Új Szatmár, 1912. április (1. évfolyam, 6-29. szám)
1912-04-06 / 10. szám
radikális politikai napilap Pletykák az alkotmányban Udvari pletyka minden monarchiában van, de csak korlátlan monarchiában félelmes. A legfélelmesebb akkor, 'amikor a korlátlanság nem őszinte és a népeknek az Írott jog szerint semmi közük se volna alkot- mánytalan hatalmakhoz, amilyen az udvari pletyka. A magyar alkotmány szerint csak a koronás király uralkodik, a magyar nemzetnek tehát nincs joga kutatni, hogy mi az udvari körök magánvéleménye, nézete, akarata a magyar nemzeti élet nagy kérdéseiben. A koronás király az alkotmány szerint uralkodik, a trónöröklés rendjét pedig törvények szabják meg: nincs tehát se remélni, se félni valónk attól, hqgy ki lesz az a személy, aki a magyar királyI. évi. 10. sz. Szatmár-Németi 1912 április 6 Szombat ság közjogi funkcióját fogja végezni majd a jövendő időkben. Minden uralkodó fölötte áll a földi szempont szerint való megítélésnek, az alkotmányos király még több ennél: személytelen. Ha nagy és jóindulatú egyéniség, akkor sok jó dolog járását megkönnyítheti, szerethetik is az alattvalói, cselekedhetik is elég nevezetes dolgokat, — amit azonban egy nemzet cselekszik, az történelem és olyan törvények szerint való, amelyeknek tudva vagy öntudatlanul csak engedelmeskedhetnek a fejedelmek is. A bécsi udvarban sok az udvari pletyka, a nagy fejedelmi család sok ágacskáját sokféle érdek sokféle szele sokfelé fujdogálja. És nem tagadhatjuk, hogy ezekben az időkben, amelyeket meggyőződéssel és nem ok nélkül vallunk emlékezetes dolgokkal teli „történelmi“ időknek, — hogy most a magyar nemzet kénytelen a fülét hegyezni, amikor pletykáknak, illetéktelen intrikáknak érkezik híre a bécsi udvarból. Az alkotmány szava világos, a trónöröklésnek törvényes rendje van, amelynek senkise szól ellene, a magyar király hatalmát alkotmányos kötelességek korlátozzák: mégis komoly, nagy fontosságuk lehet a mi nemzetünk sorsára apró magánvéleményeknek, bevallatlan, bevallha- tatlan akaratoknak, szándékoknak, érdekeknek. Ami az Írott alkotmány szerint nincs, azon háború vagy béke, sötétség vagy világosság, nyomorúság vagy virágzás dőlhet el. Bécs- ben Udvari pletykák vannak, nekünk a lélegzetünket visszafojtva kell odafigyelnünk. . A magyar trón örököse Ferenc Ferdinánd főherceg. Ő utána Károly Ferenc Józsefé lesz a trónörö- kösség. Mindez ellen egy szó se emelkedik, mert törvény. Ferenc Ferdinánd trónörökös alkotmányos és udvari ünnepies formák közt ezt az állapotot törvényesnek ismerte el és a maga akaratát alávetette neki. Vannak gyermekei, de ezeknek nincs jógák a trónra, mert az TÁRCA Ösmerkedés. Kutch ur öreg csontjait a napon melengette. Széles peremű panamája térdein pihent s egy kicsit mérgesen nézte a tengert s az eget, amelynek tiszta kéksége valóban kibékíthette volna a hotelszámlával. Azután az ut felé fordult s a járókelőket nézte. Egyszerre megremegett... Lehetséges ? ... az a hetven éves, kackiás dandy, félrecsapott matrózkalappal, szarvasbőrcipőben, kisütött fehér hajjal és chinai tintával feketére festett bajuszszal . . . Larpailleur ! — Gustave ! — Théodore ! — Ah ! vén zebra ! — Mi az ördögöt csinálsz itt? — Én is ezt akartam kérdezni! Kutch felállt s az *ürügy “alatt, hogy öreg pajtását karonfogja, rátámaszkodott s úgy magyarázta: — Egy kis fantázia! . . . kétheti tavasz egy aranyos kis fruska oldalán. — Bizalomért bizalom. Én is egy kis barátnőmet hoztam ide. Párisban ugyanis a Grenelles-utcá- ban, létezett egy tisztes violaszin ruhába öltözött Kutch asszony, mig a Malherbes boulevard egy komor lakásában, a szigorú fekete selyembe öltözött Larpail- leurné uralkodott. . Aztán barátnőikről csevegtek. — Ha véletlenül nem találkozunk, soha sem beszélek róla, de igy . . . Egy jó tanácscsal szolgálok, Theodore! . . . hogy a társalgásban komolyabb hang uralkodjék és főleg, hogy kölcsönösen vigyázzanak egymásra, mint hitestársainkat mutassuk be őket egymásnak. As egész dolog tisztességesebb színezetet nyer. Choute Larifla és Manette Plantin igy ismerkedtek meg egymással. Mennyi ceremónia! ... szent Isten! ... a kaszinót, mint erkölcstelen helyet, elkerülték s délutáni teájukat a legunalmasabb cukrászdában fogyasztották el, kiálló fogú angol missek között. — Larpailleurné csúnya, de diszting- vált — jegyezte meg Manette Théodore- nak. — Nem követtem el szamárságot?’ Choute is körülbelül ugyanezeket mondta barátjának. És mindketten hozzáfűzték : — Majd megkérdezed a barátodtól, milyennek talált a felesége? A válasz kedvező volt s a két höl- gyecske nekibuzdulva, a komoly polgári nők szórakoztató eszközeivel, kézimunkával és tisztességes regényekkel fölfegyverkezve találkozott a sétányon. A tű persze nehezen csúszott a szokatlan öltögetéstől megizzadt; kezecskékben, untatta is őket a dolog . . . hát inkább beszélgettek. A családjukról csevegtek, legképtelenebb módon megerőltetve fantáziájukat, „férjeikről“ nem igen mertek beszélni, mert hiszen mit sem tudtak az életükről, foglalkozásukról, társadalmi állásukról . . . valójában azt sem tudták, kik is voltaképen . . . — Az ízlésük, úgy látszik, egyforma — jegyezte meg Manette — miután mindketten megállapodott korú élettársakat választottunk. — Menjünk talán sétálni — javasolta Choute — imádom ezt a vidéket, ahol napsugárban fürdünk, mialatt a párisiak nyakig úsznak a sárban. 1 Deák-térre költöztetem buiorraktáramat Ez az oka, hogy bútoraimat, melyekről a közönség is előnyösen tudja, hogy szépek, tartósak és elegánsak, a rendesnél is olcsóbban árusitom. Krámer Jenő SZATMÁR, HÁM JÁNOS-UTCA
