Új Szatmár, 1912. május (1. évfolyam, 3-52. szám)

1912-05-24 / 48. szám

1912. május 24 üjMtnm 3. oldal A szociálisták megbízottai ki­jelentik, hogy ha nem gördítenek akadályt az elé, hogy délután 4 órakor népgyülést tartsanak a Pe- tőfi-téren, beszüntetik a tüntetést. A kormány a gyűlést csak zárt helyen akarja engedélyezni, de ebbe a szociálisták nem egyeznek bele, mire a béketárgyalások meg­szakadtak. Délután 5 órai tudósítás. Őrület a képviselőházban A nyílt ülést őrült zaj és re­kedt orditás közepette nyitja meg gróf Tisza István elnök. A szörnyű zajból tisztán hal- lik, hogy harsogják Tisza felé: Őrült, jograbló, szanatóriumba való! Tisza István gróf emelkedik szólásra s fülsiketítő lárma és or­ditás közepette a mostani állapo­tokért s a vérengzésért az ellenzé­ket teszi felelőssé. Kovácsy Kálmánt a mentelmi bizottság elé utasítja az elnök s holnapra a véderőjavasiatot tűzi napirendre. Ezután 5 perc szünet következik. Szünet után Tisza megnyitja az ülést. Óriási zaj közepette Polonyi valamit ordít az elnök felé, mire Tisza a mentelmi bizottság elé utasítja, Leírhatatlan zsivaj keletkezik erre. Hiszen ez az ember őrült! Szanatóriumba való! hangzik mindenfelől. Tisza pokoli nyugalommal állja az ellenzék fölháborodását s a jegyzőkönyv hitelesítését kéri, majd 5 percre felfüggeszti az ülést. Szünet után Apponyi Albert be­szél és lelkiismeretlen nyugalomnak mondja, hogy most amikor az ut­cán vér folyik, amikor halomra öldösik a népet, a képviselőház egészen más ügyről tanácsko­zik. Apróbb ügyek után végre is pokoli zsibongás után hitelesítik a jegyzőkönyvet. Appeláta a királyhoz. A kabinetiroda ideges. Az ellenzéki pártok ma sürgős értekezletet tartottak s táviratilag fordultak a királyhoz. A mostani véres borzalmakra már csak az agg uralkodótól várnak orvoslást. A kabinetiroda szörnyen ide­ges, állandó telefonösszeköttetést tart fenn a képviselőházzal s perc- ről-percre érdeklődik az izgalmas események iránt. A Burg érzékeny tulfinomultjai megérzik az idők történelmi fontosságát. Az utcák borzalmai. Hivatalosan eddig 7 halottat 92 sebesültet állapítottak meg. Tény azonban, hogy sokat elhallgatnak, mert a mentők ma háromnegyed ötig 181 sebesültet vittek a kórhá­zakba, de számtalan olyan sérült is van, aki hazamenekült sebével. A rendőrség délutánig 136 em­bert tartóztatott le. Sortüz, vér, barrikádok A váci-uton délután 3 óra után kétszer adott sortüzet a rendőrség s a katonaság a tömegre. A Nagymező-utcán két villanyos ko­csit összeromboltak, ezeket felborították. A város minden részén rombolják a vil­lanyos-kocsikat. A villanyos-közle­kedés teljesen elakadt. Az egész katonai helyőrség az ut­cán van. Öt órakor a kormány kihir­dette azostromáilapotot. Richter József rendőrt a tö­meg közül egy golyó szíven ta­lálta. A szerencsétlen ember, aki három gyermek atyja, azonnal meghalt. A Szabadság-tér padjaiból a tünte­tők barrikádokat emeltek. A katonaság megszállotta a Tőzsde és az Osztrák-Magyar Bank épületét. Negyed ötkor óriási eső kerekedik, mindenki fedél alá menekül s a rettene­tes küzdelemben pár percnyi szünet áll be. Délután 2 órakor a Kereskedelmi Akadémia előtt a huszárság és rendőrség a tömeg közé vágtat. Egy öregasszonynak kettéha- sitották a fejét. A Váci-köruton a tüntetők megro­hanják a villanyos-kocsikat és szétrom­bolják. Az üvegcserepek a kocsi­vezető mindkét szemét kiverték. A Kálvin-téren minden kocsivezetőt leszállásra kényszerítenek, a kocsikat összetörik és felborítják. A villanyos-közlekedés most már teljesen elakadt. A kereskedők, hogy kirakataikat megóvják a rombolástól, piros cédulákat ragasztanak ki ezzel a felírással: Éljen a választói jog! A Fürdő és Nádor-utcán a tüntetők levertek minden gázlámpát úgy, hogy ezekben az utcákban nem lesz ma vilá­gítás. A gázgyárakat megszállotta a kato­naság. Magában pedig ezt gondolta: — Beszél­nem kell a doktorral is és Szent Antallal is vannak még elintézendő dolgaim. — Ha szüksége lesz reám, Pál, — folytatta, — sürgönyözzön. * Pál fáradtan érkazett haza és azt mondotta feleségének, aki vékony volt, selyemtől suhogó, de inkább sanzonettekre emlékeztetett, semmint grófnőkre. — Meg fogok halni, édesem. Kérem, ápoljon addig, ha nincs egyéb dolga. A grófnő kerekre nyitotta a sze­mét és fogalma se volt róla, hogyan kell ápolni egy halnikészülő nagyurat. Azon­ban mepróbálkozott, de Pál szeszélyes volt, önző és zsarnok. — Miért nem vörös a haja? — kér­dezte. — És — folytatta kegyetlenül — miért nem okoz lázat, ha fölém hajol és az arcomat éri? Az asszony kétségbeesve hallgatta a számára értelmetlen beszédet. Az öreg falusi doktornak keserves- n panaszkodott és kifaggatta, miért is hai meg a gróf. — A szerelem miatt, — felelte a doktor. — Lehetetlen, mondotta az asszony, •— ilyen kevés szerelemtől még senki se halt meg. A doktor vállat vont, a grófnő pedig kereste az összefüggést a lázban elejtett szavak között. Addig kereste, mig jó borravaló fejében, segítségére nem jött Gyurka. A grófné nagyon szivére vette Róza esetét. Sirt és hazautazott az anyjához, otthagyván halálos betegen az urát. Az árván maradt gróf tehát táviratot küldött Rózáért és a szőke asszony mél­tóságteljesen, fontossága teljes tudatában megjelent. Rendet csinált a cselédek kö­zöt, számbavette a házi patikát és vigyá­zott, hogy az orvosságot pontosan bevegye a gróf.| Nagy nyugalom szállott a házra min­denki lábujjhegyen járt és a cselédség nagyon alázatos volt, mert Róza némi testi fenyítéktől nem riad vissza. A beteg nyu­godt volt és egyre gyengült. Az öreg doktor Rózát dicsérte: — Maga egy angyal, — mondta neki — maga nélkül már nem élne. Segíteni azonban a Róza gyengéd­sége és nagyszerű energiája nem segített Pál grófon. * Négy hét múlva meghalt. A felesége ép akor kapta meg a táviratot, amikor ötvenedszer erősítette sirva a mamájának: — Elválok a nyomorulttól! Elválok Azután elolvasta a gyászos sürgönyt és felszáritotta könnyeit. A rang köteles­ségeket ró reánk — gondolta — és uta­zott a temetésre, noha sovány és barna arcához egyáltalán nem illett a fekete ruha. Mig a halottat kiterítették a szegény Róza sirt, mint a záporeső. Könnyűi,, őszinték voltak, száz esztendőben nem akadt olyan bőkezű barát, mint a gróf. A vastag kulcsárné keblére dőlt Róza, úgy zokogott. Már nem osztott parancsokat, nem követelt engedelmessé­get. A batár a méltóságos asszony elé ment a vasúthoz és Róza lehanyatlott a gazdasszonyok, komornák és vadászok sorába. Azután megjött a grófné. A cselédek a bejárónál várták és amikor odanyujtotta csontos keztyüs kezét. Róza is alázatosan könyeit hullajtva megcsókolta. A grófné csodálkozva nézte az is­meretlen asszonyt, a cselédek a könyö­kükkel lökdösték hátra és a szép szőke Róza sirva ment az ispánékhoz össze- pakkolni a holmiját. Délután már elutazott és a kis doktor félé ment. De Szent Antal kápolnájába újra betért és bünbocsánatot kért magának meg a grófnak.

Next

/
Thumbnails
Contents