Új Szatmár, 1912. április (1. évfolyam, 6-29. szám)
1912-04-16 / 17. szám
1 parlamentiéi a népig és tissia (D. S.) Derék magyarom, aki Ombodon, Sárközön avagy Turvékonyán járultsz hozzá nagyrabe- csiílt voksoddal, keserves adófilléreiddel az állam alkotmányos életének rendjéhez, vájjon érdekel-é téged, hogy Farkas Pál képviselő urnák, a Singer- Wolfnerék családjából való szép deli leventének milyen finnyás-kényes az arca bőre, vaj’ álmodozol-é te arról, hogy Sümegi Vilmos székely követ, akinek mintájára már Kossuth apánk is Sümegi szakállt visele, — tud-e akkorra hatméter- mázsás gorombaságot mondani a másik nagyságosnak, mint a kondás a juhászbojtárnk. Derék, jámbor magyar, aki úgy képzeled el a fránya politika viharos életét, hogy ott érted, a jogaidért, a jóvoltodért küzdenek, vitáznak, hadakoznak egymással a jobb- párt meg a balpárt, — nagy a te csalódásod. A követeidnek, akiknek kezébe adtad vagy akik a kezükbe adatták veled maguknak a megbízólevelet, akiknek nehéz adópénzeket raksz utravalóul a tarisnyájukba, hogy menjenek és mondják meg a királynak ápertén, bátran: mit akar az ő becsületes népe, — a követeidnek kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy véled törődjenek. Az ország drága pénzén, a nép verejtékes fillérein lovagi tornákat rendeznek, egymás haját ráncigál- ják, egymás személyes szennyesét mossák, csak éppen a mosási költségeket számítják fel néked. Kereken kilenc hónap óta folyik ez az undorító játék az ország pénzén anélkül, hogy az ország javára bármi is történnék. Az egyik párt konok makacssággal ragaszkodik végkimerült tehetetlenségéhez, kínosan vergődik azért, hogy megmaradjon ott, ahol kilenc hónap előtt is volt. A másik párt pedig tehetetlenül küzd azért, hogy az ország visszább, hátrább ne jusson még annál a kilenc hónap előtti állapotnál is. Minden párton tudják, a parlamenttől Ombodig minden politizáló gyermek vallja, hogy az egyetlen megoldás: az általános, egyenlő és titkos választói jog megadása. De az egyik párton nem tudnak ennek a megoldásnak érvényt szerezni, a másikon nem akarnak. Ahelyett cirkuszi mutatványokkal, alantos személyeskedésekkel veszik el a kedvét ennek a türelmes magyar népnek attól, hogy életét; vérét, vagyonát hordozza a politika oltárára. ízléstelen rakoncátlankodással utáltatják meg a parlamentet mindazon szereplőivel együtt, akik gonosz megátalkodott- sággal kötik a nép jogok érvényesülésének kerekét. A legjobb utón haladnak ahi. É¥f. 17. SL Sssss.txn&r-Németi 1912 április 16 K®úű-------------------j------------------TÁ RCA A kalap. Desprunelle (40 éves, elegáns, nagyvilági férfi, legérdekesebb tulajdonsága, hogy még mindig nem unja a feleségét.) Desprunellené asszony (30 esztendős szemrevaió asszonyka. Kedveli az urát, de talán a leggyöngébb kötélékek mégis csak a toilettejeihez fűzik.) (Desprunelle ur szalonja. A férj idegesen sétál föl és alá a szőnyegen.) Desprunelle (mormog): Hallatlan, még mindig nem jön! El fogunk késni! (Az óráját nézi.) Rettenetes! (Kívül csöngetnek.) Na végre !* Desprune’iené (illatosán, elegánsan, fiatalon beront az ajtón): Ah, de fáradt vagyok! Desprunelle (sötéten): Pedig nem igen siettél! Desprunellené: Szemrehányás! Már megint szemrehányás! Mindig csak szemrehányás ! Desprunelle: mit várhatsz egyebet tőlem? Desprunellené (egyszerűen): Pénzt! Desprunelle (indignáiódva): Pénzt! Desprunellené: Azt, Mert anyagi javakai, mondhatom, nem igen bőven látsz el! Úgy öltözködöm már, mint egy halárus kofa! Desprunelle (végignézi, gúnyolódva): Nem veszem észre! Desprunellné (megragadva a selyemszoknyáját) : Ezen a rongyon akad meg a szemed! Ezen a rongyon, amely már hat hete kiment a divatból! Desprunélle (szörnyüködve): Istenem már hat hete ! Desprunellené (egy mártír lemondásával) : Már hat hete. Bizony i És látod, én nem panaszkodom! Látod, milyon jó kis feleséged vagyok én. Tehetnél értem valamit. Desprunelle (ijedten): Mit? Despruellené : No, ne remegj! Mindössze egy csekélységről van szó ! Despruelle (gyanakodva): Képzelem mennyi pénzembe fog kerülni az a „csekélység!“ Despruellené: Szót sem érdemel. Csak egy kalapról van szó. Desprunelle (keserűen): Csak egy kalapról ? És te ezt semminek nevezed. Hát tudod, mit jelent egy női kalap ? Én megmondom ! (Hevesen.) Egy állatseregletet, egy botanikus kertet, Közép-Ázsia egész flóráját és fanuáját az összes paradicsommadarak és strucok farktollát...! (Lihegve.) Egy indiai nábob egész évi jövedelmét, egy amerikai milliárdos minden vagyonát! (Nagyot fuj.) Ezt jelenti ! Desprunellené (kacag): Ötletes vagy és én megértlek! De tudnod kell, hogy a te feleséged egyszerű asszonyka. Én nem követelem azt tőleg, hogy egy egész pagodát rakj a fejemre minden kincseivel egyetemben ! Én nem kívánom, hogy megvedd nekem a dalai láma rózsaszínű gyémántját . . . Egy egyszerű kis kalapocskát választottam ki magamnak a boulevár- don. Nagyon egyszerű, alig van rajta valami disz! Desprunelle (lélekzetvisszafojtva): Mi az a kis disz ? ! Desprunellené. (naivon): Oh semmi! Egy hét hónapos kis nílusi krokodil-höl- gyecske kiöntött bőre. J. Ii. Rosny. Demokrácia a fényképészetben KleíD, Sándor »»Első szatmári villanyfénykepészete“ kitűnő kidolgozasban készíti ezeket az apró tenykep-oijoukaí. Rendes fényképéül enw" -Kiált. ““ ^et ®s fényképes levelező-lapokat is készít feltűnő szépen, olcsón ' ^ és ha kívánják: 24 óra alatt. Felvételekreggel8-tóleste8-igöorusidőbenis *
