Új Szatmár, 1912. június (1. évfolyam, 53-76. szám)
1912-06-23 / 71. szám
I ' 7 9 2. oldal 1912. junius 23 Tisza István grófban és Lukács Lászlóban. Ezek már valóságos tanárok, sőt tanfelügyelők. Amin csak nevetni lehet, ezek az urak hosszadalmas elméleteit állitották fel a törvénytelenség tanainak, mintha a törvénytelenségneklehetne elmélete. A többségi jog, a politikai lelkiismeret, a nemzeti szupremácia, a nemzet önrendelkezési joga — s az ördög tanulta végig, hogy még micsoda dogmák azok, amelyek tudományos tógában, a komolyság csepüparókájával fejükön felkuporodtak a nemzeti eszmények pie- desztáljára, és mint a hinduk torz- képű istenei, onnan vigyorognak le a lábaikhoz félrevezetett tömegekre. Mondani sem kell, hogy mindezek a tételek csakúgy mérték után készült kongó frázisok, mint a hordó tetejéről tartott népgyülési beszédek formulái. Ha Tisza Istvánék az ellenkező frázisokkal tudnának hatalmon maradni egyrészt a parlamentben, de a mi fő és nekik fontosabb, a társadalmi és gazdasági élet üdvözítő hatalmaiban — akkor épen az ellenkező frázisok szerepelnének mint egyedül hazafias és egyedül tudományos politikai igazságok. Szóval, az egész magyar közélet gondolkozása véges-végig van fertőzve a hazug szólamok piszkos fluidumával. Nem lévén hivatásunk politikai történeteket Írni, csak a mai nap képét vizsgáljuk és abban is megtaláljuk ezt az alacsony vonását a magyar politika karakterének. Sőt most jobban, és kifejezettebben mint valaha, mert most közvélemény-válság van, ami magyarul azt jelenti, hogy frázis-válság van. A régi frázisok elkoptak, most újak jönnek. A kormány megvásárolt egy csomó újságot, egy-egy csomó közleményt, s azokban terjeszti a legújabb mérték szerint, a mai kor igényeinek megfelelően készült legújabb frázisokat. Egy ilyen frázis-gyártás a következőképen néz ki: Az ellenzék a demokratikus választójog ellenében volt hajlandó megadni a parlamenti rendet és a véderőt. A többség ellenben nem akarta megadni a demokratikus választójogot, hanem karhatalommal vitte keresztül a véderőjavaslatot. Ennyi a tiszta, rövid igazság. Most tehát a kormánynak logikusan úgy kell tovább érvelnie, hogy a demokratikus választójog nem jó, nem üdvös, káros — és ezért kellett rendőrlegényekkel eldönteni a parlamenti válságot. Aki ezt az érvelést elfogadja, az aztán csatlakozik a kormányhoz. Csakhogy mindebből a kormány nem mond és nem mondat semmit. A kormány legújabban megvett lapjai most — és ezen tessenek aztán mulatni — a népparlamentet hirdetik és annak az eljövetelét. Ez a legújabb frázis. Vászonyi Vilmos, a kormánypárt budapest-főváros jogi képviselője ezt hirdette a múlt napok nevezetes közgyűlésén, ezt hirdetik a kormány lapjai, ezt hirdeti a miniszterelnök. Csak éppen Tisza viseltetik olyan legyőzhetetlen undorral a demokrácia iránt, hogy képtelen volt eddig ezt az ő szájukban a szokottnál is aljasabbá váló frázist kiejteni. Ez a legújabb frázisuk. Ez lesz a legközelebbi „korszellem“ — mint ők magukat haszonhajtó idealizmusuk nyelvén kifejezni szokták. Az urak szeretik politikai dolgokban a hazafiságot emlegetni. Hát én azt mondom, hogy eny- nyire ostobának és bolondnak tartani a nemzetet, hogy most ő tőlük majd beveszi a népparlament frázisát — ez már hazafiatlanság. S ha csakugyan beveszi tőlük, akkor még nagyobb hazafiatlanság, mert nyilván egy beszámithatatlan nemzettel való visszaélést jelent. :: Telefonszámunk 358 :: Apa (elfujva a gyertyát): Ropog-J tasson . . . Tíz perc szünet. Anya: Alszol már? Apa: Igen . . . Anya: Szellemes, az vagy . . . Csodálom, hogy kitárod . . . Újabb tíz perc. Apa (szép lassan elszenderedik). Pista: Papa kérem, ha rossz idő lesz is elmegyünk? Apa: Nem megyünk és hallgass . . . Nagynehezen elaludtam és fölráztál . . . Lajoska (nyafog): Papa kérem, én nem tudok aludni. Anya: Majd tudsz . . . Lajoska: Annuska ébren van . . . ? Anya: Igen . . . Lajoska: Akkor tessék megmondani: mi Előindia fővárosa . . . Úgy töröm a fejemet . . . Anya: Nem tudom . . . Aludj . . . Az apa (átfordul a másik oldalára, lélöntudattal fölteszi a kérdést.) Tíz perc szünet. Az apa (magában): Előindia főváAz anya (c-durban horkol). Az apa (hiába küzködik): L-Iel kezdődik ... A nyelvemen van . . . (töri a fejét.) Pista (álmában): Adjál még egyet... Az apa (izzadva): A fene egye meg . . . Lombroso . . . nem, az egy tudós volt . . . (fölkölti az asszony.) Anya (riadtan): Mi az ? Apa: Miért nem montad meg annak a gyereknek? Anya: Mit? Apa: Hogy mi Előindia fővárosa . . . Anya: Mert nem tudom . . . Apa? Most engem kinoz . . . L-lel kezdődik . . . Úgy cseng, mint Lassalle... Anya: B-vel kezdődik . . . Mindjárt megmondom . . . Apa: L-lel kezdődik, ez biztos . . . (Csöndesen feküsznek és kínosan gondolkoznak.) Apa: Most ezért a marhaságért egyáltalában nem fogok tudni elaludni . . . Anya (hirtelen): Hopp, én tudtam, de te megszólaltál és kiverted a fejemből . . . Apa: Föl kell kelteni a Pistát, az biztosan tudja . . . Most tanulja . . . Anya: Hagyd aludni . . . Hopp . . . Ganges . . . Apa: Ah . . . Mondom, hogy L-lel kezdődik . . . (dühösen) Pista . . . Pista (álmosan): Már indulunk . . . Apa : Mi Előindia fővárosa ? Anya: Ugyan ne zaklasd azt a gyereket . . . Apa: Csak mondja meg . . . Pista: Debrecen . . . (elalszik.) Apa : Már virrad és még semmit sem aludtam . . . Anya: Hát aludj . . . Apa: Könnyen beszélsz . . . Hopp... Most már egészen bizonyos T-vel kezdődik . . . Budha . . . Nem . . . Apa (felugrik az ágyból): Nem birom tovább ... Én telefonálok a háziorvosnak . . . Anya: Rosszul vagy? Apa: Nem, de ő neki hajnalban is kötelessége tudni, hogy hívják azt a nyomorult várost. Ropog-1 rosa ? Mi is Előindia fővárosa . . . különben, bánom is én . . . (aludni próbál). hid- és csatorna-csövek, itató vályúk, beton oszlopok, víztartó-medencék és mindenféle betondolgok valódi jó minőségben s csinos kivitelben kaphatók Kosa Bertalan és Fia Betongyárában. Teelfon: 260.
