Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-10-01 / 10. szám
K 0 N Y V E K TUDOMÁNY ÉS HALADÁS RUDAS LÁSZLÓ: Marxizmus és természettudomány. A marxizmus elsősorban közgazdasági rendszer, másodsorban — a közgazdaság törvényeiből megmagyarázva — a társadalom fejlődésének elmélete, harmadsorban — de nem utoljára — mindezeknek filozófiai megalapozása. A filozófiának mindig a teljes világkép az igénye. Nem közömbös, hogy az ökonómia és szociológia törvényeiből kibontakozó marxi filozófiába hogy tudnak beleépülni más tudományágak: pl. az esztétika, a filológia vagy a természettudományok. Különösen az utóbbiak kérdése izgató — és erről Marx, Engels, Lenin több tanulmánya tanúskodik —, hiszen a természettudományok újkori fejlődése rendkívüli mértékben visszahatott a gazdasági és azon keresztül a társadalmi életre. Rudas László kitűnő tanulmánya a hatalmas problémakörnek csak a legfontosabb kérdéseit veti fel. A természettudomány a maga területén szuverén úr. A filozófia nem szói bele sem a természettudományos megfigyelések eredményeibe,, sem a belőlük levont következtetésekbe. Mit ad hát a filozófia a természettudósoknak"? Ad egyrészt tudományos feleletet az általuk felvetett filozófiai kérdésekre. A tudomány ott kezdődik, hogy vannak ismeretlen dolgok és ezeket meg akarjuk ismerni. Tudományellenes azt mondani: nincsenek ismeretlen dolgok, a világot, úgy ahogy van, lényegében már ismerjük. Feltalálták a bölcsek kövét. Birtokunkban van Dühring úr abszolút biztos és mindent megmagyarázó elmélete. De éppenúgy tudómányellenes azt mondani: a dolgok úgy ahogy vannak, megismerhetetlenek. Nem is érdemes kutatni őket. Talán nincs is külső világ, csak mi magunk és minden érzékeink játéka csupán. A marxi filozófia az utóbbi, lényegében a feudális társadalomban gyökerező miszticizmust éppúgy elveti, mint az előbbi, a polgári társadalomra jellemző felfogást és helyükbe a tudományok filozófiai alapjául a dialektikus materializmust állítja. Másrészt magának a természettudományos kutatásnak is ad egy nélkülözhetetlen fegyvert: a dialektikus módszert. Nem mindenki foglalkozik tudományokkal vagy éppen filozófiával. Dialektikusán viszont mindenki, a legegyszerűbb ember is gondolkozhatik. Egy fajta gondolkodási mód a dialektika. Dialektikusán gondolkozik az. aki nem elégszik meg a túlságosan egyszerű igazságokkal. Aki mindent megnéz a másik oldaláról is és nem ijed meg, ha az egészen mást mutat. Akit nem elégít ki és nem téveszthet meg az, hogy most mi van, hanem azt is megnézi: miből lett, ami van és mivé fejlődhetik. Aki a látszólag egyenletes és lassú fejlődés mögött észreveszi egy egészen új helyzet körvonalait. Nem valami misztikus előérzetből, hanem mert felismerte, hogy a világ ilyen törvények szerint megy előre és megszokta a szeme, hogy ezeket a törvényeket mindig meg is keresse. Mi szüksége van erre a gondolkodási módra a természettudósnak? Nagyon nagy. A középkor természettudósa csak azt mondhatta, ami a szentiratokkal megegyezett. Az újkorban felszabadult a természettudomány a vallás gyámsága alól, de nem szabadult fel a természettudós az alól a kényszer alól, hogy most magában a tudományban lásson valami olyan abszolulumot, változhatatlant, tökéleteset, mint amilyennek 632 .i ^
