Új Szatmár, 1912. április (1. évfolyam, 6-29. szám)

1912-04-07 / 11. szám

6. oldal üjMtmm 1912. április 7 a hitelezéstől való tartózkodás szükséges­ségét. A Berlinből és Wienből egyidőben kiindult és egyértelmű ilyen megnyilatko­zások aztán igen természetesen a legdep- rimálóbb hatást eredményezték a gazda­sági élet minden ágazatában és valóság­gal megbénitották a kereskedelmi for­galmat. Ha itt csak olyan bajokról van szó, amelyek a vázolt politikai helyzetből erednek, mint ilyenek az egész országot érdeklik, de remélhetőleg csak átmeneti természetűek, akkor ez Szatmári sem érintené súlyosabban, mint a többi magyar- országi városokat, de mivel állandóan innen is onnan is indokolatlanul és sok­szor bizony tendenciósusan Ítélik meg vá­rosunk örvendetes gyors fejlődését, elő­áll most már a megdönthetetlen bizonyí­tásnak szükségessége azon kritikusokkal szemben, akik vagy azért, mert rosszul i vannak informálva, vagy pedig mert rossz­indulatunk, hamis bírálatokat mondanak városunk irigylésreméltó gyors felvirá- gozásáról. Az ország északkeleti részének kö­zéppontján fekszik Szatmár, földrajzilag is arra van praedestinálva, hogy ezen or­szágrész emporiuma legyen és ezen fel­fogás jogosultsága mellett a város fejlő­désének minden mozzanata szól. Abban a tekintetben, hogy az elmúlt évtizedben a város lakossága huszonöt százaléknál is nagyobb arányban gyara­podott, Szatmár első helyet foglal el az összes magyarországi városok között és ez volt eredője minden téren tapasztal­ható csodálatos fellendülésének is. A rationális és intensiv talajmüvelés, a mezőgazdasági productumoknak mint­egy állandósított reccordárai, az ezekkel egy lépésben haladó építkezések az ipart, kereskedelmet és mezőgazdaságot olyan jövedelmezővé tették és pedig minden mesterséges befolyás nélkül, hogy a la­kosságnak ezen ágazatokat művelő részét feltétlen jólléthez segítette. A Szatmárba már eddig is torkoló hét vasútvonal sze­mély és áruforgalmunkat lényegesen és aránylagosan igen rövid idő alatt megna­gyobbította, a kitűnő terméseredmények gyümölcsökben és borban is, eredményes szárnyas- és marhatenyésztés, a megna­gyobbodott belföldi szükséglet folytán el­érhető magasabb árak mind emelkedett jövedelmet biztosítottak a mezőgazdaság­gal foglalkozóknak. Ezen örvendetes fel­lendülés aztán elsősorban lényegesen ma­gasabb béreket biztosított a munkásosz­tályoknak is és a mezőgazdaság fejlődé­sével párhuzamosan városunk megnöve­kedett lakossága is eredményesen virá- goztatta fel a többi kereseti ágazatokat. Az idegen elemeknek rendkívül nagy beözönlése folytán mindinkább érezhetővé vált lakáshiány kikerülhetetlenül az épít­kezésre szorított, amely azonban minden fejlődése mellett sem képes városunknak számban megnövekedett és jóllétnek ör­vendő lakosságának igényeit quantitás és qualitás tekintetében kielégíteni. Ezen általános, de részleteiben kü­lönösen Szatmáron észlelt fejlődési peri­ódusok természetesen a kereskedelem és ipar terén is feltűnő gyors fellendülést eredményeztek és nemcsak a termőtalaj gyors értékemeléséhez vezettek, hanem előidézték magában a város falain belül levő ingatlanoknak lényeges áremelkedé­sét, megérlelt egy igen tekintélyes és ki­vétel nélküi hasznot hozó ingatlankeres­kedést és ha a jelek nem csalnak, még ma sem értük el ezen progressiv érték­emelés határkövét. Mi sem természetesebb, hogy ilyen áldásos fejlődés közepette önönmagától is előállott annak a folyománya, hogy pénzintézeteink is meggyarapodjanak és bizony igen sok szunnyadozó keresetfor­rás ép ezen meggyarapodott pénzintéze­teknek köszönheti életrehivását ép úgy, mint a hogy a pénzintézetek segítették azt a sok ingó és ingatlan vagyont való­ságos értékéhez és tették lehetővé az ezekkel való kereskedést. Nem szenved azonban az sem kétséget, hogy ily roha­mos, törtető fejlődés közepette aztán olyan vállalkozás is születik, amelynek nem mindig van létjogosultsága és alapja és amely vállalkozások aztán nem egy esetben zavarólag is hatottak a szolid kereskedelemre ; mindezek azonban olyan sympthomák, amelyek egy nagyforgalmu és népes városban ki nem irthatok és a melyek előbb-utóbb erőszakos és jogtalan eredetük miatt aztán önönmaguktól meg­szűnnek a fórumon létezni. Ebből azonban nem szabad mindgyárt az egész gazda­sági életre súlyos következtetéseket le­vonni. Nehány számszerű adat be fogja bi­zonyítani, hogy az a sok káros kritika pénzintézeteinkről, amennyiben ugyanis azok összességéről van szó, nemcsak hogy egészen indokolatlan, de ezen ada­tok azt is beigazolják, hogy pénzintéze­teink feltétlen egészséges fejlődést mu­tatnak. A helybeli 15 pénzintézetnél igy ala­kultak a viszonyok : 1910. Váltótárca Folyószámla Jelzálogkölcsön Értékpapír Ingatlan Visszleszámitolás Részv. éstartalékt. K 37154443 „ 10044358 ., 8260072 „ 3422380 „ 1243504 „ 14350409 „ 11896861 1911. Emelk. 51993635 14839192 15454247 5409889 11759968 3499896 4669491 1247111 1473330 229826 25705228 11354819 18856810 6959949 és ezen több mint tekintélyes fejlődés mellett szóló számok után még a betét- állomány az 1910. évi 26461017 koronával szemben az 1911. évi 29407966 koronás állomány egy 2946949 koronányi plust tüntet fel, ami bizonyára nem arra veze­tendő vissza, hogy bankjaink és gazda­sági fejlődésünk egészségtelen volna. Ezen adatok inkább azt bizonyítják, hogy pénzintézeteink fellendülése és fejlődése a többi gazdasági ágazatok egészséges fejlődésével lépést tart. Ha pedig körül­tekintünk a magyarországi pénzintézete­ken, megint a szatmári viszonyok javára történik ezen összehasonlítás, mert a mig egyebet sem hallunk, mint magyaror­szági pénzintézetek összeomlásáról vagy legalább is egyik-másik pénz­intézet érdekében történő segítő akti­ókról, addig Szatmáron hasonló eset em­beremlékezet óta elő nem fordult, annak bizonyítékául, hogy a szatmári pénzinté­zetek soliditása és stabilitása már tradi- tionálissá vált, amely szolidsággal aztán még nehéz időkben is magasabb gazda­sági hivatást teljesítettek. A nyilvános számadásra nem kötele­zett többi magánvállalatok is általánosság­ban egészségesek, fejlődésre képesek és tőkeerősek és Szatmár itt' is dicsekedhe­tik, hogy ellentétben az ország többi vá­rosával, nálunk egyes jelentéktelen esetek kivételével sem insolventiák, sem más a kereskedelmi életben előforduló vissza­esések vagy bonyodalmak már régóta nem fordultak elő. Hacsak nem minden jel csal, a poli­tikai láthatáron kezd már derengeni és ha ezen kívánatos tény bekövetkezik, ak­kor ezek a fináncpolitikai akadályok is, melyek — remélhetőleg csak átmenetileg — az egész vonalon pangást és bizonyos nyugtalankodást okoztak, elhárultak, mert az ezen zavaró hatásokból eredő helyzet — és ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni — nem gazdasági, hanem kimondottan jpo- litikai krízisre és pedig egész Európára ki­terjedt krízisre vezetendő vissza. lült-e wImsvéti eleiül ? Nézze meg Ragályi menazsériáját. évtizedek óta a vá­ros közönségének a __________________________Károlyi-ház. Kávé­házak nyíltak és záródtak be, a Károlyi-ház azon­ban megmaradt a polgárság kedves és otthonos nek. Kávésát Weisz Danit limM OTTHONI nyös oldaláról ismerik megyeszerte Csődtömegeladási hirdetmény. Vagyonbukott Korai Árminné szat- márnémetii kereskedő csődügyében, miu­tán a csődválasztmány az ápr. hó 4-én megtartott árverésen beadott ajánlatokat nem fogadta el, a csődtömegéhez tartozó kész férfi és női ruhák, valamint rövidáru cikkek, üzleti berendezés a csőd választ­mány határozata folytán zárt ajánlati verseny, esetleg nyilvános árverés utján újból árverés alá bocsátja. Ajánlat tehető a leltár 1—1067. tétele alatt 29745 K beszerzési 18719 K becsár­ban felvett árucikkekre és berendezésre egyösszegben. Különös ajánlatok is tehe­tők a leltár 1—1054. tétele alatti árukra, továbbá a 1055—1067. és 1096—1097. tétel alatti üzleti berendezésre. Az ajánlatok zárt borítékban alulírott tömeggondnokhoz avagy Dr. Rácz Endre szatmári ügyvéd csődválasztmányi elnök­höz 1912. évi április hó 11-én déli 12 óráig nyújtandók be s egyidejűleg aján­lattevő az árukra és berendezésre a lel­tári becsérték 10%-át bánatpénzül ugyan­ott letenni tartozik. Az ajánlatok felett a választmány 1912. évi április hó 11-én délután tar­tandó ülésében fog határozni, a kinek ajánlatát elfogadja, az tartozik a vételárt és a vételi illetéket bánatpénze különbeni elvesztésének terhe alatt a tömeggond­noknak 3 nap alatt kifizetni. Vevő az üzlet helyiséget f. év május hó 1-ig hasz­nálhatja, köteles azonban a vételár fize­téssel egyidejűleg a 900 korona negyedévi bérösszegnek az igénybe veendő időtar­tamra eső aránylagos részét a tömegnek megtéríteni. Ha a választmány egyik ajánlatot sem fogadná el, az esetre fenntartja ma­gának a választmány a jogot arra, hogy az ajánlattevők között még ugyanazon ülés folyamán nyilvános szóbeli árverést tartson. Amennyiben pedig ennek ered­ménye sem tartatnék a választmány által megfelelőnek, az ajánlatok és bánatpénz az ajánlattevőknek azonnal kiadatnak, s ez esetben a választmány az értékesítés módozatai felett pótlólag fog intézkedni. A csődválasztmány vagy tömeggond­nok sem az áruk minősége, sem azok mennnyiségéért nem szavatolnak. A csődleltár a tömeggondnoknál a hivatalos órák alatt bármikor, az árurak­tár pedig egy nappal előbb való jelent­kezésre a tömeggondnok, vagy megbízottja közbejöttével az üzlethelyiségben meg­tekinthetők. Szatmár, 1912. március hó 26. Dr. Damokos Andor, ügyvéd csődtömeggondnok. aaBBBBBBBBBBBBBBgfBBBBBBBBBBBBElHBBBBBBBaBBBaHBHIBBBBfl B B \ Speciális bot-különlegességek, [ valódi ezüst-veretU maiakkák Ragályinál. £ B B Minden vevő érdeke, hogy cipőszükségletét cipőgyár r.-t. fiókiizle- :: tében szerezze be. :: Szatmár, Deák-tér 7, :: Talpra vésett szabott ár 1

Next

/
Thumbnails
Contents