Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-10-01 / 10. szám
bécsi kormány, eltűnteivé ezzel a nemzeti hadsereg utolsó nyomát és esetleges kristályosodási pontját. A honvédség felállításával vált tehát ..nagy kénytelenség' -bői nagy lehetőséggé a katonáskodás a magyarság számára. Rég nélkülözőit alapvető jogát adta vissza Kossuth a magyar népnek: fegyvert fogni a maga Védelmére. Nem osztályharcos fegyver volt ez. magukkal együtt a nemességet is védték a volt jobbágyok — de magukat is. Azt az új rendet védték, amely az iníénti teljes szolgaságból kiszabadította őket. Védhették, fegyverrel,- végre gern voltak tehát kiszolgáltatva másnak; hanem cselekedhettek a maguk érdekei szerint. » A hadseregszervező Kossutlilól elválaszthatatlan a népszónok Kossuth képe. 1848 őszén az ő propagandakörútja hatására élt a nép a lehetőséggel, vette fel a kínált fegyvert. Ezrek hallgatták Kossuthot egy-egy alföldi város piacán. Az ország leghatalmasabb és legtiszleltebb politikusa a nép, a névtelen szegényemberek tömegeihez beszélt. Mai gondolkodásunknak fel se tűnik ennek a fontossága: természetesnek találjuk, hogy a politikus a néptömegek előtt is számot ad munkájáról és terveiről, ..szóbaáll“ velük. De éppen Kossuth óta lett ez természetes — azelőtt hallatlan dolog lett volna országos ügyekről a népnek szónokolni. Az országgyűlésen zajlott a politika a nemesi követek előtt, meg a megyeházán, megint csak a nemesek előtt; a politikai viharok legapróbb (és legszennyesebb) hullámai is csak a bocskoros nemesség — megint csak a nemesség — kocsmai kortestanyáiig jutottak. De nemcsak a nép hiányzott a rendi Magyarország politikájából; a hatalom igazi birtokosai is csak nagy szenzációképpen állottak szóba a nemesi magyarsággal. Gondoljunk csyk arra. milyen óriási, könnyes lelkesedést váltott ki az 1847-es országgyűlésből az a néhány szó, amit tört magyarsággal makogott el egy hülye öregember, V. Ferdináml, a megnyitó ünnepélyen. Eludva érthetjük meg, milyen óriási változást jelentett, hogy most a független Magyarország felelős vezetője a népnek beszélt. Híres szónokokban azelőtt se szűkölködött a magyar politikai élet, haladó gondolkodásúakban sem. De Kölcsey s a többi reformerek beszédei mind csak a nemeseknek szóltak, azokat biztatták: legyenek emberségesek, adjanak a népnek. Kossuth a népet biztatta: élj jogaiddal, cselekedj. Tudatosan is vallotta ezt ő. így különbözteti meg magát Széchenyitől: „Ö liberális arisztokrata volt, én demokrata. A „pour te peuple“ („a népért“) mindkettőnk programjában benne volt, de a „pár le peuple“, „a nép által“ az övéből ki volt zárva, az enyimnek sarkalatos tétele volt!“ S hogy ez a magatartás mennyire hatott a népnek nem is a tudatára, hanem a közérzetére, ösztöneire, azt egy Vajda János . által elbeszélt anekdota írja le, Kossuth 1847-es követté választásáról: „Kossuth beszédéből e helyen (a Szervita-tér közepén) egy szót sem lehetett érteni, csupán hangját hallottuk. Egyszerre balra tekintek s egy mellettem álló, jó magyararcú, középidejű egyént látok, amint a könnyeket törülgette szeméből. — Aki árgyélusa vah, de igazán beszél! — mondá, mintegy indokolva magát. 607
