Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-02-01 / 2. szám
A SZÁZÉVELŐTTI MAGYARORSZÁG v. A januári kemény hideg február elejére nem enyhült. Január —12° R hideggel zárult s február első napjaiban a hőmérő 15° R-ra esett. A Duna jege már január 12-én beállott, Pesten a városi mérnökök „kitapogatták a jeget“, az őrök kiálltak a kijelölt út végére és 1 krajcár lefizetése után, amely a hídbérlőnek járt, megindult az emberáradat a két testvérváros között. „A beállott Duna érdekes látványt nyújt a parton sétálóknak s úgy tetszik, mintha a két ikervárost egy hóval borított nagy árok választaná el, melynek tetején apró fekete bogarakként látszanak az átjáró-kelők, míg a Lánchíd építéséhez felállított cölöpök magasra emelt fővel hirdetik, hogy nemsokára kész alkotmány fogja megtörni a két város közti "közlekedést annyira gátló jegel" (Pesti Divatlap). A magyar rónaságot 18 hüvelyknyí hó takaró borítja, heves hóviharok dühöngenek s valamelyik vidéki város magisztrátusa kimondja a rendeletet, hogy mindenki lapátot vásároljon, ha utcára lép, vigye magával s tudja magát kiásni, ha betemeti a hó. A lapok szívhez szóló cikkekben, hírekben számolnak be a hideg szegény áldozatairól. Emberek fagynak meg az utcán, a kórházban nincs elég férőhely. Dr. Grosz Albert, Nagyvárad tudós fizikusa (így nevezték a városi orvost) keserűen panaszkodik, hogy a „közegészségügyben Európa minden állama, sőt még Aegyptus is előbbre van". Indítványt tesz, hogy „minden bizonyos mennyiségű lakást magában foglaló terület számára egy orvosi állás rendszeresíttessék“. Heves megye februári közgyűlésén "az egyik felszólaló rámutat arra, hogy az elmúlt időben a megye területén többen haltak meg, mint a nagy kolerajárvány idején. Tífusz és vöröshimlő tizedeli a lakosságot. A megyében csak két orvos van s négy sebész. A rossz utak, a hó torlasz miatt az orvosok ki se tudnak menni a vidékre. Az áldatlan szociális viszonyok a közerkölcs borzalmas romlásával járnak. Pest bűnözési statisztikája ijesztő. A gyilkosságok, rablások, tolvajlások napirenden vannak. Sűrűn rakják ki a csecsemőket s a „Budapesti Híradó“ keserűen panaszkodik, hogy az országban egyetlen lelencház sincs. „Bezzeg a színészek Pozsonyba költöztetésére rögtön összeadlak 40.000 forintot.“ Pozsonyban, az ország politikai fővárosában, a rendek tanácskoznak. - „Fegyverszünetben élnek, de eseménydúsabb napoknak nézhetünk elébe“ — írja a „Pesti Divatlap“ országgyűlési tárogatója. Elpletykázik Sz. titokzatos hallgatásáról. (Mi tudjuk, kit fed ez az Sz. betű.) „Jó is, hogy hallgat, mondják sokan. Nem szeretjük, ha hallgat — mondják ellenfelei —, valami nagyban törheti a fejéti“ Igen, nagyban törte a fejét, amely szakadatlanul ön Lőtte a magyar haladás ügyét szolgáló eszméket! Végül megtörte a csöndet. Beterjesztette az országgyűlésnek korszakot alkotó javaslatát a közlekedésügy rendezéséről. Még ellenfelei is tisztelettel hajoltak meg a nagyszerű országépítő terv előtt, amely négy fővasútvonallal kívánta behálózni az országot, Pestet a forgalom központjává kívánta fejleszteni, hazánkon át akarta Kelet- és Nyugatcurópál egybekapcsolni, végül az ország nem magyar ajkú polgárait akarta mind gyakoribb kapcsolatba hozni a magyarsággal. Az első évekre - előirányzott, az egész magyar gazdasági eletet átfogó terv volt ez s ha napirendre kerül, megbuktatja Kossuth vukovár-fiumei tervét s "talán Kossuth varázsát is megtöri. A jelentéssel a február 22-i kerületi ülés foglalkozott s ezen felolvaslák a „Felséges Hazai“ című előszót, azon vitatkoztak, hogy privát javaslattal vagy hivatalos jelentéssel állnak-e szemben, végül a javaslatot a fiumei vasúti bizottsághoz tették át. 91-5«
