Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-10-01 / 10. szám

„Egy életünk egy halálunk...“, „A legszebb világ“, „Lóra“, „Mit csinálunk?“ Ez utóbbinak harcos négy sorát ide is idézem:

Földi! mit csináltok?

Kaszát kalapáltok?

Nem azt kalapálunk,

Fegyvert köszörülünk.

Klasszikusai nyújtani a népnek, ez volt Arany János irodalmi programja s ezt következetesen vitte is. amíg a szerkesztőtársak ki nem szorítják a tiszta irodalmi anyagot az olcsó népieskedés, a nép számára írt irodalom kedvéért,

A másik főpont, amiből Arany János nem hajlandó engedni, a lap nyelvének a kérdése. „A nép erőteljes nyelvén“ íródjon a lap. ez az ő kívánsága. Ebben igazán szakértő, hiszen szalontai nyelven pallérozott elméje jónéhányszox megbicsakolhatoft a körmönfont beszéljek és irományok magyartalan stílusán. Jól tudta, hogy egy magyartalanul szerkesztett lap eleve halálra lenne ítélve. S ezen a ponton derekasan beleíekszik programja megvalósításába. Sűrűn cikkezik és agitál és ezek a cikkek és rövid elmefuttatások szinte iskolapéldái a nyelv logikáját szorosan szem előtt' tartó okfejtésnek, A nép esze járását tiszteli. Ismeri műveltségi fokát; vágyait is. Tudja, hogy ez a vágy mindennel szemben. ami felülről jön, bizalmatlan, gyanakvó. Ügy közelít a néphez és úgy próbálja kielégíteni igényeit, hogy az annyiszor megcsalt, becsapott, örökké gyanakvó embert látja benne maga előtt. Nem rohan ajtóstul a házba. Érzi. hogy először meg kell nyugtatni, meg kell vigasztalni ezt a népet, hogy egyáltalán szót érthessünk vele. A Nép Barátja 4. számába ír Ismerkedés címen egy kis eszmefuttatást s meglátásai sok tekintetben még ma is aktuálisak:

„A magyar embernek, hogy, hogynem, kezébe akad ez ujságlevél, lelolvassa, mi van írva legfelül: Nép barátja.

Gyanakodva tekinti meg elejét, hátulját; talán olvas is belőle ittamott egy-két szót, avval leteszi.

Miért teszi le? miért nem olvassa végigf Talán nem ér rá? talán nem tud a.lvasni?

Ráérni csak ráérne, mert hiszen, ha egyszer nincs, másszor csak van a szegény embernek vasárnapja, olvasni, az igaz, nem mind tud, de mégis tudnak elegen, s a többi hallgathatná.

Miért nem olvassa tehát? Kimondom hímezés-hámozás nélkül: hát biz a magyar nép azért nem olvas, mert nem hiszi az efféle hiábavalóságot:

Azt mondja, hogy az ilyen históriát csalók, pénzért hazudók firkálják; attól fél,, hogy való helyeit hazugságot írnak neki. Bekötik a szemét, vakulj magyar.

Ne nehezteljünk ezért a népre, neki igazsága, van. Sokszor megcsalták már s maga kárán tanulja- meg, hogy nem jó vakon hinni.

De, lássátok édes véreim, éppen olyan rossz vakon nem hinni. Ha miaki bedugná a fülét, mikor beszélni akartok, azt mondnátok-e róla, hogy okos ember? Nem, inkább azt, hogy hallgasson ki benneteket; rajta áll aztán hinni, vagy nem hinni, fogadni, vagy nem fogadni, amit mondotok.

Olvasson, tanuljon a nép maga. — Olimssa ezen ujságlevelet is, 'melynek neve Nép barátja. Ez azt teszi, hogy ezen újság a nép számára érthetően, magyarán van írva és mindenben a nép javál akarja. Ezt ti, meglehet, nem hiszitek; azért nem is erőltetem, hogy előre elhiggyétek, csak arra kérünk az magatok javáért, hogy olvassátok újságunkat folyvást, nemcsak diribban-darabban: s akkor ítéljétek meg, vájjon igazán a nép barátja-e?“

A Nép Barátjában írott többi cikkében is hasonlóan igyekszik szót érteni a néppel. E cikkek ideológiai szempontból tahin kifogásolód