Új Szatmár, 1912. április (1. évfolyam, 6-29. szám)
1912-04-03 / 7. szám
2. oldat lljMntm 1912. április 3 És az urak ezt avval hálálták meg a királynak, hogy végül őt magát áldozták fel. A reákció juttatta oda a szenvedések és nagy idők súlya alatt meggörnyedt uralkodót, hogy saját kitartott embereitől kikönyörögni kénytelen uralkodásának meghosz- szabbitását. Hét hosszú esztendőn át a koalíció és a munkapárt mindent elkövetnek, minden krízis veszélyét vállalják, csakhogy a választójogot elsikkaszthassák. igaz, a király is ígérte ezt a választójogot; igaz, hogy ő sem adta meg. De ha valahol, itt csakugyan áll az, hogy a királyért a kormány, a kormányért a többség felel, mert itt kézenfekvőieg a többség létérdeke, hogy a választójogot elfojtsa. Mert a többségnek egész biztos tudata van arról, hogy a választójogot nem éli túl egy pillanattal sem. Meghalni muszáj ennek a többségnek, de sürgetni nem engedi magát, mint a haldokló zsidó. És ebben a haláltusában, ebben a vég- vonaglásában az urak uralma csapkod maga körül és nekünk igazán, őszintén, a komoly magyar ember szivével fáj, hogy egyik csapása a legbecsületesebb magyar politikust — a magyar királyt találta el. A közönség tolla — Rovat mindenki számára. — Szatmár Erzsébetváros. Nemrégiben az a hir keringett a légben, hogy az Ujmajor, Hóstáne és Külsőmajor városrészeket egy közös név alá vonják: Erzsébetváros, s hogy a nevéhez méltóan városias jelleggel ruházzák fel, bevezetik a villanyvillágitást és járdával látják el. — Hát ígéretnek mindenesetre szép Ígéret! Ha elgondoljuk, hogy nincs alkalmasabb hely a terjeszkedésre, mint a városnak épen ez a része, ha számot vetünk azzal a körülménynyel, hogy ennek az igéretbeli városrésznek még fővonali állomása is lenne, (a jelenlegi Szatmár- Németi Gőzfürész állomás) ha nem kerülné el figyelmüket az sem, hogy a városrész kiépülésével a Szamos folyó nem csak érintené, hanem keresztül is folyná a várost, ha nem felednénk azt sem, hogy a kis erdődi vicinálisnak itt több megállóhelye van í igy jobb az összeköttetés a központtal, mint pl. a tisztviselő telep végétől, ahová esős időben csak gyalog lehet kimenni s igy bőrig ázni, mert nem akad a fiakkeresek között merész vállalkozó, aki kocsiját s lovát feláldozná azért, hogy X vagy Z urat a Böszörményi Károiy-utcába szállítsa ; föltétien megszívlelhetnék az eszmét, hogy Szatmárnak is legyen egy Erzsébetvárosa. Igen ám, de ez akadályba ütközik, nagy akadályba! Tudvalevőleg az utóbbi időkben városunkban nyakra-főre alakulnak érdekcsoportozatok, amelyek az tűzik ki célul, hogy az olcsó pénzen összevásárolt cigánysorokat parcellázzák s oda modern lakásházakat építve, a várost szélesítsék. Vájjon az említett városrészeket miért nem karolják fel, hiszen ez sem gazdasági, sem egészségügyi, sem szépészeti stb. érdekekbe nem ütközik? Mary grófnő, hogy a természet egyszerű gyermekét is éppen úgy meg kell hódítani, mint a szalon ruhás mágnást. A legény dacosan állt a grófnő előtt, villámló szemekkel. Mary grófnő is hideg volt, a külseje nem árulta el a belső zavart. — Tudnál szeretni? — kérdezte a grófnő. Szépnek, kívánatosnak találsz még arra, hogy a karjaidba szoríts, — beszélj! A fiú nem szólt, nem jött ajkára szó. A grófnőt a hallgatás zavarba hozta. Eszébe jutott a saját tétele. A hangja rezgeti mikor bemondta az utolsó húzást: — Megfizetem. Úrrá teszlek. A fiú neki pirult. Egy keveset küzdött a haragjával, de aztán csendesen, gúnyosan válaszolt: — A szerelem nem vásári portéka grófnő, amit a szatócstól pénzen lehet vásárolni. Megfordult és elment. Mary grófnő ott maradt a terraszon. ügy érezte, hogy a távolból mezők illatát, rezgő, aranysárga kalászok varázsát, aratók dannáját hordja felé a szellő, amely körül lengi az ő asszonyosan vágyakozó, remegő testét. Varázsos al- konvat borította fátyolát a terraszra, amelyről egy égő tekintetű leány bámult az éjszakába. Mary grófnő először életében nagyon szegénynek érezte magát. Lentről az udvarról gondtalan, lányos nevetés hangját hozta felé a szellő, amely összeolvadt egy erős férfihang hullámaival Ez a gondtalan nevetés a szivébe markolt Mary gróf nőnek. Azután már nem érezte az est varázsát, mintha minden csak az ő gúnyolódására lett volna. Most már érezte Mary grófnő, hogy nem volt helyes a maga felállította tétel. Eltévesztette az utolsó húzást, mert nem a szivére, hanem az eszére hallgatott. És azt is érezte Mary grófnő, hogy nem is a férfi, hanem ott lent, az a másik lány, a szobalánya volt a győztes ebben a játszmában, mert az nem megnyerni, \%gy megvásárolni, hanem meghódítani akarta a férfit. A nevetés újból felhangzott hozzá. Fantáziája csókok cuppanását is hallatta vele. Mereven nézett abba az irányba, ahonnan a hang jött, nagyon üresnek, nagyon elhagyottnak érezte magát, a szempilláin két meleg könycsepp alkalmatlankodott és ezen a könyfátyolon át, lemondással, maga előtt is titkolt fájdalommal suttogta bele a varázsos éjszakába: — Mary grófnő nem jól játszott: Mary grófnő elvesztétte a játszmát. Miért keli nekünk föltétien a világ végére szaladnunk, mikor a hidontuli rész sokkal közelebb van a város szivéhez, mint például a Lázári-ut, hiszen a hídon keresztül jőve a Várdomb-utca egyenesen a Deák-térre vezet. Vannak, akik az eszmét, hogy a kültelket Erzsébetvárossá tegyük, azért nem tartják kivihetőnek, mert közvetlen a hid tövében a r. k. temető fekszik. Amikor igy beszélnek, nem szabad elfeledniük hogy hol fekszik pl. Budapesten a Kerepesi-uti temető, de meg ha egy kissé logikusak, evvel az igazán nevetséges érvvel nem vetnek gátat egy virágzó városrész kiépülése elé. Hiszen ez a fákkal beültetett kis, mondhatni, virágoskert még emeli ennek a városrésznek a szépségét. Azt az ellenvetést pedig, hogy a temetés mindig közlekedési akadály s igy az anyaváros és része közt sokszor, forgalmi zavart idézne elé, legyen szabad avval megsemmisítenem, hogy ide bizony még 5 évig sem szállítanak pihenni vágyó, vagy életunt embereket, mert nincs hely. De hiszen erről a nagyszerű eszméről, (szívből gratulálok a megteremtőjének), hogy Szatmárnak valaha Erzsébet városa is legyen, nagyon sokat lehetne csevegni; itt csak akarat kell, amelyet minél előbb tett kövessen! Végül utalok arra, hogy a cukorgyár az Uj és Külsőmajor környékén fog felépülni 1915-ben s akkor lesz majd lázas kapkodás a házastelkekért s egy-egy su- bányi területért jó zsíros pénzt fognak leszurkolni azok, akik csak akkor fogják belátni ennek a közmondásnak örök bölcsességét : — „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!“ Ivánfy, ÁHOUBANI VACHnKllI fea Divatáru szükségletemet RAGÁLYI KÁLMÁN üzletében szereztem be. A zárdától a fogházig. A gyermekgyilkos anya regénye. — Saját tudósitónktól. — Szatmár, 1912. ápr. 2. Nagy szenzációt keltett néhány hónappal ezelőtt Gabányi Róza esete,, aki 1907-ben, egy hideg őszi éjszakán gyermekét a Szamosba dobta, s akit most öt év után a saját fia jelentett fel bosszúból. Cabányi Róza esete az élet regényeiből van véve. Végigjárta a szenvedések összes iskoláit, most testben s lélekben megtörve a szatmári királyi ügyészség fogházába került. A második emeleten a tizes számú zárkában van a gyermekgyilkos anya. Csakis elismert elsőrendű gyapjúszöveteket árusit II m Szatmár, Deák-tér 21. szám. Martin Sons & Co. Ltd. angol gyapjúszövet gyárosnak egyedüli raktára. Női kostüm szövetküiöniegesságek.
