Új Szatmár, 1912. augusztus (1. évfolyam, 103-127. szám)

1912-08-01 / 103. szám

- Fővárosi polili ittriii A kitartott, elvtelen vidéki kis hangzatos jelzés­sel nagy ciceró- betűs cikkek szoktak időnként megjelenni, ame­lyek igazán és hiven próbálják bemaszlagolni a gyanútlan olva­sónak a kormány valódi szándé­kait és belső A „fővárosi politikai munka­társunktól“ jelzésű cikkek ugyanis száz és száz példányban mennek szét a kormány sajtóirodájából, egy és ugyanazon napon kapja meg minden olyan vidéki újság, a mely köteles a szubvenció ellené­ben leközölni a kormány vélemé­nyét a saját politikájáról. Gyárilag készülnek ezek a nagyhangú dicsériádák, a talpnyaló ömlengések, az émelygős hizelke- dések és első kézből egyenest a kormánytól származnak. „Fővárosi politikai munkatár­sunk“ = a sajtóiroda, akinek a cikkeit minden lepénzelt mungó- nyomtatvány köteles leközölni a szubvenció külömbeni elvesztésének terhe alatt. Ezekben a cikkekben önti ki a lelkét a kormány, ezekben sirja el panaszait, ezekben suttogja el szive titkos vágyait. A pesti újságokban megjelenő cikkek már alaposan át vannak idomitva, furfangosan ki­csiszolva, de a vidéki mungó la­poknak ezeket a szerény ibolyáit mintha egyenesen a miniszterelnök irta volna. Természetes, hiszen ezek a cikkek a miniszterelnök utasitásai szerint készülnek a sajtóirodában. — Állami tisztviselők írják, a sajtó­lapokban ezzel a f. évf. 103. sz. Szatmár>Németi 1912 augusztus 1 Csütörtök óhajtásait. iroda emberei. Onnan küldik szét ajánfptt^Jevélben mindenhová, ahol áHanii szubvencióból különféle vi­déki újságokat szerkeszt az élelmes vállalkozás. És másnap száz kü­lönféle vidéki újságban szóról- szóra ugyanaz a vezércikk terel­getné jó mungó útra a jámbor kö­zönséget, ha ugyan akadna közön­ség, amely a pénzért hirdetett nagy eszmékre kiváncsi. Mostanában is nagyon szorgal­masan tolmácsolja a derék sajtó­iroda a miniszterelnök szive szán­dékát. S ez a szándék csupa mo­solygó békesség. Csak úgy sugár­zik az arcáról a béke sóvárgó vágya, mikor a cikkekben szelíd tekintettel az ellenzék felé fordul. Mintha nem is újságcikk lenne, ha­nem angyali karének, mely a Meg­váltó születésekor a békét hirdette az emberiségnek. Minden betű egy- egy olajág, minden szó balzsam, a mely az erőszak ütötte sebeket he­geszteni akarja. Persze, persze! Várhatunk-e mást Lukács Lászlótól ? Hiszen ő a béke-miniszterelnök. Ezt csak tudja mindenki. Az ő szájában min­dig ott volt a béke olajága. Csak nem látszott a szuronyok villogá­sától. De most már újra mutogatja Hátha megint el tudna vele bolon- ditani valakit. Szelíd mosollyal hívogatja bé­kére az ellenzéket. Azt mondja: felejtsük el azt az átkozott véderőt. Megszavaztuk, átestünk rajta. A nemzet is megnyugszik már benne. Sőt örül, hogy ezzel is rendbejött. Igen, ezt Íratja Lukács László a sajtóirodával. Hogy a nemzet örül azon, ami történt. így ábrándozik Lukács László üres óráiban. Körülötte zug a nem­zet felháborodása és ő mintha süket és vak volna, azt Íratja megfizetett lapjaiban, hogy őszre nyugalom és béke lesz. Súlyosan téved. Olyan béke nem lesz, amire ő Vágyik. Mert az alkotmány ily gonosz felforgatásában való meg­nyugvás nem békét jelentene a nemzetre, hanem egyenlő volna ez a halállal. Dr. Dénes Viktor iipéd irodáját augusztus 1-töl a városi bér- ház B. épület földszintjére (kapubejá­rat Hungáriával szemben) helyezi át. A zenede. A Heti Szemle mai megjelentével leadta immár az egész szatmári sajtó a véleményét a zenedének általunk meg­bolygatott kérdésében. Ezen vélemények egy részével, az­zal, amely a tiszta erkölcsöt látta meg­bántva a zenedével foglalkozó cikkekben, már régen végeztünk. A másikkal, amely — ha jól tudjuk — a Szatmár és Vidéke hasábjain jelent meg, végzett az a naiv közbeszóló, aki magánvéleményét egymáshoz nem tar­tozó frázis-kompozitumokból össze koty­vasztotta. Tisztelet és elösmerés minden véle­ménynek, amely a közérdekű kérdések­ben bármely részről elhangzik, de akkor, mikor a város érdekeit ilyen mélyen érintő kérdésről van szó, legalább is nai­vitás ilyen bántóan együgyű konklúziót fűzni a tiszteletreméltó és nagyképü ma­gánvéleményhez, hogy : „A zenét ha megértik és megérzik majdan — ott lesz minden házban és minden kunyhóban, mert a szép zene fölemel és megnyugtat, — az érzés fi­nomságát eredményezi s valami nemes zománccal vonja be kedélyvilágunkat. A művész ember és minden vala­mire való ember érzékeny, — kritizálni lehet — de ne bántsuk őket és inkább vessünk ki a kártyára és pezsgőre több adót, mert az csak romboló hatással van az emberre, de az érdemes zené­től vagy zenésztől ne sajnáljuk a pénzt, mert az — ha nem is azonnal — bőven meghozza a kamatját.“ Na ha a polgármester haladéktalanul nem adja át a királyi tanácsosi címet a Szatmár és Vidéke tanácsadójának, iga­zán háládatlanság lesz. Hogy ez az érv még nem jutott eszébe senkinek: hogy a kunyhóban nem ennivaló kell, hanem nemes zománc, ami valami izét eredményez. Na Szatmár, megnyílt a Zenedéhez címzett drogéria, vegyél 14 ezerért ne­mes zománcot! Gallérok gőzxnosása B Kézimunkák, glacé keztyük, tüköríénnyel hófehérre ■ 3Cij|SClJOST wT dl bútorok, szőnyegek tisztítása. Gyár-főüzlet: Szatmár, Kossuth L.-u. 10. Felvételi iroda Kazinczy-u. 17. Attila-u. 2. Nagykároly Szécheayi-u. 31. Alapittatott: 1886

Next

/
Thumbnails
Contents