Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-10-01 / 10. szám
jónak, a forradalmár Kossuthnak a képét. Ez a Kossuth — ismételjük — nem értett meg és politikai számításból sem támogatott olyan demokratikus, osztályharcos követeléseket, amiknek már akkor is akadt hangoztatójuk s amiket ma már természetesnek érzünk. De mégis forradalmár volt. Forradalmár volt — negative — a nemesség felé, mert végetvetett a kiváltságoknak s a kiváltságosak egyetlen életlehetőségeként a nemzet egyeteméhez való alkalmazkodást mutatta meg. S forradalmár volt — pozitíve — a nép felé, mert a jogtalanokat nemcsak papíron szabadította fel, hapern aktívvá is tette őket a nemzet életében: fegyvert adott a kezükbe és a politikai érdeklődést keltette fel bennük. Ezek a tettek vitték a magyarságot arra az útra, amelyen most is haladunk, új forradalmakon át teljesebb szabadság felé. Kövendi Dénes ARANY JÁNOS, A NÉPÍRÓ ÉS AGITÁTOR Arany János és a forradalom nem egy gyékényen árulnak. Általában ez a közhiedelem Arany Jánosról. Az irodalomtörténészek is inkább konzervatív, hagyomány tisztelő vonásait szokták előtérbe állítani s valljuk be, nem is alaptalanul. Valóban, Arany János, visszahúzódó, ,óvatos természetű ember volt és éppen nem szolgáltatott okot rá, hogy forradalmár hírébe keveredjék. Nem is akarom én az eddigi Arany Jánoskán ellenkezőjét terjeszteni elénk. Nem akarok Arany Jánosból minden áron forradalmárt faragni, csak azokkal szeretnék vitába szállni, akik Arany Jánosi mint haladás ellenes, reakciós költőt szeretik minduntalan felemlegetni. Ismeretes hogy Arany János 48-ban megbízást kapott a kormány által megindított Nép Barátja szerkesztésére. Illetőleg dehogy szerkesztésére, csupán társszerkesztője lett Vas Gereben mellett. 1855-ben írt Önéletrajzában így emlegeti ezt a megbízatást: „A forradalomnak egy ideig csupán távoli szemlélője voltamt s a Nép Barátjának, melynek szerkesztésével megkínáltattam, csupán nevemet kölcsönöztem oda, mint szerkesztőtárs (azaz csak dolgozótárs), magam folyvást Szalontún maradvánEz a megjegyzés azonban, hogy ..csupán a nevemet kölcsönöztem oda“, az óvatos Arany János mentegetőzése. 1855-ben nem nagyon volt tanácsos dicsekedni a 48-ban vállalt szereppel, hiszen köztudomású, hogy annak nyilvánvalóvá válása milyen kellemetlen következményekkel járhatott volna. A Nép Barátja 48-ás számai tanulsága szerint Arany János bizony eléggé kivette részét a „lázítás“-, agitálás-, felvilágosítás-, a harci trombiták fúvogatásából. Természetesen erről nem lett volna okos dolog később beszélni. Hallgatott Arany János is róluk, A Nép Barátja a zsellér, jobbágy, egyszóval a földmívelő lakosság számára íródott. Tudni kell róla, hogy nem éppen a radikális eszmék, nem a szélső baloldal szolgálatában állott. A kormány azért indította, hogy á népszerű Táncsics-féle Munkások Újságát ellensúlyozza, annak olvasótáborát elvonja. A kormány, már összetételéből fólyóan is, a konszolidáció hive s aggodalommal figyeli a jobbágyság mozgolódásait, mégkevésbbé tetszik neki a Munkások Újsága forradalmi hangja. A Nép Barátjában ebből kifolyólag nem is lehetett komoly, forradalmi hangot megütni. Legfeljebb a kormány által hozott ..demokratikus“ intézkedések propagálásáról lehetett benne szó, agitálásról az új rend 609
