Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-02-01 / 2. szám

ütik a lényeget. Elkedvetleneclés és lehangoltság mutatkozott. Vacsora után eljött Petőfi is. Mogorva volt és Klauzált szidta. Teljes depresszió uralkodott az ifjú óriások barlangjában, már éppen szétszéledni készültek tíz óra tájt, midőn egy szürkeruhás ifjú lépett be az ajtón, akit senki sem ismert. Könnyen elvegyülhetett volna az apatikus mogorva közönségben, melyet semmi se érdekelt most, de ő ezt éppen nem akarhatta, mert egyenesen felugrott egy billiárd-asztalra. No, erre aztán csakugyan észre kellelt őt venni.

— Pozsonyból jövök — szólt lelkendezve, mohón. — Az ifjúság küldötte vagyok. Pécsben kitört a forradalom. Metternichet elkergette a nép és most barrikádokat emel.

Csak a Gábriel harsonájától fog így megelevenedni még egyszer a sokaság. Forradalom van Bécsien? Micsoda ostorpattogtatás ez az erekben jolydogáló magyar vérnek. Elkergették Metternichetl Ah, tehát őt is, nemcsak Lajos Fülöpöt. Istenem, milyen szép a világ e jámbor Lajos Fülöp és a furfangos Metternich nélküli Az emberek egyszerre rózsaszínűnek láttak mindent. Az ifjak egymást ölelték. Hát már a bécsiek is dolgoznak, csak mi vagyunk tétlenek? Pokolba a formákkalt

— Cselekedjünk, uraim! Ne tétovázzunk tovább, polgártársak1

Ez a Petőfi fanatikus hangja volt. Az ifjak felugráltak. Úgy van, cselekedjünk! Munkára fel! Vezessetek bennünket! Ezalatt folyton nyíltak a kávéház ajtai és áj alakok jöttek áj hírekkel. Csodálkozást keltett Vahot Imre és Klauzál Gábor megjelenése. A bécsi forradalom híreit megerősítették a jöttek. A szembenlakó Koplánszky keszlyücsinálónak a fia érkezett meg Bécsből, aki színről-színre látott egyetmást az utcai tüntetésekből. Koplánszky elhozta a Pilvaxba a tanút is. Künn az utcán is gyülekeztek zsibongó, álmélkodó és magyarázó tömegek A Pozsony felől érkező hajó utasai egy fél óra alatt szétterjesztették a hírt a városban, egész Pest talpon volt és az Ellenzéki Kör meg a Pilvax előtt tolongott. Egymást ölelgették az emberek és pátosszal beszéltek, mintha színpadon volnának.

Bent a kávéházban az izzó hangulat ereje alatt Irinyi kezdett beszélni, kire nehezteltek egy kicsit, mert az Ellenzéki Kör titkos emberének hitték, aki együtt keverte a kártyákat Klauzállal.

— Polgártársak — szólt Irinyi, — Petőfinek igaza van. Ne hagyjuk magunkat a formák korlátái közé szorítani, most már én is azt mondom. A délutáni népgyülés határozata fölöslegessé vált. Mondjuk ki, hogy a tizenkét pont rögtöni életbeléptetését követeljük.

— Ügy van! Mondjuk ki!

Izgalmas vita fejlődék ebből. Klauzál, ki azért jött, hogy ismét mérséklőleg hasson, elkezdi érvekkel bizonyítani, hogy nem volna ildomos a népgyülés határozatát ily rövidesen megváltoztatni.

Többen helyeslőleg bólintgatnak. így Jókai, Emődy, a Tisza-fiúk nevelője, Vahot. A jurátusok nagy része gondolkozóba esik. Némi zsibbadtság, habozás volt érezhető, mikor Sükei Károly beleszólt az 6 hebegő modorában:

— Nem kell most az ok-oko-kos ember!

Zajos derültség tör fel s elmossa a Klauzál felszólalásának hatását. Utána Petőfi szól s újra felpezsdíti egy-kél szóval az ingadozókat. Irányi Dániel fölkiált: „Fogjunk fegyvert/“ Nagy összevisszaságban gomolyog az ifjúság. Tizen is szólni akarnak. Klauzál látja, hogy nem boldogul, elhagyja a kávéházat.

Az ifjúság most már magára marad, de a jelenet mindjobban fölveszi a káosz jellegét. Már egymás szavát se értik. Vasvári a sdiétás botjával hadonász és fenyegeti a gyávákat. Az óramutató az éjfél felé. közeleg, néhányon távozni készülnek, Jókai is.

— Aludjunk rá egyet — mondja.

— Ne aludjunk, „Marci” — mennydörgi Petőfi. — Határozzunk előbb!

Vajda János az ajtóhoz rohan és becsukja:

— Uraim, addig innen ki nem mennek, míg nem határoznak!

Ez döntött. Az ifjúság vezetői most már hamarosan s egyetértő-83