Új Szatmár, 1912. június (1. évfolyam, 53-76. szám)
1912-06-23 / 71. szám
Az uj frázisok I. évf. 71. sz. Szati»ár>Néinet! 1912 junius 23 Vasárnap (T.) Korunk legnagyobb francia írója megírta hazája történetének gúnyos paródiáját. A korszakokon át haladva eljut a Dreyfus- ügyhöz, amelynek torzképét rajzolva a következőbeszélgetést adja a hadügy-, miniszter és a vezérkari főnök — Ez az, amit mondani akartam, válaszol a miniszter. Olyanok, amelyeket kiegészítettünk. Mint bizonyítékok a hamis bizonyítékok mindig értékesebbek, mint a valódiak. A hamis bizonyítékok mindig pontosabbak, és mindig jobban illenek az esetre, mint a valódiak. S azonkívül bizonyos költői vonás lévén bennük, a földi valóságok bizonytalanságaiból is kiemelik az ügyet. nyos életet számítjuk — 1867 óta — egy igaz szó nem jutott az ország közvéleményének itélőszéke elé. Itt is azt tartották, hogy a frázisok, amelyek a mindenkor fennforgó esethez megrendelésre, mérték után készülnek, mindig jobbak és megbízhatóbbak, mint a töprengő igazságok. Az is természetes, hogy a pártok kölcsönösen vádolták egymást a frázisaikért s a sajátjaikat mint tündöklő igazságokat igyekeztek feltüntetni. Különösen állott ez a mindenkori kormányokra, amelyek a szárazság és komolyság előjogait vitatták a saját számukra az ellenzék agitációjának lendületével szemben. szájába: — Vannak bizonyítékaink Py- rot (igy hívják Dreyfust ebben a történetben) bűnösségére ? — kérdi a hadügyminiszter a vezérkari főnöktől. — Vannak bőségben és olyanok is vannak, amelyeket kiegészítettünk. A magyar politikai élet most folyó nagy pőrében alaposan meg- szivlelésre találtak a lánglelkü francia maró megfigyelései. Még tévedésből, még szórakozottságból sem hangzik el a közéleti vitákban egyetlen igaz szó sem. A magyar politikai tradíciók csorbítatlan fenntartása ez. Ahonnan az alkotmáA kormány mindig a megfontolt, higgadt szinte tudományos állásfoglalás látszatát igyekezett felöltem s ennek ellentéteképen éretlen, gyérkőcszónoklásnak minősíteni a mindenkori ellenzék érvelését. Tetőpontját érte el a komoly- kodásnak ez az álszenteskedése Hz 133 mmm tárcája fjpiiÉei, holüsp lÉá3Éi»É vagy egy gyöfreümes éjszaka története. Apa: Gyermekek mars az ágyba . . . Ha holnap kiakarunk rándulni, korán kell kelni. Lajoska: Még egy kicsit hadd maradok. (Ránéz az asztalom maradt süteményre.) Anya: Minek az? Holnap nem tudlak kihúzni az ágyból . . . Pista (int az öcscsének, azután alázatosan): Én lefekszem, de az anyuska fektessen le. Anya (sóhajt): Gyere . . . Pista (titokban föltartja az úját, ami az öcscsével megállapított jelbeszédben annyit jelent, hogy: esküdj meg, hogy az egyik süteményt nekem adod, mert én csalom el innen az öregeket.) Lajoska (föltartja a két ujját.) Anya (Pistához): Na gyere . . . Pista: Apuska is jöjjön . . . Ő takarjon be. Apa: Jó, én takarlak be . . . (Mind a hárman átmennek a hálóba.) Lajoska (biztos griffel ellopja az összes manduláspereceket.) Anya (kiszól): Te is gyere, fiam . . . Lajoska (szelíden): Igen, anyuska... (megnyomja a konyhába szóló csengőt.) A cseléd (bejön és látja, hogy az ebédlőben már nincs senki, leszedi az asztalt s igy az eltűnt mandulásperecekért holnap neki fogják Ígérni a kapitányságot és „majd megnézem akufferedet, te panca- mári . . .“ is neki jut. Apa (visszajön, dühösen): Mit kapkodnak, mit kapkodnak? Tudod, hogy vacsora után szeretek egy kicsit az asztalnál üldögélni . . . Mit kapkodnak? . . . Anya (idegesen): Nem kapkodnak ... Sose kapkodnak ... A cseléd egyszerűen leszedte az asztalt, mert azt hitte, hogy lefeküdtünk . . . Feküdjünk is, mert holnap korán kell kelni . . . Apa: Én ilyenkor még nem tudok elaludni . . . Anya: Majd tudsz . . . Egy kicsit úgyis beszélgetünk még . . . Apa: Minek? Anya: Mert én meggondoltam . . . Menjünk mégis Mikola-fürdőre . . . Apa (idegesen): Ez volt a legelső tervem, akkor persze nem kellett . . . Most már nem lehet. Anya: Miért? A sült csirkét nem kell átpakolni akár Máriavölgyre megyünk, akár Mikola-fürdőre . . . (bemegy a hálószobába és lefekszik.) Apa (haragosan követi.) Pista (a takaró alól, fojtott hangon): Adjál még egyet ... Te, bizony isten, négyet ettéi . . . Apa: Aludjatok . . . Anya: Ne bánsd őket, izgatottak . . . (figyel.) Apa: Én is . . . Ki tud ilyenkor aludni . . . (figyel.) Anya: Mi ez? . . . Mintha valaki cukrot ropogtatna . . . Női és férfi :: nagy választékban megérkeztek. Meskevits Farkas és Társa cipő és csizmagyár részv.-társ. szatmári fiókja % Ära 6 fillér.
