Új Szatmár, 1912. május (1. évfolyam, 3-52. szám)
1912-05-14 / 40. szám
Kálomista pap-ároáb Irta: KUN BÉLA, debreceni jogakadémiai tanár. i. év!. 40. sz. ! Szatmúr-Németí 1912 május 14 Kedd Nyakas, nyers, nagyhangú, rosszmodoru népség avatag ruhákban, divatból kiment nézetekkel. Parasztok közt élve maguk is elparasztosod- nak, a bibliának csak a szavát rágják s itt-ott a kelleténél többet isznak. íme ez a magyar kálvinista papokról sokszor hangoztatott vélemény az őket nem ismerők között. A nem ismerők között. Ám aki ismeri a magyar kultúra történetét, tudja jól, hogy ez a szegény és a külsőségekben sokszor valóban elmaradt kálvinista papság évszázadok óta legerősebb támasztéka a magyar közművelődés ügyének. Nemcsak azáltal, hogy jeles tudósokkal, nagy költőkkel gaz dagitotta a nemzeti tudományt és irodalmat; — nemcsak azáltal, hogy a névtelen hősöknek egész tömegével áll elhagyatott, másoktól észre sem vett őrhelyeken a nemzeti eszme hűséges szolgálatában; — hanem az ál tál is, hogy a családban is oltárt állit a magyar nemzet erősítésének. Érdekes volna föideriteni, e hazának mennyi jeles fiát nevelték sanyarú javadalommal ellátott kálvinista paróchián s mennyi most virágzó család köszönheti fölemelkedését valamely éhséggel küzdő szegény kálvinista pap-ősnek. Mert a gyermekek neveltetésére sehol nagyobb gondot nem forditanak, sehol nagyobb áldozatot nem hoznak, mint a kálvinista papi családokban. Pedig a neveltetés itt igen sokszor rendkivüli erőfeszitést kiván. Most már csak úgy ahogy van a kálvinista papok anyagi helyzete. Ezerhatszáz koronát teszen a legkisebb — igaz, hogy rendszerinti — javadalom. Ezerhatszáz korona egy évre nem valami sok pénz s ugyanannyi iskolát végzett ember minden más pályán többet szokott keresni. Ezerhatszáz koronából négy-öt gyermeket neveltetni — mert a kálvinista papoknál az egyke rendszer nem divatos ám ! — vajmi keserves. De ez az úri állapot is mégcsak másfél évtizede áll fenn. Azelőtt, hogy miből élt a magyar kálvinista pap s hogyan tudta kitünően nevelni gyermekeit, annak csak az a megmondhatója, aki a mezők liliomát ruházza. Mikor 1848- ban először szóba jött a papi fizetések állami kiegészítése, báró Eötvös József kultuszminiszter azt mondta a nála járt küldöttségnek, hogy elég lesz, ha az állam egy- egy papnak évenként száz forintot ad, hiszen köztudomás szerint van sok olyan kálvinista pap, akinek összesen sincs száz forint évi jövedelme. És a küldöttség tagjai között nem volt senki, aki azt mondhatta volna, hogy nincs igaza a miniszternek. Ilyen nyomorúságos éhbéren kellett tengődnie századokon keresztül a magyar kálvinista papnak és ilyen nyomorult állapotában is tudta hiven teljesíteni kötelességét. Jó gyermekeket tudott nevelni a hazának. Tudott, mert nem riadt vissza semmiféle munkától és semmiféle nélkülözéstől. Persze : csinos ruhára nem telik, a jó modor is elkopik lassanként, jó, ha a tudományért telik valami áldozat; még az sem Hz 113 SZUTÜIÁR tárcája A rendőrtiszt fogadása. Irta: Maurice Leblanc. Az expressvonat egyik első osztályú fülkéjében ült Merson tanácsos, ki szabadságáról tért vissza Párisba. Vele szemben egy rendkívül diszkrét elegen- ciával öltözött fiatal ember ült, kinek kiejtésén érezhető volt, hogy a csatorna másik oldaláról való. Morson tanácsos, ki sokat adott arra, hogy ő kitűnő emberismerő, esküt mert volna tenni, hogy utitársa jómódú angol fiatal mágnás. Amint látszik, nem is csalódott, mert a fiatal ember bemutatkozott később és kiderült, hogy lordság és nagy vagyon ma- jorescoja. — Mi másról beszélhettek volna, mint a Gioconda eltűnéséről. — Morson tanácsos azon a véleményen volt, hogy Gioconda tolvaját elcsípik, mert hát a párisi rendőrség tökéletes. A fiatal lord mosolygott: — Ha elcsípik ügyetlen lesz a tolvaj nagyon. Mert a bűnös mindig előnyben van. — Ön téved uram, látszik, hogy nem szakember ! — Persze, ez a szakemberek vesz- szőparipája. Igenis, a bűnös előnyben van. — Neki korlátlanul van ideje meggondolni, hogy tette elkövetése után hová menekül, mit fog csinálni. — Mig a rendőrség csak a véletlenre bizhatja magát. — Ez elmélet lordom; ha a rendőrségünk elől próbálna menekülni, öt perc alatt nyomában volnának. — Gondolja? Egy fogadást ajánlok önnek. Kifosztom Páris legelőkelőbb bankját, a tett elkövetése után egy nappal önnel vacsorázom és senkimig em kisérti, hogy elfogjon. A tét egy pe. ős vacsora. Hárman leszünk: ön, én és egy regényíró barátom. Fogad velem ? — Nem jó evvel tréiálni. lordom, mert komolyra fordulhat a dolog. — Szó sincs róla. Olyan bolond én sem vagyok, hogy a párisi ^ndőrség kezére kerüljek. Tehát úgy veszem mintha fogadtunk volna. Morson tanácsost egy napig e vasúti találkozás után még furdalta a dolog, hogy a lord meggondolatlanul valami bolond dolgot cselekszik, de azután el is feledte az egész esetet. Harmadnapra a találkozás után furcsa eset történt Páris egyik munkásnegyedében. A Rue Génelm egyik épületében a Credit Párisién fiókot készült nyitni avval a rendeltetéssel, hogy ez szombat esténkint hat óra után is nyitva lesz. A munkásember kikapva bérét, nem vár hétfő reggelig, de már szombat este felesleges filléreit elhelyezheti. A Le Figaro vezércikkben méltatta a szerinte bölcs tervet. Másfél hét múlva készült a bank megnyitni fiókját. De tervében változás állott be, mert másfél héttel a tervezett időpont előtt, egy szombat este, pár napja csak ennek, a hazatérő munkások örömmel látták, hogy a banknak ablakában egy tábla hirdeti: 4 és fél százalék! Nagydolog ám ez, mert rendesen csak 3 százalékai ad a bank. Odabent már égtek a / I )
