Új Szatmár, 1912. április (1. évfolyam, 6-29. szám)
1912-04-03 / 7. szám
3. oldal 1912. április 3 UjMtttm Az Uj Szatmár munkatársának alkalma volt a gyermekgyilkos anyát meglátogatni, aki munkatársunknak elmondta az egész élettörténetét, elpanaszolta azt a véghe- tetlen nagy fájdalmat, amely kínozza egy idő óta. — Nem hittem volna sohasem, mondotta a súlyos betegen fekvő asszony, hogy még valamikor a fogházba kerüljek. Életem megrontója, az egész szerencsétlenségemnek az oka a férjem, aki tizenhat évvel ezelőtt a zárdából megszöktetett. Szüleim, akiknek neve nem ösmeret- len a szatmári közönség előtt, vagyonosok voltak. Mint ilyen szülők gyermeke, zárdában nevelkedtem, ott ösmerkedtem meg az urammal, aki a zárdában kertész volt. Két évig voltam a zárdában, amikor észrevettem, hogy a fiatal kertészlegény vonzalommal viseltetik irántam. Reggelenként, mikor a templomba mentem, már a padomban vártak a kert legszebb virágai. Eleinte rá sem hederitettem a kertészlegény szerelmének megnyilvánulására, később azután íjnár szívesen fogadtam s úgy néha-néha, amikor alkalom nyílott, szóba is álltam vele. Virágvasárnap napján, amikor ebédhez ültünk, az asztalomon egy virágcsokrot pillantottam meg. A csokor belsejében egy kis cédula volt, ráírva: — Délután 4 órakor jöjjön le a kertbe. Szivdobogva vártam a négy órát, amikor is a kerti lugasban találkozni kellett vele. Négy órakor lementem a kertbe, ahol akkor már izgatotan várt. Izgatottan, sírva adta tudtomra, hogy már tovább nem bírja, bevallja, hogy véghetetlenül szeret, sirt, hogy legyek a felesége. Ez a nem várt kijelentés egészen megrémített, s tiltakoztam ellene, kijelentve, hogy ez lehetetlen, mert szüleim sohasem egyeznének bele ebbe a házasságba. Ő sirt, könyörgött és kért, hogy ne tegyem szerencsétlenné. Ha nem leszek a felesége — jnondotta utoljára — akkor ott a szemem előtt főbelöyi magát. Ez a kijelentése hatott rám. Megígértem neki. hogy Írok szüleimnek és ha ők megengedik, akkor szívesen teljesítem kérését. Ő azonban ebbe nem egyezett bele, azt mondotta szökjünk meg. Én — nem tagadom : magam is éreztem vonzalmat a csinos kertészlegény iránt — beleegyeztem. Este, amikor a zárdában minden elcsendesedett, kinyitottam szobám udvarra nyíló ablakát s egy lepedőn leereszkedtem az udvarra. Ő már ott várt. A kapus, aki a szöktetésbe be volt avatva, kinyitotta a kaput s nyugodtan kiléptünk a szabadba. Reggel már együtt ébredtem fel a kertésszel egy parasztházban. Másnap azután Erdélybe utaztunk, ahol valami Gábor Béla nevű szerzetes esketett össze bennünket. Házas életem első évei nagyon boldogok voltak. Uram dédelgetett. Majdnem a tenyerén hordozott. Körülbelül három évig tartott ez a boldogság, amikor egy céda teremtés elcsábította a férjem. A hitvány ember engedett a csábításnak, s ott hagyott két kis gyermekemmel együtt, a legnagyobb nyomorban. Eleinte küzdöttem a nyomorral, megpróbáltam mindent, hogy a felszínen tudjam magam tartani. Ez a kísérlet csak nagyon kevés ideig sikerült. Két hónappal azután, hogy az uram ott hagyott anyagilag teljesen tönkrementem, nem tudtam magam tovább fönntartani, oda sülyedtem én is, ahová a többi hasonló nők, beledobtam magam a bűnös szerelem karjaiba. Nem sokáig bírtam ezt az életet, egészen megundorodtam tőle. Akkor egy rettenetes tettre határoztam el magam, az öngyiikosságra. Az öngyilkosságot úgy terveztem, hogy előbb a két gyermekeimet ölöm meg, azután magamat. Ilyen elhatározással indultam el Szatmárról — Szamosdobra, ott akartam gyermekeimet a Szamosba dobni. Éjjel volt, .amikor a folyóhoz értem. Csendes volt az egész táj. A nagyobb fiamat, aki akkor négy éves volt, egy fa mögé vezettem s ráparancsoltam, hogy maradjon ott addig, amig érte nem jövök. A másik gyermekemet, aki akkor egy éves volt, egy hirtelen elhatározással a Szamosba dobtam. A kisgyermekem, aki a fa mögül látta a borzalmas tettem, hozzámszaladt, ruhámba kapaszkodott s keservesen sírni kezdett. Megsajnáltam a gyermeket, nem tudtam az életét kioltani. A gyilkosság után elmentem egyik katholikus lelkészhez, aki előtt meggyon- tam a bűnöm. A pap nyugodtam végig hallgatta gyónásom, majd megkérdezte tőlem, hogy látta-e valaki mikor a gyermekemet a vízbe löktem ? Én kijelentettem, hogy az Istenen kívül más tanú nem volt, amire a pap azt mondotta: — Légy nyugodt az Isten nem fog feljelenteni. Elfogsz mondani húsz miatyán- kot és harmincegy hiszekegyet, azonkívül az Ur szolgáját is részesíted némi jutalomban. Én elmondtam az előirt imádságot, azonkívül az Ur szolgáját is részesítettem némi jutalomba és ennek fejében feloldozott bűneim alól. Ezután Nyíregyházára mentem, ahol szolgálatba állottam. Itt szolgáltam mindaddig, amig a fiam fel nem jelentett és be nem szállítottak a szatmári királyi ügyészség fogházába. Alig hogy elmondta élettörténetét, megjelent a zárkában a fogház papja, akit a súlyos betegen fekvő Gabányi Róza azért kéretett magához, hogy meggyónjon és áldozzon, mert ő már az élettel úgy is leszámolt és nyugodt lelkiismerettel akarja várni, hogy az Ur magához szólítsa. (b. i.) 50 százalék megtakarítás, ha házilag készítjük likőreinket, melyek jóval kellemesebb izüek a gyárilag készülteknél. Mindenféle ízben kaphatók. Kis üvegcse ára 60 fillér. Főraktár: Brünn Sándor gyógyszertárában a „Meg- váltóhoz“ Szatmár Deáktér 15. szám. X Sáriig k loiilne Petii 9. SZÍNHÁZ és ZENE Györgyike, drága gyermek. (Szinmü 3 felvonásban, irta Szomory Dezső. Bemutató előadása a szatmári színházban 1912. április 2-án.) Abban a gyenge termésben, amitez- idén a drámai irodalom produkált, valóságos szenzációnak Ígérkezett Szomory Dezső drámája az éhes magyar színpadok környékein. A szerző jónevü, elösmert iró, kiváló színházi ember, s igy Györgyikében látták az idei slágerdarabot. Talán be is válnak a darabhoz fűzött remények, ha Szomory nem színműnek dolgozza fel tárgyát, hanem operettnek. Nem csak azért, mert a színművek komoly alapigazságait a közönség csak egyszer hallgatja szívesen, az operettek könnyű szövegét pedig többször is kész végigélvezni, hanem mert magának a darabnak e tárgya is sokkal alkalmasabb volna operett feldolgozásra. Rövid kivonatban a darab cselekménye az, hogy egy budapesti szegény polgár leányba beleszeret egy osztrák gyáros Hübner. A lány, aki szininövendék, egy kollégájába szerelmes, de családja unszolására eljegyzi magát a gazdag gyárossal. Az eskővőt Bécsben akarják megtartani és az egész család Bécsbe utazik a gyáros költségén. Az esküvő előtti éjjel mulatni mennek mind, csak Györgyike, aki fáradságot színlel, marad odahaza, hogy találkozhassék a szeretőjével. A szerelmeseket meglepi a lány anyja és hogy leplezze a bajt, a színészt tolvajnak moadja és elfogatja. Esküvő után a fiatal pár Olaszországba utazik, de Györgyikét nyugtalanítja szerelmese sorsa és amikor anyjától megtudja a történteket, mindent meg akar vallani férjének, de a gyáros nem engedi szóhoz jutni. A harmadik felvonásban Györgyike már egészen beleszokott a jó életbe és mikor a fogságból kiszabadult, szerelmére jelentkezik nála. Kigunyolja és elkergeti magától. Lélektanilag bizony sok hibában szenved ez a darab, de a feladat, egy ilyen operett cselekményt még dramatizálni oly nehéz, hogy igy is meglepően sikerültnek kell mondanunk. Annál több szépséget fedezhetünk fel benne, ha nem boncolni akarjuk ezt a színmüvet, hanem csak a gondolatokat, a motívumokat, a szereplő személyek jellemrajzát, a beáli- tás újszerűségét és a mi Szomorynak mindég legerősebb oldala volt: a nyelvezetét akarjuk élvezni. És ezek az előnyök elfeledtetik azokat az apró hibákat, amelyek külömben is csak azoknak tűnnek fel, a kik ragaszkodnak ahoz, hogy a színműnek keresztelt színdarab megfeleljen a megszokott és szinte követelmény képen felállított szinmü-formáknak. Budapesten nagy sikere volt a darabnak és reméljük, hogy az itteni előadás is szaporitni fogja eddigi sikereit. Az előadásról lapunk holnapi számában számolunk be. Színházi műsor: Kedden újdonság. „Györgyike drága gyermek“ (Cz.) Szerdán „Györgyike drága gyermek“ Az összes művésznők möskovits cipőgyár íl-t. ______________ I ír» |I—n tr"l fióküzletében szerzik be. és művészek megegyeztek abban, hogy ezentúl CIPÖSZÜKSÉGLETÜKET L»J|^L®JL5]LhILs] Talpbavésett szabott ár
