Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-02-01 / 2. szám

minden érettségit tett fiatalember lakott megelőzőleg anyakönyvvezetőnél.

Egyetemi évek teltek-multak. A Galilei-füzeteket már bölcsész voltam, mire felfedeztem. Világháború jött közbe. Már okleveles tanár voltam Kassán, mire az első ember berobbant az életembe, akivel szót lehetett volna értenem. Molnár Miklós volt, a kassai szociálistákból, kiművelt munkásfő, az ottani nemzeti tanács vezetője, de azzal is elkerültük egymást valahogy. Még ma is úgy gondolok rá, mint valami életnagyságúnál jóval nagyobb emberpéldányra, tisztán-pusztán csak azért, mert természetellenesen szokatlan jelenségnek appercipiáltam: valakinek, aki hajlandó volt olyasmiről beszélni, amiről addig senki emberfia ösmerőseim, barátaim, rokonaim és nevelőim közül.

II.

Annyiszor hallgattam meg Molnár Miklósi Kassán, ahányszor csak lehetett. Kiderült persze apródonként, hogy tájékozottsága minden kitűnő volta ellenére véges és egyoldalú, csak az első egy-két alkalommal hatott reám revelációként s nagy szenzációnak. Azért írom ezt ide, mert egy bizonyos fajta búsúlásom ennek a ténynek első ízben való megállapításakor született bennem s emészt azóta szünet nélkül. Ezt a néhány sort is ez a bús hangulat Íratja velem.

Anekdotikusnak látszhatik ugyanis a fenti kis történet sokak szemében, pedig jóval több, sőt fontosabb is annál, aligha túlzók, mikor nemzeti szerencsétlenségnek merem nevezni. Aktuálisnak meg azért érzem, mert mostanában lett százesztendős a Kommunista Kiáltvány.

Tetszik tudni, mi történt ez alatt a száz esztendő alatt a világban és Magyarországon? A világban az történt, hogy Franciaországban a forradalom, sőt forradalmak, Németországban nem is annyira az iparosodás, mint inkább a szellemi élet, de Angliában aztán igazán az iparosodás egy lépéssel előbbre vitték az emberiséget a kapitalizmusból, ha nem is a szociálizmusba, de feltétlenül a szociálizmus felé. Magyarországon meg az történt, hogy ebből a változásból szinte semmi sem tudatosult azok elméjében, akikre egy nemzeti közösség életében éppen a tudatosulás volna bízva. Magából a változásból persze Magyarország sem vonhatta ki magát egészen. Amilyen mértékben m'ár kapitalista termelés folyt nálunk, kitört az osz'tályharc itt is, amilyen mértékben feudalizmus volt, megnőtt a szenvedés, de a közvélemény értetlenül szemlélte a jelenségeket, hiszen az elméleti vita, a kollektív tudatosulás folyamata vagy egészen elmaradt, vagy csak tökéletlen mértékben tengődött. A szellemi értelemben veendő nemzet-test minden porcikáját dehogy is hatotta Uf“"

iNem tudom, érzékeltetni bírom-e, mit hiányolok. Ezer, tízezer elmulasztott alkalmat, keresztül virrasztott éjszaká-68