Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-02-01 / 2. szám

EGY FORRADALMI NÉPDAL * * *

Nem véletlenül kerülnek össze egy-egy népdal sorai, ha néha nehéz is kibogoznunk szimbólumai összefüggését. Itt se értjük azonnal, mi köze a vasút épülésének Garibaldi és Kossuth megérkezéséhez, a németek uralmának bukásához — de épp azért nem értjük, mert nem szoktuk a történelmi eseményeket olyan kerek egységben látni, mint ahogy a népdalok látják.

*

Megszokott dolog számunkra a vasút. A háború után zavarok voltak vele, de azt is hamar elfelejtettük, ma megint természetes, magától értetődő része az életünknek. Bezzeg száz évvel ezelőtt milyen lelkes verset írt még a vasútról Petőfi. Újdonság volt akkor még a vasút és ritkaság is; 48 előtt csak két rövid vasútvonal volt az országban (Pest—Vác, Pest—Szolnok).

Nem csoda, hogy még ilyen kevés volt; 1825-ben indult csak meg az első vasút, Angliában — nem voltunk olyan nagyon elmaradva. Az volt a baj, hogy nálunk nem is volt szükség a vasútra.

Mire jó a vasút? Falusi ember, ha kimozdul a falujából néha: vagy a többi emberek kedvéért megy vagy portékát adni-venni. Más emberek kedvéért: bíróságra megy az igazságot keresni, a fiát viszi iskolába a tanárok tudományát kitanulni, esetleg politikai gyűlésre megy a sorsának alakításába beleszólni. Az adás-vételt illetőleg nem kell sok magyarázat: beviszi a piacra a baromfit, tejet, vesz — ha már nagyon muszáj — ruhát, cipőt.

Száz évvel ezelőtt ez a sok, ma már természetes tennivaló még nem tartozott a falusi ember életéhez. A jobbágycsaládok milliói nem vihették be iskolába a gyerekeiket. Voltak kollégiumok, ahol ingyen is kitanulhatott a tehetséges szegény gyerek, de kevés ilyen kollégium volt. A földesúrnak pedig nem volt érdeke, hogy a jobbágy gyerekek tanuljanak (egy-egy ingyen munkást vesztett el a faluról kikerült jobbágyivadékokkal) és az ő érdeke és akarata ellen nem tehetett a jobbágy. Igazságáért se ment a városba. A földesúr tiszttartói, hajdúi ott helyben szolgáltattak neki ,.igazságot“ s ha nem volt vele megelégedve, csak a megyei nemes urak törvényszékéhez fellebbezhetett volna, ahol engedetlenségéért még külön is megbüntették volna. Politizálni meg végképp nem utazhatott, hiszen semmiféle politikai joga nem volt, még a falu bíráját sem maga választotta, hanem a földesúr jelölte ki.

73