Új Szatmár, 1912. április (1. évfolyam, 6-29. szám)
1912-04-23 / 23. szám
radikális politikai napilap A titkosság (D. S.) Pénteken éjjel kapta meg Lukács László a miniszterelnöki kinevezést és szombatonreg- gel már hódolatteljes üdvözlésre siettek a kormánypárti sajtó legapróbb kukacai is, akik előtte való napon még Khuen-Hé- derváry képe felé fordulva rebegték el a délesti imát. Előkerültek a „mindenkori kormány üdvözletére“ cimü cikksablonok és az üresen hagyott rovatokat kitöltötték bennük a Lukács László nevével, aki nagy, aki hatalmas, aki jó, aki bölcs, miként Allah, mert meghosszabbitja — a szubvenciót. Mindegy az, mit hoz Lukács, mindegy az, hogy mit söpör el az elődje simára nyalt elveiből, nekik csak „személyváltozás“ az egész, náluk csak annyit jelent, hogy most már más személy utalja ki az ilyetén elvhüség szennyes garasait. Hála Istennek nem vagyunk abban a kellemetlen helyzetben, hogy ilyen fenntartás nélküli politikát kelljen Űznünk. Nincs „módunkban“ az uj miniszterelnököt minden skrupulus nélkül üdvözölni, amig minket, a minden párttól független, becsületes, el nem adott sajtót is ki nem elégít elvek tekintetében úgy, mint amazokat pénz dolgában. Amit eddig jósolnak a politikai híradások Lukácsról, az több ugyan annál, amit elődje adott, de még mindig nem sokkal több a semminél. Az országnak, az ország pénzzel, vérrel adózó népének jogos kívánságai vannak az uj kormánynyal szemben s amig ezek fenntartás nélkül, teljes mértékben ki nincsenek elégítve, addig mi is csak személy változásnak tekintjük Kimennek Lukácscsal való kicserélését. Személyváltozások pedig minket csak annyiban érdekelnek, mintha a legkisebb vidéki járásbíróságon uj írnok foglalja el az Íróasztalt. Amit Lukács eddig Ígért, illetve amit az ő nevében az ő elveinek elkeseredett ellenségei ígérnek: az általános választói jog — titkosság nélkül, ez minket nem bódit el. Mi a titkosságot éppen olyan nélkülözhetetlen kelléknek tartjuk a választói jognál, mint az általánosságot, egyenlőséget stb. Mi tisztában vagyunk azzal, hogy titkosság nélkül a demokratikus népjogokkal való kecsegtetés nem egyéb szélhámosságnál. Amig a szavazás nem lesz titkos az egész vonalon, addig ott vagyunk, ahol a mádi “szubvenciós. Addig az italmérési jog fog szavazni, a városi kedvezmények fognak politikai hitvallásokat kipreszi- onálni, a szolgabirói, jegyzői basás- kodások fognak politikai népitéletet inscenirozni, az adóvégrehajtás srófja fog képviselőket szülni. Addig, amig az italmérésnek, a kedvezménynek, a pressziónak és az adóhátráléknak is van szavazati I. évf. 23. sz. Szatmár-Németi 1912 április Kedd TÁRCA Különfélék. — René Malzeroy. — Nincs igaza, kedves uram, nincs igaza. Bízzék az én tapasztalatomban. A neuraszténia szinte ráles az emberre. Az olyan beteg, aki nem vesz erőt a baján, aki elhagyja magát, az már nem is gyógyulhat meg. — De kedves doktor ur, engem sem mulattat, szánakozom önmagam felett, nem vagyok más, mint egy darab rongy . . . — Képzelődés! — De nézzen hát meg. — Mit? Ön bizonyosan túlságosan élvezte a sok jót és most megfizet érette. De mit törődik ön a kis bajokkal, mikor a feje és a gyomra teljesen rendben van? — Ismétlem: nézzen jól meg. . . . Hiszen csak vonszolom magamat. Ha jobbról nem támogatna a kis húgom karja s I bal hónom alatt nem szorongatnám e mankót, meg se mernék mozdulni. — Mindez nem akadályoz meg abban. hogy be ne mutassam önt a hajózási klubban s ön el lesz ragadtatva uj ismerőseitől. Aztán a bridge és a baccarat is mulattatni fogja önt! — Soha életemben kártya nem volt a kezemben. Csak az első lépés nehéz. — Csábitó! — Igen, nem szépítem magamat. Isten vele, uram, megyek a tüdőbajosokhoz. Na, ezek szívesen cserélnének betegséget önnel! Pierrelugne orvos nevetve ült vissza kocsijába. Pompás vörös arca volt, apró, jókedvű szemei, papagály-orra s hármas tokája. Cranilliers ur pedig foiytatta sétáját a Croisette mentén, melyet halvány, téli napsugár világított meg. Az ember azt hitte volna róla, hogy legalább hatvan esztendős. Háta hajlott volt, járása bizonytalan. Egy szép szőke leány fehér flanell-öltözetben támogatta. Egyszermáskor elfordult, hogy elnyomja ásítását. Övébe néhány rózsaszálat dugott, s ezek teljesen egyszinüek voltak ajkával. Úgy látszott, mintha nem szívesen játszaná Antigone szerepét s szabadulásról, álma- doznék. Csak elvétve váltott szót az öreg emberrel. A tenger fölött sirályok kerge- tőztek. A szellő jácint- és ibolyáillatot hozott. „. . . Mr. de Granilliers régi tipusu öreg, kissé embergyülölő, de nagyon kedves és ha a kibérelt villából, életmódjából és az őt kisérő fiatal leány viselkedéséből ítélünk, akkor igen gazdag is.“ A hajósklubban ezt az ismertetést adta közre a jókedvű orvos klienséről. Mit tudott, vagy mit mondhatott volna még ? A szélhüdött az első héten megelégedett azzal, hogy karosszékén ülve, maga körül nézdegélt, a jótékony egyletek iránt érdeklődött s leadta adományait. A nagyon is egyenes kérdések elől kitért s szellemes válaszokat adott, s inkább a a múltban látszott élni, semmint a jelenben. A kilencedik napon elhatározta, hogy Gallérok gőzmosása j-jQKézimunkák, glacé keztyük, tükörfénnyel hófehérre E ^81 bútorok,, szőnyegek tisztítása. Gyár-főüzlet: Szatmár, Kossuth L.-u. 10. Felvételi üzlet: Kazinci-u. 17. Attila-u. 2. Nagykároly Széchenyi-u. 31. Alapittatott: 1886
