Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-10-01 / 10. szám
vádat, hogy a Szovjetunió nem akar tudomást venni az emberiség egyetemes kultúrájáról. Éppen ellenkezőleg: olyan mennyiségben juttatja el tömegeihez a külföldi írók műveit, amilyenben azok sokszor az illető író hazájában sem jelennek meg. VI. i Külön kell szólamaik röviden még az ifjúsági irodalomról. A szovjet nevelés felismerte azt az igazságot, hogy az ifjúságnak is a kultúra színét-javát kell adni. Külön sorozatokban jelennek meg az orosz- és világirodalom klasszikusai az ifjúság számára, szükség esetén magyarázatokkal. Külön gondja van tehát a Szovjetuniónak arra. hogy polgárai nemes irodalmi hatásokban részesüljenek már kora ifjúságukban. Van ugyan gyermek- és ifjúsági irodalom is, azonban egészen más jellegű, mint amilyen nálunk volt. A legnagyobb különbség a szovjet és a régi magyar ifjúsági irodalom közöli az. hogy a szovjet ifjúsághoz az írók nem gügyögve szólnak, Pósa Lajosok és Győri Vilmosok módjára, hanem épp oly komolysággal, mint a lobbi írók felnőtt közönségükhöz. Az ifjúsági, írók időnként felolvassák készülőben lévő munkájuknak egy-egy részletét ifjú olvasóiknak. A gyerekek megteszik észrevételeiket s gyakran kitűnő tanácsokat adnak az írónak. Az irodalom szociális jellege erősen kihangsúlyozódik itt. (Ez egyébként így van a többi írónál is. A szovjet írók valóban nem ismerik az elefántcsont-tornyot.) Az ifjúsági irodalom különben szintén komoly . számmal szerepel a szovjet könyv-statisztikában. Itt csak egy adatot említünk meg: a második világháború alatt 6Ó millió kötet ifjúsági irodalmi munka jelent meg a Szovjetunióban. VII. Végezetül meg kell még említenünk, hogy a könyv hihetetlenül olcsó a Szovjetunióban. Természetesen a nagy példányszám is olcsóbbá teszi a könyveket, de főként azért juthatnak a tömegek minimális áron hozzá a legjobb könyvekhez, ment a könyvkiadás a Szovjetunióban nem kapitalista vállalkozás. » Puskin válogatott munkáinak vászonkötéses, művészi fametszetekkel illusztrált kiadása például 14 rubelbe kerül. Ez azt jelenti, hogy a 700 rubeles átlagos havi jövedelem melletL bárki könnyen megveheti. Kitűnnek a könyvek erős és tetszetős, sőt művészi kiállításukkal. Azt hiszem, hogy az eddig elmondottak eléggé illusztrálják: milyen komoly tömegkultúra van a Szovjetunióban. A Szovjetunió vezetői és népei egyaránt nagyra értékelik a kultúrát. Tudják jól, hogy a kultúra épp oly lényeges, mint a gazdasági jólét. S hogy ez valóban hivatalos álláspontja a szovjet vezetőknek, hadd idézzem mégegyszer Zsdánovot: „A bolsevikok nagyra értékelik az irodalmat, tisztán látják nagy történelmi hivatását és szerepét a' nép erkölcsi és politikai egységének megerősítésében és a nép nevelésében. A párt központi bizottsága azt kívánja, hogy bőséges szellemi' kultúra fejlődjék ki nálunk, mert ebben a kultúrbőségben látja a szocializmus főfeladatát.“ Kovács Ferenc 623
