfolyt, úgy látszik, mégis belekerül az ak­tuális kérdések sorába. Némethy Károly államtit­kár, aki a bel­ügyminisztérium­ban a városok ügyeivel foglal­kozik, alegutóbbi napokban egy ujságiró előtt a következő nyilat­kozatot tette: — A városok fejlesztéséről szóló törvény már szentesítve van és most áll végrehajtás alatt. Ez a törvény határozottan utasítja a kor­mányt, hogy két év alatt be kell nyújtania a városok szervezetéről, közigazgatásáról és háztartásáról, valamint a rendőrség országos szer­vezéséről szóló törvényjavaslatokat. Ez a nyilatkozat egy kisssé korrigálja azt az érthetetlen eljá­rást, hogy a kormány a városfej­lesztés cime alatt most egy olyan törvényjavaslatot fogadtatott el a képviselőházzal, amelynek még hosszú ideig semmi gyakorlati haszna nem lesz. A városok fej­lesztéséről szóló törvényjavaslat ugyanis semmi konkrétumot nem állapit meg, csak további felhatal­mazást ad, illetve kötelezettséget ró a kormányra, hogy az igazi városfejlesztési törvényt két év alatt nyújtsa be. Sok ilyen törvényről tudunk, amelyek további utasításokat ad­nak és majdnem mindegyik utasí­tás és kötelezettség még ma is tel­jesítetlen. Ettől féltünk a városfej­lesztési törvény utasításainál is. És nem politikai szempontból féltünk, nem azért, mert a kormányban bí­zunk vagy nem bízunk, hanem egyszerűen ismerve a mai törvény- alkotás lassúságát. A magyar városok az oszlopai a magyar közéletnek és a gazda­sági működésnek. Akárhány váro­sunk azért nem tud fejlődni, mert sehonnan sem kap támogatást. A mi városaink nem hasonlíthatók az amerikai városokhoz, amelyek magukban olyanok, mint egy-egy állam, hatalmas anyagi erővel és erkölcsi tekintélylyel, úgy, hogy nekik már nincs szükségük támo­gatásra. De a magyar városok — ha nem is tréfálunk, akkor is igy kell mondanunk — nyomorognak, A magyar városok vezetőinek azi anyagi bajok és a tekintély hiány11 között kell lavirozniok és ez pe$ni előny a városok fejlesztésére.^ Kérjük tehát a városfejl^^éj törvényt, de lehetőleg mégJIkét•tie^ előtt. x® , __________________________.ólat áiianol H pénzügyigazgatóság. Soli hűhó sémiért! « — Az „VJ SZATMÁR“ tudósítása. — 72 Sőt már annyira előrehaladt a pénz­ügyigazgatóság ügye, hogy itthon az urak kezdtek veszekedni a oabérokon is : vájjon kit illet több belőle azért, mert megkapjuk a pénzügyigazgatóságot. Szerencse, hogy a baJbérok Aörüli tülekedés nem törhetettAir&yáJjtam [békét i teremtett a babérmarkmok Kozott Ja mi­niszter, aki hosszas hűKá'-vöítáí irtán itéíö mutatkozott hajlandónak tétire., hogy majd keres egy „ideiglenes meg-r oldást*. \nm xoflSioi Vele együtt kerestük i mi-isHLébetet- lennél lehetetlennÄb., Jcoin^iháqiibk jöttek forgalomba, hogy mi 'iész náí az ideigle­nes megoldás. IT9QiA IOT§ Csak éppep, ^ felfedésül emlitjük meg, hogy beszélték ótyad átszűrd mó­dozatáról is elmek''áfc'WéiglöiiéÓ* mdgdí- dásnak, hogy; y a.űaáíjászt^. jpfyd; [ketté­osztja a penziígyigazgatóságot es egyes osztályait'* áttéíépm' SÍzátÜiárFet,^ egyesi osztályait pedig meghagyja Nagykároly? VóllSi^íégjS^>ifáiÖs(-íi^en „ideiglenes megoldási módozat'íS^^^flűftttttjfiajl;' végeredmény-rmégjs azr lett, rhogy a pénzügyi'gázgk'tős'ág uofgabaii ^ein történt seiöki,'! míiful e ív. ítífifad í á> (iégfe ©fid S89129 Hasztalan lestük, mikor már .egMrí be.t nem teheítiipky. hogy, mi történik Nág^kábblVban1,-1 hogy ‘ml^á^áVázka-e a vármegye ;á ína^ykárölyixapótádótivbgy’ nan‘, í^ta.lmi^ük}i.^á#í(fnrt meg á miniszter Nagykárolynak és mit nem, a most leérkezett miniszteri-Idők# véget vet minden legutolsó cseppnyi ipw5Tiy^égn'SkrT.T,T!TCTt^iT5rgT^yrjíí7‘'‘Tr(T^y'j a .pénzügyigazgatöság dolgában fténytf #em történt; éS ypeáh ia^og jförtén&ij ^ei&au se méHjéttühk^l^egfeNagjká|oiy| fett.-I óla s -ál w gg| A mimsztefy &ßiely #°st jött! fe* ázatmáPvérmégy^akStÉíiÖ -Mvallaláhoe, Szatmárvármegye közöiLsegenuK.< k sä afcmg" i ß9"^$&ilISsSf ; tcdníánytoJ ; "zen ~ lantrosir ’ varös '‘Idlreag^,; jgyében ; folyó évi április 18-án hoz Jtt Joatóróítá- ; tárMért«üen>a vág« egyd IkoWs^Si,] i hogV miután .[eJhatájpbzta, \ Jiogy. á vár-] 1 megyd'fergféteB' mimidő ^hlü'ly^az-i i gatóság,, egyelőre fefenfegSibY^cffisé«; | gébfenvff^yiasáék meg, Nagykároly ren-s j dezretfe |tanáés4i- károsnak jla pénzügyi! í 2 ;,#tó^yhése v teán ti ] tett ajánlatát ez idő szerint tárgyalás] f alá^nem vehettem. l Budapest,^ liä2l \ évi ! 3-áIflftF51 Szatmár, szeptember 13. . Valami nagyoMtfohaáeip hintünk ál|-' bán, hogy a nemileg .m'e^íidűU áthelyé-- zési-campagneban mi leszünk a győzte­sek és sikerülni“ Aifttg > A-ielkaparitanunk Nagykárolytól a .pénzügyigazgatóságot. Nem tüdüökíü!Mzni egy pillanatig sem abban a^ftgHo.gghóbáíl.íméítel az illetékes j;kprdfe -p^is^glgdtak ennek a«, ügynek, jÁz»z->hpgyéppen, ag tette'teljeh sen koruoiytelannáj.a^ Ügyg&i^ftgyöBgy&b tálában, nem sgáiüdí»k ,ns§ősxaÓ72ü Itthon, a. . városházén;, Jjssze.bHjya, egymásközt intézgették atpénnügyjgnzg»?) tőség* ügyét,], »mélyben,diQüMor^zerepe volt, az;.»nnaki#jéft,:közbeeáP(^4nd05'Óéi József napoknak is, amelyeket nem l§ífcPii itett-pfghg&hüoM jMükS(ógíe& j>esti j ji • ötért. soáíüíivji midáoqid A 't*­rt | szeptember, 18 a ü f & tm OlyashatatMn aláírás. „ Ifá , nem nsmebnök tuíón-tnl jól aj helyzeffeff tfá‘ egy^szétáerny^ is tudnánk] [üizni azoknak Agilitásában, akiknek ke­iébe Szatmár város sorsának!iídőzéjee-jle ’ étöíofefilbiól pesti í [van ^ liatárözátból . -t9 j | f,| «. ioítöekyénpát ;4sr/-hogy \.v/TTrb^^^“““““““““““““““““““““““*„i, A, [. ­ind. fii uüainlnr! Ö if!3!l lé. i Gallérok gőzraosása S%S i; Kézimunkák, glacé tükörfénnyel hófehérre ( 9 *•.* jpno''• W'F**. tisztitása] Gyár-főüzlet: Szatmár, Kossuth L.rÜiIlO. Feívé'téli iróák KdktóczyhiU7Í'AtmaiÜ?^.JÍÖagykároly,S^éAhfnyÍJi- «ßly Alapittatptt: _1____________________I------------—— ------v -Kovri ,-i i •i('í;u-.-. i!0.-ob:vv,'i ,Uoáh-|j--------Hí» ■.ja'-iU—------v ,s -Iöjí bTVGV8:\A^L'ö‘igí''íA9||^E<.iJyíl9á bíd í § , GSŐÍ9 liniiisv .áisaíéí 3 Jlöc

Next

/
Thumbnails
Contents