Új Szatmár, 1912. április (1. évfolyam, 6-29. szám)
1912-04-06 / 10. szám
2. oldal üßaMi 1912. április 6 anyjuk grófi családból származott: igy rendeli ugyanaz a törvény, a mely a trónt Ferenc Ferdinándnak juttatja. Mégse lehet tagadni, hogy nem bízunk eléggé ebben a sok törvényes jogban és kötelességben. Biztosra vesszük, hogy ez a törvény csak addig lesz törvény, amig más törvényt nem hoz helyette egy nála nagyobb hatalom. A jövendő trónörökösről szólnak most a mellékajtók kulcslyukán kibújó híradások. Károly Ferenc József természetesen katona és természetesen kapitány volt már fiatal legénykorában. Ez a dolgoknak magától értődő rendje, ha valaki főherceg, még százszor inkább, ha jövendő király. A közönséges katonatiszt pályájának töviseiről semmitse tud a királyi család tagja, és ez is fölötte rendben van, mert a szegény emberek dolgai között, amiket jó tudni a királyoknak, nem a katonatisztek keservei a legsürgősebbek. A jövendő trónörökös azonban mégis megpróbál egyet- mást belőlük: mindig rossz garni- zonban tartják. Sohase tudott jó garnizonba kerülni, még akkor se, amikor megházasodott. Sőt éppen a mézesheteiben helyezték át a katonai gondolatvilág végére, Kolo- meába. Kolomea az a garnizon, a mit büntetésül vagy istencsapásául fogad minden katona — és a hadak jövendő urának oda kellett menni. A hadak jövendő urának ambíciója — ezt el lehet képzelni — lehet a rossz helyőrségben való keserves szolgálat, — hiszen valamivel mégis kevésbbé keserves, mintha igazi szegény katona az ember. De tudjuk, hogy Károly Ferenc Józsefnek nem ambíciója. Tudjuk, hogy az anyja, Mária Jozefa főhercegnő mindenképpen pro- tezsálta mindenhol, ahol az áthelyezések legfőbb villámai sülnek ki. De azt is tudjuk, hogy mindez nem használt: a csinos kis főherceg maradt Kolomeában, a szép, zajos élet pedig nélküle zsivajlott Bécs- ben, a garnizonok garnizonjában. Azt állítja a pletyka, hogy a kis főherceg anyai nagybátyja, á szász király, csak azért az egyért látogatott el Bécsbe: ő is az unoka- öccsét protezsáita, direkt a királynál. A jövendő trónörökös pedig még mindig nem kerül el a félreeső rossz garnizonból. Valami akarat tartja ott, ami nagyon hatalmas. Mindez már régi — több hetes — dolog, de az teszi mindennél nagyobb szenzációvá, hogy most pattant ki, gróf Khuen híres pénteki audenciája után. Az audencián ő felsége lemondásáról is volt szó, amint megrendülve hallottuk, amikor már nem lehetett mást csinálnunk, mint hogy utólagosan megrendültünk a hírre. Egy pillanatig az a kép jelent meg a magyar horizonton, hogy Ferenc Ferdinánd lesz még Ferenc József életében a király. Bizonyos, hogy ez nem a személytelen „király“ fogalmának, hanem igen erős, cselekvő akaratoknak is nagy változását jelentette volna — amint majd bizonyosan fogja is jelenteni, ha egyszer elkövetkezik. A trónváltozás nagy politikai perspektívái egyszerre igen komolyan, reálisan előtűntek. — És ugyanakkor kénytelenek voltunk azt is tudomásul venni, hogy van valahol egy akarat amely a Károly Ferenc József kis akaratának és apró örömeinek az útjában áll és hogy ez az akarat igen hatalmas. A nagy földrengést kezdtük érezni — és ugyanakkor kénytelenek voltunk apró lyukakból fújó kis szellőkre hallgatózni, mert nem tudhatjuk, melyik fog bennünket jobban megrázni, a nagy események földrengése, vagy az udvari pletykák és kicsiny intrikák szellője. Bennünket, a törvényhozó hatalom egyik felét, az alkotmányos magyar nemzetet. m m a ss a ■ a ■ e ■ a es otaocs eis s g: a an ■ be a b o a a e a a ■ ebb a a aa ak m ra Tudósítókat keresünk Szatmármegye minden községében dija- ===== zás mellett === „UJ 8ZATMÁR“ szerkesztősége • ■ S2BEBSB* • S Gfi H líBISaEEB HEBE B KEBAB 81 HSSBSi ■■■■■■■■ DIL BARTHA JÓZSEF Dl TANÓDY ENDRE iigyvéddeltársulván, ügyvédi Irodáját Rákóci-u. 7. szám alá (a re!, egyház házában) helyezte át. Húsvéti cukor, selyem tojások és tojás bonbonierek nagy választéka Gindl cukrázdájában, Deák-tér 5. Ha Páris nevét kiejtették, mindkét-j ten könnyedén elpirultak. Hogyne ! hiszen ; ott nem találkozhatnak többé . . . Útjukban a szemközt jövő polgár- asszonyok elfordították fejüket. — Miattam! — gondolá Clioute. — Én miattam! — rösteikedett magában Manette. Egy mimóza bokor előtt elragadtatva álltak meg s kipirult arccal tördelték a virágzó ágakat. Amint aztán tovább haladtak, egyik ösvényről egy fiatal ember bukkant elébük. Rémülten ismerték fel Gastont, a párisi mulatóhelyek jól ismert Gastonját, aki látásukra lelkes üdvrivalgásba tört ki. — Choute! micsoda áldott véletlen ! . . . szervusz, drágám! Choute kétségbeesetten pislogott: — Pszt! . . . nem vagyok egyedül. — És Manette! . . . szervusz, angyalom ! . . . nem ismeritek egymást ? . . . ej, hát bemutatlak, mint az előkelőknél szokás ! íme : Larifla Chouta ő nagysága . . . Panti Manette kisasszony! . . . Szomjasak vagytok, ugye-e kicsikék? Megtörtént a baj! Choute és Manette rögtön tisztában voltak a helyzettel. Felültették őket! . . . nevetnek rajtuk! . . . no, megálljatok, öregek! ... az első kezük ügyébe eső férfivel megboszulják magukat. Elfogadták Gaston meghívását, ngy pohár curacaoval kevert tejre, a közeli majorba s ott, mialatt Choute az asztal alatt Gaston lábát kereste, Manette a kezét igyekezett birtokába venni. — Fizessen és menjün, — szólt dühösen Manette, — nem szeretem az asztal alatti flörtöt . . . — Van olyan elmés, mint az asztal fölötti — sziszegte vissza Choute. — Ah, a farsangi feleség! . . . Ön pedig egy liba, asszonyom . . . — Szemtelen . . . — Cicáim, — kacagott Gaston, — más körülmények között boldog volnék, hogy miattam hajba kaptok, de ez esetben kénytelen vagyok bevallani, hogy a kis Rezedával jöttem ide. Utálattal hagyták ott Gastont, a három pohár tejjel; s Gaston bölcs módjára mind a hármat elfogyasztotta. Hallgatagon megindultak a szálloda felé. A ter- raszon meglepő kép tárult elébük: — a kis Rezeda merengve ült egy karosszékben, s mellette ált jobbra-balra Kutch és Larpailleur, a kicsike kezeit simogatva. Persze széjjelugrottak s bocsánatkérő szavakat dadogtak, de Choute és Manette haragja nem ismert határt. Hangos szitkozódásba törtek ki, a jelenlevő családok nagy megbotránkozására. Aztán közös gyűlöletben megbékélve, egymás oldalán távoztak. — Felséges idő van! — jegyezte meg Manette. — Olyan a levegő, mint egy illatos zsebkendő. — S a tenger! . . . nézze, mint az empire zöld selyem . . . Apropos! elvezetem majd egy üzletbe, ahol tiz százalék engedményt kapok. Amúgy is szükségem van három ruhára . . . Hagyjuk szaladni a vén bolondokat . . . majd akkor látják, mit veszítettek! — Igazad vah! — bólintott Manette s hirtelen ellágyulással hozzátette: — Milyen édes vagy! . . . hiába, mi í asszonyok csak akkor rokonszenvezünk igazán, ha szövetségesek vagyunk. Henri Duvernois. a termőföld, ha kellően trágyázzák. Ehhez ma már elengedhetetlen kellék a kísérletek alapján elismert - aranyéremmel kitüntetett fekál komposzt trágya, " Első Szatmári Műtrágyagyár :: ===== Iroda : BERCSÉNYl-ÜTCA 21, szám =====
