Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-10-01 / 10. szám
y hatók. Maga beismeri Petőfihez írott levelében, hogy a politikával bizony „hadilábon áll“. De ahogyan Arany János, mint népíró, szemben áll problémáival és megoldja azokat s ahogyan mint agitátor „megdolgozza“ a népet, eléjük tálalja a kérdéseket, ahogyan a közvélemény reakciós népnevelési elveivel leszámol, föltétlen progresszív, haladó. A nép előbbrejuttatásának egyetlen járható htjaként hagyja örökül Arany János minden népírónak' a nép erőteljes nyelvén való szólás kötelezettségét, minden agitátornak politikai örökségként kínálja a megagitálandók alapos és teljes tökéletes ismerését, egészen a megvígasztalódás szükségességének felismeréséig. Talán a szerkesztőket is felbátorítja majd a klasszikusokkal való élés szükségességére. Száz év távolából az olcsó népieskedés, a hamis népi romantika feladására késztet Arany János, a népíró és agitátor. Komjáthy István ADY ÉS 1848 (Ady tudatában a magyarság egész életfolyamata legkezdetlőí a maga koráig egy egységes, eleven lüktetésű valóság volt. Ezért, amikor az ő 1848-hoz való közét mutatom be, itt-ott ki kell térnem a magyar történelem 1848-at megelőző és követő korszakainak s az Ady életidejének egyes politikái mozzanataira is.) Ady mint kis elemis fiú sodródott bele a vidéki magyar közélet zajosabb kavarodásába. Szülőhelye, a Szilágy-megyei Érmindszent, több más faluval együtt a járási központ: Tasnád város választó-kerületéhez tartozott, mely a múlt század 7.0-es, 80-as éveiben vagy három-négy cikluson át Kossuth-párli képviselőt küldött az országgyűlésre. A tasnádi függetlenségi párt legtevékenyebb-leghangosabb kortese ezidőtájt Ady édesapja volt, a kemény kötésű^ nagykedvű, nótás Ady Lőrinc s a gyermek Ady együtt-izgult-buzgott vele s az összeterelt párthívekkel a jelöltjük megválasztásáért. Első ismerkedésünk idején magától Adytól hallottam ezeket az életrajzi adatokat, amiknek közlésére különösebb alkalmul jött neki az én anyai családom rokoni kapcsolata az ő tasnádi követükkel, Ady politikai “magatartásának kialakulásában döntő fontossága volt e gyermeki átéléseknek. A hazulról magával hozott Kossüth-kul túszt a zilahi kálvinista Wesselényi Kollégium még tovább fejlesztette benne. Első nyomtatott verse, a zilahi Szilágy 1896 március 22-iki számában — ahogy ő írja — „Kossuth apánk“ dicsőítése volt. S az egy évvel később ugyanott megjelent „Kossuth halálának évfordulójára“ c. költeményében így magasztalja Kossuthot: „Kossuth Lajos... mennyit jelent e név! Szeretetek bízó honfireményt, Szabadságot, mely világot megvált, Bosszút, melynek órája ütni fog!... Kijelentés, ezerszer szent e név. Egy nép szívében élő nagy titok.“ (A kezdő poétában lappangó zseni a primitiv próbálkozáson át is meg tudja éreztetni a Kossuth-eszme népösszetartó, történelmi energiáját.) Két évvel később, 1899-ben, a Debrecen nevű lapban egy vezércikkében „minden Korszak legnagyobb magyarjának“ nevezi Kossuthot. 1902-ben az ifjabb Wesselényiről írva vezércikket a Nagyváradi Napló-ba., úgy emlegeti Kossuthot, mint 1848 „legnagyobb, leghivatottabb“ államférfiát. 612
