Új Szatmár, 1912. április (1. évfolyam, 6-29. szám)
1912-04-07 / 11. szám
1912. április 7. üjMtttm S I f l | Töméntelen megfejtő :: ( I jelentkezett 1 Csaknem valamennyi kitalálta annak a női divatáru kereskedőnek a nevét, aki ezt a hasábot kibérelte. A megfejtést egyöntetűen azzai magyarázták, hogy ha mm | van szó, nem lehet más a I hirdető, mint ^ ^ ^ | kinek Hám János-utcai női di- f I vatáru üzletét szívesen látó- | | gatja minden olyan hölgy, aki | | a szép és finom holmit kedveli. | 7. oldal. A közönség tolla — Rovat mindenki számára. — Húsvéti divatlevél. Irta: Egy szatmári férj. A divat szülőanyja a írivolitás, nevelő dajkája a Kaprició, temetője a zsibvásár: irta hajdan a jó öreg Aszalay szellemi sziporkáiban. Hát kérem szeretettel, ilyen származás és nevelés mellett csak természetes, ha stupidus és ízléstelen az istenadta. Kemény vádak ezek, de alaposan ki vannak érdemelve. Nincs arra semmi szükség, hogy e helyütt az észficam szülte divatszertelenségek hosszú felsorolásával terheljem az olvasót, teljesen elég, ha a tavalyi ordító kalapokra, a hülye bukjelszoknyára, a szörnyű frizurákra és az utálatos szoknyanadrágra utalok. Különösen e legutóbbi annyi orcátlan betörési merénylet volt a jóizlés területére, hogy csattanós bukását csakis a nagy közönség brutálitásig menő ellenséges tiltakozásának lehet köszönni, mert bizony az összes nagy „maison“-ok ugyancsak lanszirozták és a napi sajtó jelentékeny része elég sok nyomdafestéket fogyasztott a védelmében. A divat örve alatt kapzsi spekulánsok ádáz kitartással utaznak a nagyközönség zsebére. Ők holtbizonyossággal jelentik be újdonságaikat az év mind négy szakára és az újdonságok főjellemvonása az, hogy szin, forma, szabás és minőség tekintetében merőben különböznek a hölgyeink birtokában levő összes ruháktól, nehogy ezeket tovább is használni lehessen. A reklám gondoskodik arról, hogy nőink ruhái inkább uj mint viseltes állapotokban hasznavehetetlenné váljanak, lomtárba kerüljenek. Ez a mesterséges utón fölidézett szakadatlan érzék megsemmisülés indokolt volna talán abban az esetben, ha akkora tulprodukció mutatkoznék nálunk értékekben és javakban, hogy azoknak igy nyitott ablakon való kihajgálását anyagi helyzetünk megengedné, de hát a mi jelenlegi szegénységünk mellett ez tisztára nevetséges. Hogy a föntebb elmondottak igazak, arra nézve tanúm az ég, és tanúm lehetne az a horgos orrú pápaszemes zsidó bácsi, aki Pesten szokta megírni d’Avray grófnő álnév alatt a párisi divattudósitásokat. A divat, mely folyton itt grasszál közöttünk, dehogy is törődik a holnapi lejárattal, a legalkalmatlanabb pillanatban markol fogyatékos erszényünkbe, kiszedi a tálból a legnagyobb husdarabot és mindezt csak azért, hogy drága pénzen megvétessen velünk olyan árut, ami legjobb! esetben nehány hónap múlva teljesen® értéktelenné válik. Ez igy van. Hát ez ellen a 'divat önzés ellen tenni kellene valamit annyival is inkább, mivel általa csak ádáz ellenségeinket, az osztrákokat gazdagítjuk. Manapság mindnyájan, még maguk a falusi parasztok is csupa osztrák holmit viselnek és legalább is másfél milliárdra becsülhető az az összeg melyek évenként a külfüld versenye ellen magas védvámokat biztosított osztrák ipar nálunk bezsebel. Szinte hallom az ellenvetést, hogy ez csak viszonosság, mint hogy nekünk is van korlátlan kivitetünk Ausztriába. Ez igaz ugyan, csakhogy a kettő között óriási külömbség van. Mi agricultur ország létünkre élelmicikkeket, nyersterményeket, fiigyártmányokat szállítunk nekik, melyek a megélhetésre nézve elkerülhetetlenül szükségesek, vagyis produktiv javakat, ellenben ők kész iparcikkeket szállítanak, vagyis improduktív javakat. Mi a sógornak kosztot, kvártélyt fizetünk, a takarék- pénztárba pénzt teszünk be a részére és még az adóját is fizetjük. 1 És mi a hála? Vak gyűlölet! Ennek adnak nap-nap után hangos kifejezést Ausztria különböző nemzetiségei, melyek egymás között állandó marakodásban élnek ugyan, de ebben egy húron pendül- nek, hogy mihelyt Magyarországról van szó, rögtön elül a harci zaj és csodás egyetértésben lépnek föl ellenünk. Ha a végső elkeseredés a vevősztrájk fegyverét nyomná kezünkbe, ha csak egy évig kibirnók, hogy ne vásároljunk semmiféle osztrák holmit, ha ez idő alatt inkább foltos és rongyos ruhában járnánk, tudom istenem, hogy megtörténne a be- marsirozás, de nem úgy, ahogy Bécs keresztény szociálistái szeretnék, hanem koldustarisznyával a nyakukban, mert mi- nálunk mindig lesz mit enni. Valódi francia, angol, japán illatszerek .......... Hú svéti ideál kölni viz. Diana drogériájában Szatmár, Lévay-palota. s: Telefon 389. :: BQBsfneBBHaiaBBaaxaaBiisEiiHanBSiaGiNisfisinHniagiiiiBisaaHHHRBtBanB | Szereti-e a tréfát? j fii 99 Nézze meg Ragályi ! tréfás jux-tárgyait. n a a k ESKÜD iff!S2HiDK12i&il2i3iiaai0B113iSQ39ififfflHBEIBH£iiSB!KI3(£íEISSIlBllC3RIBiiSircHmB¥Al Dl BARTHA JÓZSEF Dl TANÓDY ENDRE ügyvéddeltársulván, ügyvédi Irodáját Rákóci-u. 7. szám alá (a ref. egyház házában) helyezte át. hogy minden hirdetésünk ötletes, feltűnő és helyesen szövegezett legyen Mindenki bámul ha a szatmári asszony arcképét látja, mert Friss Lenke oly finom és aprólékos művészettel dolgozza ki a fényképeket, hogy távoli vidékeken is elismeréssel adóznak neki
