Új Szatmár, 1912. április (1. évfolyam, 6-29. szám)

1912-04-16 / 17. szám

fai UIUUI I9S2. ápriiis IS ho*Z0 .hogy ez a politikai csömör akuttá váljék a nép lelkében és a legközelebbi alkalommal elsöpörje őket, a választói jog konok aka­dályait a föld színéről. Tisztelettel értesítem, hogy Könyv- és papirkereskedésemst május havában az ideiglenes helyiségből Deák-tér 7. szám alá (Fógel Károly ur házába, volt Halmi ház) helyezem át és ezért a raktáromon lévő árukat Seszáilitott árban kiárusítom. Szives pártolását továbbra is kérve, maradtam kiváló tisz­telettel Huszár Aladár. Dr. BORGIDA ENDRE ügyvéd irodáját május 1-töl az uj városi bérpalotába (A. épület I. emelet) helyezi át. Még egyszer a városháza. A „Szamos“ múlt szombati számában reparálni igyekszik a városházán tartott állítólagos „összeesküvésről“ írott nyegle hangú cikkét. A „Szamos“ amikor félig expiálpi akarja a tisztikart, megint csak kiadós betűkkel adja tudtunkra, hogy kár lesz kilépni a munkapártból . . . Kár lesz biz az, kár lesz. Mi már körülbelül sejtjük, hogy merre lesz a kár. Két régi tisztviselőtársunk most már kétségtelenül nyugodtan alhatik. A kereszt­vizet is leszedték ugyan előbb róluk, — de az ő erkölcsi személyespótlékuk már megvan. A pofon visszaszivatott ... Mi, a többiek pedig, — erős reményével az ér­dekelt köröknek — le fogunk csendesedni. — Ebben a nagy csendességben azonban a nemzeti munkapárt Szatmáron aligha­nem jobblétre szenderül. Bizony mi eddig is csak úgy csen­desen dolgozgattunk. Ennek a csendes, de céltudatos munkának az eredménye volt az, hogy a legutóbbi választáson az ellenzék kétségtelenül okos fejű s kiváló szónoki erővel biró vezére csak igen nagy küzdélem árán jutott a mandátumához. Ennek a csendes, de céltudatos munká­nak az eredménye volt, hogy az ország­gyűlési képviselőválasztást követő városi törvényhatósági választásnál még a né­meti ÍV-ik kerületben is négy munkapárti jelöltet tudtunk behozni a városházára. Ez bizony nem a korifeusok szép szeméért történt, hanem annak a derék hadnak volt ez erős, fáradságos munka­eredménye, a melyik az őt érdemetienül ért több rendbeli sérelem miatt, szót akar fogadni a „Szamosának és egyszerűen . . nem politizál. Azért politizáljon talán, hogy róla, egy erkölcsi korporációról olyan hangon és modorban írjon ép a kor­mánypárt lapja, amilyen hangon kocsis a lovával, ur a kutyájával szokott disku- rálni ?! Még a féregnek is van önfentartási ösztöne, s akkor, ha egy mocsoktalan tisztikart összetoboroz a saját létérdekén ütött többrendbeli sérelem, — hetyke bugaci hangon neki menni egy egész testü­letnek s azt egyelőre nem a nyilvános­ságnak szánt s hivatalos órákon kívül véghez vitt védelmi tényeért, éretlen lec­kében részesíteni, — talán kissé mégis csak sok. Ez a bot bizony visszafele sült el. Vagy annyira köd lepte be a kis „Sza­mos“-^ hogy az ilyesmihez hivatalos ha­talmi mámorában már elvesztette az ér­zékét?! Nem, kérem, aki kancsukát vesz a kezébe — az menjen Szibériába!! A munkapárt a maga jól fölfogott érdekében akkor tenne jól, ha a „Sza­mos“ agyonszerkesztőségét ismét rendes szerkesztőséggé alakítaná. Ha az aradi h. főszámvevőnek megírná, hogy jó munka­párti létére hozza meg a pártnak azt az áldozatot s ne jöjjön ide főkortesnek. Mit csinál itt ebben az ok nélkül felfricskázott darázsfészekben. Itt különben is jó lesz, ha a tisztikar egyáltalában befogadja. Ha végül a minisztériumban fent levő fizetésrendezési ügyet sürgősen elintéz- tetné, illetve erről az aktáról a port leve­retné. Ez nem jelenti a politikai elvek aprópénzre váltását, mert hisz egy itt-ott három éves ügy csak ideje, hogy nyug­vópontra jusson. — A tisztviselői kar eddig igénybe vett párthüsége pedig csak elég bizonyíték talán arra, hogy a vezetőség részéről a politikai raison szempontjából is — több tapintatban részesüljön. Mert kérem a tisztviselői kar nem­politizálásának az lesz az eredménye, hogy a munkapárt valószínűleg még az idei választásán leülhet . . . zabot he­gyezni . . .! Egy pár városi választás után pedig a képviselő testület úgy fog kinézni, hogy az aradi főjegyzőt hozzák majd el polgár- mesternek, sőt átplántálják az ott végzett kortes szolgálataikért az egész tisztikart! . . . Mi pedig innen az igazi nagy Szamos babyloni vizei mellől elkerülünk az aradi vesztőhelyre s ott elénekelhetjük a kedves régi nótát: „Hatvenegyben megtudta védeni, A hazáért éljen . . . Zsemlyey!“ Kijelenjük különben, hogy a nemzeti munkapártból igenis .kiléptünk, s hírlapi utón ebben az ügyben ez az utolsó szavunk. A városi tisztikar. ROMÍN mos 2TÍ épület- és míitoádögos Qr. Miiül palOia. jjj] Elvállal épület és műbádogos munkát vaia- jF] Qíj mint csatornák készítését és'azok festését is jTj az A legközkedveltebb fénykép manapság Eny\ esíiát s a Fényképleveiezőíap, mert elmés, célszerű és olcsó. KLEIN SÁNDOR, fényképész Szaímár, Kazinci-u □□□□□□□ □□□□□ □□□ □ Ellentétek a nemzetiségiek között Román bankalakulás Nagybányán. Nagybánya, április 12. A román nemzetiségi bankpolitika ezelőtt öt évvel Nagybányán is terjesz­kedni kezdett, aminek eredménye az „Aurora“ takarékpénztár és hitelszövet­kezet megalakulása lett. Az „Aurora“ alapításában a környékbeli összes nem­zetiségiek részt vettek s az alakulás ko­molyságának és sikerének érdekében na­gyobb összeg erejéig jegyzett részvényt a nagyszebeni „Albina“ és illésfalvi Papp György, a román komité feje és vezére. Az „Aurora.“ öt évvel ezelőtt igy tényleg megalakult s Nagybánya pénz­ügyi politikáját kétségtelenül intenzivebbé tette. Az intézet vezetője és lelke dr. Dragos Theofil ügyvéd lett, aki a meg­alakítás körül is a legnagyobb tevékeny­séget fejtette ki. A megalakulás után azonban nem­sokára ellentétek merültek fel a pénzin­tézet vezetőségében, aminek eredménye az lett, hogy az alapítók közül többen el­adták részvényeiket s visszavonultak az intézet vezetésétől, ami az Aurorának egy cseppet sem ártott sőt működési, — hogy a vezetés és hozzászólás kevesebb kézbe összpontosult, élénkebb lett s for­galma tetemesen szaporodott. A disszidáltaknak fájt az uj pénzin­tézet gyarapodása s a vezetője a köztük fennálló ellentétek kiélesedése arra kész­tette őket, hogy az Aurorának egy kon­kurens román bankot csináljanak. A tervezgetés mint értesülünk már a megválasztás stádiumába lépett s az alapítók az alapítás tervezetet megszer­kesztve, bizalmas körben a részvényjegy­zést is megkezdették. A pénzintézeti alakulásban nagy te­vékenységet fejtenek ki: nagylóznai Po­kol Elek bányatulajdonos és földbirtokos, Brebán Sándor gör. kath. lelkész K. Papp Sándor nyug. táblabiró, Dr. Nyisztor Aurél ügyvéd, és néhány vidéki román pap és tanitó, akik az Auroránál érvényesülni nem. tudtak. Az uj pénzintézet cime vagy a „Nagybányai Mezőgazdasági és Iparbank“ vagy „Banyasul“-leu, ötszázezer korona alaptőkével van kontemplálva s a gör. kath. Egyház újonnan emelt bérpalotájá­ban nyer elhelyezést. Hogy az alakulás mennyiben fog si­kerre vezetni s különösen mennyiben fog az „Aurorának“ ártani, az nagyon prob­lematikus, mert az „Aurora“ ma már a vidéki parasztság körében erősen be van vezetve s vezérei dr. Drágos Theofil és dr. Lukács László a bajfalusi pap, volt belé­nyesi képviselő a nép között igen nép­szerű emberek. A bankalakulásnak különben a mai nehéz pénzügyi viszonyok egyáltalán nem kedveznek. 1 Deák-térre költözte­tem Smiorraktáramai Ez az oka, hogy bútoraimat, melyek­ről a közönség is előnyösen tudja, hogy szépek, tartósak és elegánsak, a rendesnél is olcsóbban árusítom. Krámer Jenő SZATMÁR, HÁM JÁNOS-UTCA

Next

/
Thumbnails
Contents