Új Szatmár, 1912. április (1. évfolyam, 6-29. szám)
1912-04-23 / 23. szám
I 2. oldal äjJmtmm 1912. április 23 joga, addig ez a népjog nem demokratikus. Amig pedig nekünk ezt nem hozza a kormány, mi nem üdvözöljük a változó személyt — szubvenciótól dagadó kebellel. Szatmár, április 22. Az ipartestület. Több mint egy esztendei vajúdás után végre eljutott az ipartestület dolga a megvalósulás stádiumába. Nem akarunk visszatérni az előkészületnek sok keserves kínlódására, nem akarunk rámutatni arra a szégyen- teljes körülményre, hogy Szatmár iparosai között tekintélyes számmal akadtak szűk látkörü, kicsinyes emberek, akik konok maradisággal állották útját annak, hogy az iparosok testületé autonómiához jusson, maga intézhesse saját ügyeit, hogy Szatmár iparossága felemelkedjék arra a nívóra, amelyen Mátészalka már régen megelőzte. Most azonban, hogy az előkészítő bizottság és az elsőfokú iparhatóság fáradságos munkájával végre sikerült az ipartestület megalakításához szükséges többséget megszerezni, most egy újabb megdöbbentő jelenségről kapunk hirt. Szatmár iparosai körében — igy szól a híradás — aláírásokat gyütenek az ipartestület megalakítása ellen. Jelezzük, hogy ezeknek az aláírásoknak a világon semmi, de semmi jelentőségük nincs. Ha egyszer a' többség megvan, amely kívánja a megalakítást, akkor hasztalan ellene minden aesarko- kodás. De megdöbbentő, felháborító és kétségbeejtő dolognak tartjuk, hogy 1912- ben, a haladás, felvilágosodottság korában akadjon Szatmár város iparosai között ember, aki iyen Ívre aláírja a nevét, aki minden komoly cél nélkül csak annak a demonstrátásául, hogy neki nem kell a megfogadja orvosa tanácsát, elment a játékterembe, érdekelte a játék, megkérdezte a baccarat szabályait, majd félénken játszani kezdett, s egyenként elvesztett néhány louist. A tizedik napon ő maga ült le játszani, ügyetlenkedett és elvesztett vagy tizenkétezer frankot. A jó és becsületes Pierrelugue nyugtalankodni kezdett miatta, vissza akarta őt tartartni a lejtőn. Hiábavaló fáradság. Az öreg most már futott a pénze után, szaladt a bukás felé. És a tizenötödik napon, mikor már csaknem mindenét elvesztette, megfordult a szerencse. A kártyák, mintha meg lennének ba- bonázva, engedelmeskedtek a kezdőnek, az arany apró halmokban szaporodott előtte a zöld posztón. És Granilliers ur ebben a harcban megifjodott, szeme csillogott, ajka mosolygott, fáradhatatlan volt. És ugyan ki törődött volna azzal, ha ennek ellenkezője történik, ebben a lázas, örökké rohanó életben ? 1 * De mindennek vége van egyszer. saját előnye, odaadja a nevét az elmaradottság, a sötétség melletti tüntetésre. Az ipartestület meglesz, sőt már olyannak is tekinthető, mint ami megván, ezen semmiféle agitációval változtatni nem lehet, azok az ivek azonban megmaradnak sötét dokumentumaként annak, hogy Szatmár egyes iparosaira rá kellett kényszeríteni a saját jóvoltukat. Reméljük, hogy mint korjellemző adatokat, ezeket az iveket megőrzik majd az utókor számára — az ipartestület leveles ládájában. ÜGYVÉDI IRODÁMAT május 1-én az uj városi bérház középső B. épületének [a Hungáriával szemben] I. emeletére helyezem át. Dr. RÓSENFELD JÓZSEF ügyvéd. SZÍNHÁZ és ZENE A mi jutalomjátékunk:. Irta: Dénes Sándor. II. A színtársulat férfitagjairól szólván, meg fogják ők maguk is engedni, ha velük szemben valamivel őszintébbek leszünk annyiban, hogy kétségtelen előnyeik elös- merése mellett rámutatunk hibáikra is, amiben a nőkkel szemben akadályozott bennünket a kötelező udvariasság. Férfiak vagyunk, akik bátran kell hogy álljuk az elfogulatlan, igazságos kritikát, ha mindjárt fáj is az. A színészekről szólván első sorban kell megemlékeznünk, mint legértékesebb művészi erőről, Fehér Gyuláról. Merjük állítani, hogy hasonló művészi talentummal megáldott színésze még nem volt a szatmári színtársulatnak. Nagy drámai erő, kiváló orgánum és intelligentia jellemzik művészi egyéniségét, amely iránt úgy a szatmári közönség, mint a kritika mindig Az öreg, kékhasu bankókkal megtömött zsebbel, egy napon eltűnt Cannesból. Az orvos egy gyönyörű kosár gyümölcsöt kapott tőle, melyben mindenféle . körték voltak, azért, hogy a kaszinó éttermében tegye asztalra s ezzel együtt James Loris- sonnak a névjegyét, a kit még senki le nem főzött a csalás nemes mesterségében s a ki Fregoliként változtatja alakját minden fürdőhelyen. A húga — a kit a gazember otthagyott, mint most már hasznavehetetlen kis jószágot — alig bírta magát a vád alól kimenteni, hogy cinkostársa volt az „öregnek“. Montmartrebeli modell volt szegény. A váratlan és gyönyörű utazás, á meg nem magyarázott foglalkozás, amit tőle várt s a melyről két üveg pezsgő között beszélt neki. kíséretbe vitte. — Igazán, — mondta a rendőrnek, a ki vallatóra fogta — fogalmam se volt semmiről. Azt hittem, hogy az orvost akarja bolonddá tartani! Vigasztalókban azonban nem volt hiánya. őszinte elösmeréssel adózott. Baróthi távozása óta operette szerepekben — mint buffót és apaszinészt — is gyakran láttuk. Itt is megállotta helyét De sokoldalúsága mégsem vált előnyére, mert olyan kis forgalmú színpadon, ahol a színészre mindennap szüksége van, a színpadi illúziót rontja, ha azt, akit tegnap este Holofernes szerepében bámultunk, mint hatalmas drámai erőt, ma a Leányvásárban látjuk ugrabugrálni. Amilyen nagyra becsüljük Fehérben az istenadta művészi talentumot, olyan kicsire kell azonban redukálnunk a komolysága iránti elösme- résünket. Művészi tudását bizony igen gyakran megzavarta a szerepek nem tudása, játékán nem egyszer meglátszott a szerepe iránti negligentia s sajnálattal kellett nem egyszer látnunk, hogy nemcsak a saját játéka veszett bele a sze- repnemtudásba, de kavarodást idézettelő* a színpad többi alakjai között is. Szőke Sándor, ha művészi talentum dolgában nem is tudja felvenni a versenyt Fehérrel, de ambíció, komolyság, szerepe iránti ragaszkodás tekintetében magasan fölé emelkedik. Játékán legkisebb szerepében is meglátszik az, hogy komolyan foglalkozik a rábízott alakításokkal és a szerepe iránti szeretet egyszersmind dokumentálja a közönség iránti tiszteletét is. Amit fentebb, Fehérrel való összehasonlításánál mondtunk, az nem jelenti egyszersmind azt is, hogy művészi tehetsége jelentéktelen. Megemlítést érdemel még az is, hogy a színpadon mindig kifogástalan elengáciával jelenik meg. Heltai Hugó a társulat legtehetségesebb adminisztrációs színésze. Pompásan tudja adminisztrálni a fellépéseit és sokszor túlzott is az igyekezete, hogy a színpadra irányuló figyelmet a maga részére foglalja le. Kitűnő komikus, szép hanganyaga van, de talentuma inkább érvényesül a kabarészerü dolgokban, mint finomabb operettszerepekben. Remek táncaival igen sok sikert ért el. Balázs Bálintot kitűnő baritonja, kellemes megjelenése emeli az átlagos vidéki baritonisták fölé. Szalonszerepekben is megállotta helyét. Nagy Imre nehézkes opera-tenorista, akinek a könnyebb operettekben nem nyilt elég alkalma hangbeli tehetségének érvényesítésére. Radócz Feri speciális komikuma nagyon sokszor keltett hangos derültséget. Az Ártatlan Zsuzsi Fomarelljében, A kis gróf Kocsonyájában kabinettalakitásokat nyújtott, inig szalonszerepekben semmire se tudta vinni. írj. Lenkei György kiforratlan, fiatalos színész, akinek sok mindenről kell még leszoknia, sok mindent kell megtanulnia, hogy komoly színésznek legyen tekinthető. Roos Jenő, az iskolás lányok jóképű kedvence itt kezdte el színészi pályáját, előttünk. Szatmárou. Kár, hogy nagyon korán megállóit rajta. Egy-két könnyebb operettbeli siker megszéditette és abbahagyott minden továbbképzésre irányuló mim a termőföld, ha kellően trágyázzák. Ehhez ma már elengedhetetlen kellék a kísérletek alapján elismert aranyéremmel kitüntetett fekál komposzt trágya, Saf086" :: Első Szatmári Műtrágyagyár :: ====== Iroda : BERCSÉNYI-UTCA 21. szám ======= ■
