Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-10-01 / 10. szám

mellett. Lelkesebben akkor, amikor az osztrák reakció nyíltan a magyar kormány ellen fordul: agitációról, toborzásról, a háború népszerűsítéséről. A Nép Barátja nem a Munkások Újsága. Arany János forradalmisága se tévesztendő össze Táncsics' vagy Petőfi Sándor radikalizmusával, se Vasvári Pál ideológiai tisztánlátásával. De a társszerkesztő Arany János progresszív mivoltát elsősorban is nem ideológiai tisztázottsága szempontjából kell méricskélni, mintahogy Táncsicsot sem lehetne ilyen tekintetben feddhetetlennek tartani. Az" irodalmi, szellemi központtól távol, Nagyszalontán éldegélő Arany János nem is juthatott hozzá azokhoz a szükséges könyvekhez, amelyeket pesti kollégái könynyen megszerezhettek. Mégha akarta volna Se jöhetett volna tisztába az aktuális ]»olitikai-ideológiai kérdésekkel. Ahogy Táncsics Mihálynál is a jobbágykérdésben ell'oglall következetes álláspontját, a Munkások Újságának a felszabadítást sürgető radikalizmusát dicsérjük és ismerjük el forradalminak, épp úgy Arany Jánost is mint néplap szerkesztőt kell értékelnünk, szerkesztői programjának progresszív vagy maradi voltát kell megvizsgálnunk.

A néplap szerkesztőségre Petőfi Sándor 48 április 18-án kelt levelében kapacitálja Arany Jánost. Arany már április 22-^n válaszol is a levélre s úgy látszik, a gondolat megtetszik neki. Mindjárt ebben a levélben megírja Petőlinek célkitűzését: „...régi kedvenc eszmém költői hatást gyakorolni a népre: ezt ily úton 'tehetem csak legcélszerűbben és sikeresebben... — írja. — Emelni a népet az irodalomban lassanlassan, nem oly mellékes feladat,' hogy már a felen időben tekintetet sem érdemelne. Ez úton akarnék én hatni, ez lenne elemem.“ Mi más ez, ha nem az irodalom demokratizálásának gondolata?! Jogaiba iktatni a népet az irodalom, a művészetek tekintetében is! S ezen célkitűzése még világosabban kitűnik a következő sorokból: „Hiába írunk mi népverset az Életképekbe, hiába adunk ki pengő forintos ,,Toldi“-kat stb., a népre nem hatnak, de ha az ő olcsó — hihetően nagyon elterjedendő — lapjába írnánk, az nem lenne sárba dobott gyöngy. Ez véleményem a néplapról.“ Hasonló bátor lépés és szándék ez, mint Táncsics, Mihályé, aki szintén nem elégszik meg csupán a demokratikus törvények proklamálásával. a jogok ünnepélyes kinyilatkoztatásával, hanem azok teljesedésbe menéséhez is látja világosan az útat és meg ii teszi feléje az első lépéseket.

Hogy a kezdeti nekilendülés után mind szkeptikusakban tekint a Nép Barátjára Arany János és végűi is faképnél hagyja a lapot, az éppen a demokratikus szerkesztői-irodalmi program megvalósíthatóságának hiányából fakad. Augusztus 12-én ezt írja Arany Petőfinek: „Én a népnek valóságos politikai és szépirodalmi lapot készültem kezébe adni. 'Saját erőteljes nyelvén, de nem pimaszkodva; politikait, mely szerint a hon jelen állását, a hol szükséges, múltjából is világosítva felfoghassa, külországokhozi viszonyát megismerhesse, s dolgainak kifejtését, időszerint folytonosan kísérhesse, szépirodalmit, mely a népköltészet művészi orgánuma legyen, mely által a nép romlatlan kedélyére művészi halás gyakoroltassák.“ S hiába inti a szerkesztőt; Vas Gerebent és a többi érzéketlen firkászt; hogy irodalmi nívótlanságuk, hamis demagógiájuk népámítás csupán. „Általában nem kell a népet oly ostobának tartani, mint a „Nép barátja“ felteszi ró.’a“ — jegyzi meg a Petőfihez írott levélben. Arany János végre is félre áll. Nem azért, mert reakciós és nem helyesli, a forradalmat. Nagyonis rokohívású ez a íélrehúzódás a jobbágyság háborúból való félrehűzódásával. Hasonlók az indokok és motivációk.

De lássuk hát. mennyit tudott mégis’ megvalósítani Arany János szerkesztői programjából azon kevés idő alatt, amíg a lapnál ténylegesen dolgozott. Ami igényes művészi célkitűzéseit illeti, valóban elkövetett minden tőle telhetőt, hogy a legjobb költők, a legnívósabb irodalmi alkotások lássanak napvilágot a lapban, csak hadd említsem Petőfi Sándor, Vajda János nevét, akiknek verseivel lépten-nyomon találkozunk a lap hasábjain. Ugyanakkor maga sem fukarkodik, eleinte nem is egyesével, de párosával teszi közzé tüzes hangú, forradalifai verseit.

i