Új Szatmár, 1912. június (1. évfolyam, 53-76. szám)
1912-06-25 / 72. szám
2. oldal 1912. június 25 iIjMm amit képviselőnk megpendített beszámolójában, hogy t. i. a liberális és radikális elemek egy pártba tömörüljenek össze, amivel egyébként úgy vagyunk, mint a rabinus a kutyával, aki azt mondta: „én tudom, hogy az ugatós kutya nem harap, de vájjon tudja-e a kutya.“ Mi nagyon jól tudjuk, hogy hallatlanul frivol, hazug, aljas visz- száélés az, amit a munkapárt a választójog jelszavával elkövet. Nincs a munkapártban egyetlen igazi választójogos ember sem. Hiszen csak napokkal előbb léptek ki a választójog kiküzdésére alakult összes szervezetekből. Mi is tudjuk ezt, egyre Írjuk, talán három nap előtt is megírtuk. De vájjon tudják-e ezt odafönn, van-e aki kilépjen a munkapártból, mert ő választójogos, vagy pláne a Tisza-gárda politikai becsülete alkalmas lesz arra, hogy kiléptesse őket, mert ők nem választó jogosak? Ez tehát — egyelőre — csak jámbor óhaj, amelynek távoli lehetőségéért nem lehet ma a helyzet előnyeit feladni. Mi tehát nem ujitjuk meg a szatmári békét. Ezek és más aggályok, amelyek tömegesen merülhetnek fel a súlyos helyzet nehézségei közepette, okozták azt, hogy az a megszokott, nagyfokú harmónia, amelyben rendszerint képviselőnk egybeolvadni szokott a maga hallgatóságával, ezúttal nem tudott felcsendülni. Nagy részben oka volt ennek a beszéd tenorja is. Mi igazán nem tartozunk azok közé, akik egynéhány hevesebb vérmérsékletű polgártárs kedvéért vaskos és Ízléstelen kifejezéseket kívánjunk meg a szónoktól. De akkor, mikor az ország közvéleménye — de mindenesetre a képviselő ur választói — remegnek a gyűlölettől és a fájdalomtól még most is, a puszta emlékére, sőt említésére is a Tisza—Lukács-féle jog- tiprásoknak és erőszakoknak, akkor mindenesetre annyit mondani, hogy „hát ez kérem nem megy“ — ez lényegileg annyi, mint a vádlottat tiz koronára ítélni s egyidejűleg felfüggeszteni a büntetés végrehajtását. Egészen természetes, hogy mindezeket a félreértéseket a helybeli munkapárt ugratási célokra akarja kihasználni és pártállás változást magyarázni a beszámoló szavakba, ami azokban természetesen nem foglaltatott, mert abban egyébként az ellenzéki álláspont határozott kifejezésre jutott. De nincs szükség arra sem, hogy a kormány körében arra hivatkozhassanak ma, hogy ellenzéki képviselő békét ajánl. Azért még mindig lehet radikális pártalakulás, természetesen úgy, hogy a radikális párt, amelyhez a képviselő ur nyilván csatlakozni fog, harcoljon, nem pedig béküljön. Szatnsár a muií énben. Kéi2 a zírszáaiiás. Szatmár, junius 24. A város főszámvevője most terjesztette be az 1911. évről szerkesztett zárszámadást. Megállapíthatjuk ebből, hogy a mi városunk is a többi város példájára most fogott hozzá azoknak a beruházásoknak a létesítéséhez, melyek a várost igazán várossá teszik. Természetes következménye ennek az, hogy a beruházásokhoz pénz kell s ezt a pénzt a polgárság izzadja ki. Nem tartjuk megrovan- dónak azt, ha a város kiadásai nagyok, de csak abban az esetben nem, ha a polgárság a hozott áldozatokért az ellenértéket megkapja. E sorok Írójának volt alkalma e tekintetben a német városi polgárság közfelfogását tapasztalni, itt majdnem minden város községi adója 2—300 százalékot tesz ki és senkinek nem jut eszébe ezért zúgolódni, mert a polgárságtól nyert közjövedelmeket a polgárság javára okosan használják fel. Hát a magyarországi városokra teljességében ezt konstatálni nem lehet ugyan, de mi is leszögezhetjük a tényt, hogy beruházásokra, kulturális intézményekre nem sajnáljuk a pénzt s azt is el kell ismerni, hogy a fejlődésnek most induló városnak sok pénzre van szüksége. A zárszámadás szerint a bevételek a költségvetést 66.277 K 96 f-rel múlták felül, a kiadásokkal azonban úgy állunk, hogy 84.199 K 85 f-re fedezet nincsen. Ez azonban dem az 1911. évben állott elő, hanem az 1909—1910. években, amikor is erdővételre, faraktár létesítésre és beruházásokra fordítottak nagyobb összegeket s azoknak összegeit 1911. évben kellett megtérítésre előirni. A főszámvevőnek véleménye szerint az is időleges zavart okoz a háztartásban, hogy a város faüz- ■Jetének bevételei és kiadásai közigazgatásilag kezeltetik. Egy üzlet, amelyik üzleti tőkével nem rendelkezik, kénytelen a kedvező üzleti konjukturákaU kihasználni a nagy összegű olyan vételeket csinálni, melynek eladási ára és nyeresége csak hosszabb idő múltán térül meg. Ez a jelen esetben a más rendeltetésű közpénzeket köti le s megbénítja a város háztartását, mely évről-évre van berendezve s nem rendelkezik olyan felesleges üzleti tőkével, melyet nyereség céljából hosszabb időre lehetne befektetni. Ezé-Tt fogja javasolni a város vezetősége, hogy a városi faüzlet mint önálló üzem a köz- igazgatástól elkülönítve vezettessék és megfelelő forgótőkével láttassék el. A város tiszta vagyona 14,531.960 K 35 f-t tesz ki s a múlt évihez képest 786.878 K 18 f-rel emelkedett. A zárszámadást a jövő havi közgyűlés fogja tárgyalni. (x) Vf Beavatott helyről kaptuk a fenti cikket, amelynek leközlése mellett fenntartjuk magunknak a jogot, hogy a zárszámadáshoz más irányban is hozzászóljunk. Dr. Kelemen Samu beszámolója. — Az Uj Szatmár tudósítása. — Szatmár, junius 24. Vasárnap délután négy órakor tartotta meg beszámoló beszédét Szatmár város országgyűlési képviselője, dr. Kelemen Samu. A gyűlésen sok ezer ember jelent meg a Károlyi-ház kertjében: a függetlenségi párt hívei, a szatmári szociáldemokraták. Az emelvényen a függetlenségi párt oszlopos tagjai foglaltak helyet és ott volt Szatmár város polgármestere, dr. Vajay Károly kir. tan. is. A gyűlést Biky Károly, a szatmári 48-as és függetlenségi párt elnöke nyitotta meg és felkérte az általa megnevezett bizottságot: hívják meg a képviselőt a gyűlésre. Ez megtörtént, dr. Kelemen Samu zugó éljenzés közben lépett a pódiumra, ahol Biky Károly, a következő szavakkal fordult hozzá: Igen t. képviselő ur! Van szerencsém üdvözölni városunk polgársága nevében! Fölkérem, hogy beszámolóját méltóztas- sék megtartani és bennünket a jelen nehéz politikai viszonyokról tájékoztatni. (Élénk éljenzés. Halljuk! Halljuk!) Ezután elmondotta beszámoló beszédét, amelyet szószerinti szövegében itt közölünk : Tisztelt polgártársaim! (Halljuk! Halljuk!) Az utóbbi hetek politikai eseményei köteleségemmé teszik, hogy számot adjak arról, ami a törvényhozásban és a törvény- hozás körül történt. Az események egymásutánjáról Önök értesültek a történet írásnak azokból a napi krónikáiból, amelyeket hírlapoknak nevezünk. Feladatom tehát nem az események külső vonatkozásainak egymás mellé rovásából, hanem azok belső összefüggésének felderítéséből áll. Ki akarom mutatni, minő okok össze- hatása idézte telő azt a helyzetet, amelyet már helyzetnek sem nevezhetünk, mert hisz ez a szó elhelyezkedést, tehát bizonyos állandóságot jelent, — holott az, ami történt, a szenvedelmeknek vulkánikus kitörése, valóságos politikai földrengés, mely alapjában ingatja meg alkotmányosságunk épületét; egy szörnyűséges vihar, amely elpusztálással fenyegeti évek, ha ugyan nem évtizedek politikai termésének gyümölcsét. — (Úgy van! Úgy van!) Tisztelt polgártársaim! A törvényhozásnak most berekesztett ülésszaka az obstrukcio jegyében indult meg. Az ob- strukcio jelszava felcsillant már a választások időpontjában, mint az esetleges választási visszaélések megtorlásának egyik eszköze. Azután ott lappangott a bank kérdés tárgyalásánál, noha akkor teljesen a háttérben maradt, és legfölebb abban nyilvánult meg, hogy a beszédek szellemi becsén kívül talán külön értékelték azoknak terjedelmét is. A függetlenségi és 48-as párt a bank ügy tárgyalására mindenkor teljes büszkeséggel tekinthet vissza. Ha közvetetten eredményeket nem is érhetett el, hisz ezt a kérdést a választások: eldöntötték, a vitának bizonnyal meg volt á maga termékenyítő hatása a lelkekre és értékes anyagot adott át utódainknak e küzdelem folytatására. De nyíltan jelentkezett az obstrukcio már az első költségvetésnek tárj gyalása előtt. Akkor a függetlenségi és 48-as párt körében az a kívánság jutott kifejezésre, hogy a költségvetés megszavazását obstrukcioval kellene lehetetlenné tenni. Ennek a felfogásnak akkor az én csekélységem szólott ellene; az volt a meggyőződésem, hogy az úgynevezett nemzeti ellenállás idejének szörnyű ráz- kódtatásai és a koalíció két éves uralmát
