Új Szatmár, 1912. június (1. évfolyam, 53-76. szám)
1912-06-15 / 64. szám
2. oidal 1842. ’mms is Mert énekelni is szokott a Szájkosaras Sajtó, — ha jóllakott a szolgaság húsával: himnuszt vinnyog és ódát szűköt az éjszaka gőgös urához, a Holdhoz. Érzékeny íül ilyenkor undorral bedugul és radikális láb rúg egyet a bitang állaton. Mert a szabad testvérek, inkább a mezőket lakják, inkább kóbor fáradozással, keservesen szerzik meg eledelüket, de éjszakánként hosszú, bátor vonítással megugatják a Holdat. 11 fcsiipárhan fanunk heti 6 korosa iiezdizeiéssal vétetnek fel. :: Szatmár, junius 14. Csend. Nemzetek sorsára döntő idők túlfűtött láza után halálos csend borult a magyar politikára. Akik a kétségbeesés szélére sodorták az országot, elmentek a király elé s ami az uralkodó szobájában történt, arról senki sem beszélhet. Ez a lélekzetfojtott csend, mikor mindenki visszavonult a porondról, alkalmas idő a higgadt megfontolásra. Mi is történt ? Egy nap alatt eltiporták nemzeti létünk biztositékát s azóta minden hatalmi eszközzel iparkodnak a közvéleményt meghamisítani, hirdetni, hogy ami történt, a nemzet érdekében elkövetett hőstett. Azt hisszük, hogy e nyugodt megfontolásra engedett napokban minden gondolkodó ember lelkében kialakul a rendíthetetlen meggyőződés, hogy itt nem hősi tett, hanem a legvégzetesebb merénylet történt a nemzet jövője, Magyarország demokratikus kialakulása ellen. S ha eljön az idő, mikor megkérdezik a nemzetet. Tisza hatalmi gőgjének martaléka akar-e maradni, vagy egy uj rend alapján akarja felépíteni az uj, gazdag, erős és szabadmeggyőződésü Magyarországot, tudni fogja kötelességét s a nép józan ítéletével fogja megsemmisíteni azt a pártot, amely örök bécsi járomba akarta törni a nemzetet. — Azoknak a kortesfogásoknak pedig, amelyek Tisza bécsi kihallgatásáról azt hirdetik, hogy a király hálásan és kegyesen fogadta a geszti basát, senki se hihet. Ami a király dolgozószobájában történt, az titok marad ilyenkor, de még feltételezni is vakmerőség és hirdetni frivol könnyelműség, hogy az alkotmányos király hálás — a törvények felrúgásáért. kélet ríjfÉÉü. Riport a iisipdoit postamdernőről — Az Uj Szatmár tudósítása — Szatmár, 1912. junius 14. Jótékony egyesületek és más ehhez hasonló intézetek! Hallgassatok ide, egy szegény szerencsétlen postamesternőről van szó, aki talán holnap, vagy holnapután, esetleg hónapok múlva kikerül az utcára s az utca bolondja lesz. Nevetnek majd rajta az utca gyermekei, a garázdálkodó részeg, akinek útjába kerül, megrugdalja, fellöki, leszakítja ruháját, esetleg a még meglévő pár szál haját, mert teheti, nem védi senki, nincs már neki joga, mert bolond, aki él és nem tudja miért, mert nincs esze, elvesztette vallásosságában, elvesztette a sok imádkozásban, a szegény szerencsétlen, vallási tébolyban szenvedő postamesternő Szam- borovszki Izabella. Es most következnek a képek. 1. Szamborovszky Izabella, a szerencsétlen vallási tébolyban szenvedő nő, ezelőtt 22 évvel, amikor még a posta gyermekkorát élte, lépett a posta szolgálatába. Napidijasnak alkalmazták, 1 forint 20 krajcárt kapott naponta. A leány magábazárkózott volt. Társnőivel csak hivatalos ügyekben érintkezett. A napidijas kezelőnő naponta eljárt a templomba s a hivatalos órák alatt is folyton imádkozott. Társnői szemet hunytak a nő vallási ájtatoskodására, úgy tettek, mintha nem látnának semmit. Nem akartak társnőjüknek kellemetlen perceket szerezni, mivel tudták, hogy ha a vallási dolgokat bolygatják, napokig sir és annyira felizgatódik, hogy azután nem tud szolgálatot teljesíteni. Egy alkalommal, amikor rovancsolás volt a hivatalban, kijelentette, a rovan- csolást teljesítő postatisztnek, hogy ő nem nyúl a távirdagéphez, mert az éjjel megjelent előtte Szűz Mária és azt mondotta, hogy elkárhozik, ha megérinti az ördön- gős masinát, mert abban lakik Lucifer, az ördög, aki továbbítja a táviratokat. Szűz Mária megmondotta neki mér azt is, hogy a telefonhoz se nyúljon, mert abban is laknak ördögök, talán többen, mint a táv- irdagépben. A rovancsolást teljesítő hivatalnok megütközéssel hallgatta a kezelőnő szavait, nem tudta elgondolni, hogy mi baja lehet ennek a szerencsétlen leánynak. Csak később, amikor a hivatalbeli tisztviselők megmagyarázták neki társnőjük állapotát, tudta meg, hogy kivel áll szemben. Szamborovszky Izabellát, akkár megvizsgáltatták. A hivatalos orvosi vélemény megállapította, hogy a nő vallási tébolyban szenved, állapota azonban nem aggasztó, mert a téboly jelei csak akkor mutatkoznak rajta, ha vallási dolgokat vetnek előtte felszínre és ha vallási dolgokról kezdenek vele vitatkozni. Szamborovszky Izabella tiz évig teljesített a nagyváradi postaigazgatóság különböző állomásain szolgálatot. Ezen idő alatt szabálytalanságokat sohasem követett el. 2. Ezelőtt tizenkét évvel a nagyváradi postaigazgatóság Szatmár városában a forgalom könnyebb lebonyolítása végett postaügynökségeket állíttatott fel. Egy ilyen postaügynökség létesült az István-téren is. Ennek a postaügynökségnek a kezelésével Szamborovszky Izabellát bízták meg, aki örömmel vállalta el a megbízást, annál is inkább, mert tudta, hogy itt nem gyakorolnak felette szigorú felügyeletet és több szabadideje lesz az ájtatosko- dásra. Alighogy beköltözött a posta belsejét valóságos házi kápolnává alakította át. A falakat tele aggatta szent képekkel, a szoba egyik sarkában felállította az oltárt, föléje helyezte az örök mécset, amelynek lángja sohasem aludt ki. A szoliat hete, hogy úrnőm nem józanodott ki. Schutt kiküldte a szobából, mielőtt befejezhette volna mondókáját. Azután Ferdinándhoz fordult: — Talán levennéd a kalapod ? Kijelentem neked, hogy én olyan hölgy vagyok, akinek kezet is kell csókolni.. Érted? Nos? Mialatt igy beszélt, Celestine berohan. — Na, szépen vagyunk, jön a majom. A majom Jean-volt. Jean, aki a lakást fizette. Schutt nyomban kijózanodott. Ferdi- nándot egy pillanat alatt a ruhatárba lökte. A ruhatárban elrejtett férfi minden vígjátékban előfordul. Ferdinánd mégis úgy tapasztalta, hogy egészen drámai a helyzete. Visszatartotta a lélekzetét és kezdte magát rosszul érezni. Csak azt nem tudta megérteni, miért van itt olyan do-; hányszag? Egyszerre egy alakot látott, aki mozgott, azután egy hangot hallott: — Ne féljen, én Fritz vagyok, egy szegény kis tolvaj. Ferdinánd már alig értett ebből valamit, mert elájult és egész hosszúságában végigterült a földön. Fritz tényleg egy becsületes, jóra- való tolvaj volt. Csak annyit lopott, amennyire szüksége volt. Ha halommal feküdtek is előtte az aranyak, annyit vett el, amennyi pillanatnyilag kellett neki. Schuttól most is egy ötven frankost emelt el, amely egy asztalra volt kikészítve. Mikor hallotta, hogy jönnek, a ruhatárba menekült, igy került össze Ferdi- nánddal, aki nagyon útjában volt. Hogy könnyebben gondolkodhassék, ráült. Előbb a nyakára, azután lejebb csúszott és törte a fejét: milyen hasznot húzhatna ebből a helyzetből? Elhatározta, hogy kicseréli az öltönyét. Már úgyis rég vágyott tiszteségesebb ! külsőre. Gyorsan lehúzta Ferdinánd ruháit, a maga rongyaiból kibújt és lerakta őket az ájult mellé. Schutt ezalatt igyekezett meggyőzni Jeant, hogy egy unokanővérének a nevenapját ünnepelte és igazán nem csalta meg őt. — Magam fogom átkutatni a lakást. Mig ő a túlsó szobákban járt, Celestine beszólt. — Gyorsan, gyorsan, meneküljön. A túlsó ajtó a cselédlépcsőhöz vezet. — Megyek, megyek már — feleltek a ruhatárból. Jean visszajött. Már éppen bocsánatot kezdett kérni, mikor egy siri hang hallatszott: — Jaj istenem, istenem, hol vagyok ? Az öntudatlanságából magához tért Ferdinánd egyszerre csak Jeannal állt szemközt. — Fuj, egy apache ! Erre nem teszem a kezemet! Adieu, asszonyom! Schutt ámulva nézett Ferdinándra.. — Mi történt veled? Celestine most látott elmenni és te mégis itt vagy és hozzá igy ? ... Henri Duvernois. Modern ruhaíestés D^I Le£szebb ruhatisztitás bármily divatszinre iiCI|lCÍ|öl m dl vegyileg száraz utón. iGyárfőüzlet: Szatmár, Kossuth L.-u. 10. Felvételi üzlet: Kazinczy-u. 17., Attila-u. 2., Nagykároly: Széchényi-u. 31. Alapittatott 1886
