Új Szatmár, 1912. június (1. évfolyam, 53-76. szám)

1912-06-15 / 64. szám

1912. junius 15 3. oldal UjMmt ba minden részben gyertyatartókban mé­teres hosszúságú gyertyák voltak felál­lítva, s ezeket imádkozás közben hol elol­totta, hol meggyujtotta, aszerint, amilyen természetű imádságot mondott. Fizetésé­nek nagy részét, úgy szólván az egészet, templomépitésekre, jótékony intézeteknek, szentelt gyertyára és más ehhez hasonló célokra adományozta. Szükségletének fe­dezésére alig költött néhány forintot. Na­pokig élt száraz kenyeren, télen fütetlen szobában lakott, mindezt csak azért tette, hogy többet adhasson vallási célokra. Pénz, csomag, ajánlott leveleket és egyéb postai küldeményeket csak azoktól vett fel és szállította, akiket az ő vallási fanatizmusa vele egyivásunak talált. A többieket elküldötte, nem bánta, bárki is légyen az. Minden reggel fél hat órakor felment a reggeli misére, onnan haza jövet ki­nyitotta a posta hivatalt, s imádkozott to­vább mit sem törődve a hivatalban vára­kozókkal. Amig ő imádkozott senki ember fiától nem vett fel küldeményt. Többször hangoztatta, hogy a délelőtti ájtatosságát, még Ő felsége a király látogatására sem hagyná abban. Ennek a hire hamar szétment a környéken, megtudták az utca rakoncát­lan fiai is, akik azután valóságos gúnyt űztek belőle. Felmásztak az ablakra s onnan kiabáltak reá, sőt megtörtént az is, hogy bemerészkedtek a kápolnává átala­kított hivatali helyiségbe s az égő gyer­tyákat eloltották. A postamesternő mindezeket tűrte némán, odaadással, a hitért. 3. Szerdán délután öt óra tájban egy iparos ember jelent meg az István-téri postán, pénzt akart feladni. A postamesternő, akit már teljesen hatalmába kerített a vallási téboly, az ol­tár előtt imádkozott, körülötte 15 gyertya égett. Az iparos ember várt egy darabig, amikor már megunta a várakozást, meg­kérte a postamesternőt, hogy hagyja abba az ájtatosságot és vegye fel tőle a pénz­küldeményt. Az iparos ember azonban süket fülekre talált, Szamborovszky Iza­bella csak imádkozott tovább, mintha senki sem lenne a hivatalban. Hat óra felé járt az idő, az iparos még mindig ott várakozott a postán. Egy­szer azután, amikor már nagyon meg­unta a várakozást radikálisabb formában próbálta a postamesternőt rábírni a pénz felvételére, majd, amikor már látta, hogy sehogy sem boldogul, becsapta az ajtót s távozott. A postamesternő csak erre várt. Rögtön bezárta az ajtót s attól fogva lé- lek^-az ajtón s be, s ki, mert ő sem ment ki. Ekkor már nagy népcsődület állott a postahivatal előtt. Az utca gyermekei felmásztak az ablakra, s úgy kiabáltak be a hivatalba, A postamesternő erre ügyet sem vetett, mint a ketrecbe zárt lőcsei fehér asszony, akit kigunyoltak az utcán járók, imádkozott tovább, A hir eljutott a postafőnökhüz. A postafőnök rögtön kiment az István-térre s bebocsájtást kért a hivatalba. A postamesternő azonban nem nyi­totta ki az ajtót, kijelentette, hogy csak felsőbb isteni parancsa nyitja ki szenté­jének ajtaját, mert az már nem posta, hanem az Istenháza, amelyet az Ur Jézus Krisztus parancsára építettek neki, s ahová csak a Boldogságos Szűz engedő­mével lehet belépni. Éppen most beszél­tem a Szent Szüzzel-mondotta, s nem adott engedelmet arra. hogy kibocsájtsam s igy nem is engedhetem be, azzal, mintha mi sem törtért Ina folytatta az imádkozást. Másnap a postafőnök újból megjelent a hivatalnál s kérte, hogy nyissa ki. A postamesternő erre még ekkor sem volt hajlandó kinyitni a hivatalt, mire feltöret­ték. Majdnem kővé meredtek attól a lát­ványtól, ami ott éléjük tárult. A postamesternő kibontott hajjal tér­depelt az oltár előtt, kezét az ég felé emelte s érthetetlen imákat mormogott, körülötte 15—20 gyertya égett. A postafőnök szólott hozzá, ő azon­ban nem felelt, imádkozott tovább. Mentőkocsi áll meg apostahivatal előtt. A mentőkocsiból két ember száll ki, Mo- nus lajos felügyelő és Török Lőrinc men­tő. Bementek a szentéjjé átalakított pos­tahivatalba, karoníogták a postamesternőt s viszik a csendőri fogdába. Itt helyezték el őtet is, mint a többi hasonló őrülte­ket, mert a kórházban nincs hely. A szerencsétlen nő nem szabadko­zott nyugodtan követte a mentőket csu­pán arra kérte őket, hogy engedjék meg, hogy a két legkedvesebb szent képét magával vihesse. Ezt megengedték neki, azt sem kérdezte hová viszik, csak ment nyugodtan velük. Péntek délután egyfogatu bérkocsi áll meg a csendőrségi fogda udvarán. A kocsiból két hivatalos ember, Füredi Áb­rahám és Török Lőrinc, szállott ki. A na­posnak felmutatják Tankóczy Gyula rend­őrfőkapitány rendelkező parancsát, amely szerint a nő Igadandó és elszállítandó a nagyváradi tébolydába. A napos figyelmesen átolvassa a pa­rancsot s miután meggyőződött annak hitelességéről, átadta a megtébolyodott postamesternőt. A nő most sem ellenkezik. Halkan -kérdi, hová visznek? Kísérői már be vannak oktatva, azt mondják neki, hogy Máriapolcsra mennek búcsúra. A szerencsétlen nő szeme felvillant, megcsókolja a kezében levő feszületet, s alig hallhatóan mondja. — Boldogságos Szűz légy velem, hogy békén megtehessem azt az utat, amely hozzád vezet. A másik percben már viszi a kocsi az állomás felé. A szatmári állomás valóságos mo­dern Bábel. Délután a legforgalmasabb. Egymás után érkeznek meg a vonatok. Rettenetes sípolás, zavaros lárma hallat­szik. Ez izgatva a megtébolyodott nőt, elő­ször imádkozni kezd, az Istenhez fohász­kodik, majd hangos sírásra fakad. Bevezetik a rendőrszobába ott leül­tetik. Láthatólag megnyugszik, s nyugod­tan várja a vonatot. Fél háromkor be­fut az állomásra a Nagyvárad felé menő vonat, a szerencsétlen nőt bedug­ják egyik harmadosztályú kocsiba. Nehány perc múlva megindul a*gűzmozdony s vi­szi a megtébolyodott nőt uj hona felé. Jótékony Egyesületek és más ehhez hasonló intézetek ! Gondoskodjatok erről a szerencsétlen megtébolyodott nőről, csak annyit adjatok neki amennyit ő adott nektek, adjatok neki valamelyik menhe- lyen egy kis szobát, ahol azután nyugod­tan meghuzodhatik és teljesen magába- zárkozva imádkozhatik Istenéhez. Könyö­rüljetek meg rajta és ne engedjétek, hogy az utca bolondja legyen. Boros Imre. SCHERUNG ¥ ¥ fényképés zeti műterme a PANNÓNIA * udvarán, (földszint) □ Kényelmes kocsíbejárat. Telefon 375. □ M isbolásgyermek oérdija hatóan korona. Elitéit tanbetyár. — Az Uj Szatmár tudósítása. — Szatmár, junius 14 Nagy port vert fel a múlt év elején Láng Vendel kálmándi tanító ügye. Láng, aki valóságos réme az iskolás gyerme­keknek, a múlt évben minden ok nél­kül kirángatta a pádtól egyik tánitványát Krentzer József második osztályú tanulót és véresre pofozta. A brutális tanító azonban még ezzel sem elégedett meg, nádpálcát ragadott s azzal a gyermeket úgy elverte, hogy ez annak következté­ben 88 napig feküdt betegen. A megvert gyermek atyja idősb Krentzer József feljelentette a tanítót a szatmári királyi ügyészségen, akit pénte­ken vont ezért felelősségre a szatmári királyi törvényszék böntető tanácsa. A főtárgyaláson Némethy József dr. törvényszéki biró elnökölt, a vádat dr. Papp Sylviusz királyi ügyész látta el. A főtárgyaláson elsőnek a vádlottat hallgatták ki, aki elmondotta, hogy azért verte meg a gyermeket, mert az az elő­adás alatt folyton rakoncátlankodott s magaviseletével a többi tanulók figyelmét is elvonta az előadástól. Tagadja, hogy a verés következté­ben feküdt a gyermek 88. napig betegen. Majd felmutatott egy orvosi látlele­tet, melyet dr. Kovács járásorvos vett fel. A látlelet szerint a gyermek testén külső sérülések nem voltak láthatók, volt valami belső baja s ennek következtében 8 napig volt volt a gyermek beteg. Védekezésül felhozta azt is, hogy öt a testi fenyíték alkalmazására a felettes hatósága felhatalmazta. Ezután a gyermek édesatyját, idősb Krentzer Józsefet hallgatta ki a bíróság. Krentzer József elmondja, hogy nem csak az ő fia, de a többi kisfiúk is foly­ton panaszkodtak, hogy a tanító brutáli­san bánik velük, üti veri őket. Majd be­mutatja az igazságügyi orvosi tanács Írás­beli véleményét, amely szerint a gyer­mek 88—90 napi gyógytartamu sérülése­ket szenvedett. Majd a nyomorékká vert gyermek, Krentzer József kihallgatása következett. A kisfiú értelmesen elmondja, hogy a tanító állandóan brutálisan bánt velük, folyton ütötte-verte őket. A tanítótól való félelmében többször nem ment iskolába. A szatmári királyi törvényszék bün­tető tanácsa a brutális tanítót könnyű testi sértés vétségében mondotta ki bű­nösnek és 60 korona pénzbírságra ítélte. Ennyire taksálják a magyar törvé- vények szerint égy gyermek testi ép­ségét. Ha üs és Hiszi inlaf akar olcsón és jót, forduljon bizalommal Marko- vlts Zsigmond kárpitos és diszitöhöz Kölcsey­utca SS., ki angol és minden más stiiü bútor-garni­túrákat készit és régi bőrbutorok szakszerű fés­űin tését és átalakítását vállalja. □□ Kitűnő szabászat! rajztanitóni Budapestről Ideérkezett és oktatást ad ur- hölgyeknek és kisasszonyoknak d. u. 2-től 6-ig Boeskay-utca 1. szám (Muhy-ház). 50 százalék megtakaritas, ha házilag készítjük likőreinket, melyek jóval kel­lemesebb izüek a gyárilag készülteknél. Mindenféle ízben kaphatók. Kis üvegcse ára 60 fillér. Főrak­tár: Brünn Sándor gyógyszertárában a „Meg- váltóhoz“ Szatmár Deáktér 15. szám

Next

/
Thumbnails
Contents