Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-10-01 / 10. szám
A FORRADALMÁR KOSSUTH i. Kossuth Lajos történelmi szerepét nem mindig egyformán ílélle meg a magyar közvélemény. Nem csak a 48 előtti és utáni reakciósokra gondolunk most, akik Kossuthot mindig felelőtlen felforgatónak tartották (legfeljebb nem mondták ki ilyen kereken) — hanem azokra is, akik a haladás, a fejlődés vonalát keresték a 48-as események között. A Kossuthról alkotott vélemények között ma is a legelavultabb a legelterjedtebb; a kiegyezés utáni „negyvennyolcasok“ Kossuth-képe. A közjogi kérdést egyedül lényegesnek tekintő ellenzéki politika Kossuth alakját tette meg a maga szimbólumának s korlátot nem ismerő Kossuthkultuszt fejlesztett ki. Ideális, kritikát nem tűrő történeti alaknak, senkivel össze nem hasonlítható szabadsághősnek ábrázolta Kossuthot ez a kor.- Ezt a bálványt rohamozta meg 1920-ban Szabó Ervin könyve (Társadalmi és pártharcok a 48—49-es magyar forradalomban). Ö a századeleji marxista elmélet mérlegén mérte meg Kossuthék művét és igen könny űriek találta. Rámutatott, hogy 48—49-ben nemcsak szabadságharc folyt, hanem forradalom is: a szegényparasztság földszerzési mozgalmai és az ipari munkásság első szervezkedési kísérletei, melyeket a radikális értelmiség fogott tudatos egységbe. A 48-as kormány azonban s maga Kossuth is ellenállt a forradalmi törekvéseknek a nemesség harci Ijedvén ek biztosítása érdekében és épp ezzel vette el a nép harci kedvét, a szabadságharc igazi lendületét. Ilyen értelemben írt Darvas József is az alföldi parasztság küzdelmeiről (Egy parasztcsalád története). Szépirodalmi síkon pedig Móricz határozottan Kossuthtal szemben teszi meg Rózsa Sándort a szegényparasztság szabadságharcának szimbólumává. Bálványimádók és képrombolók után legújabban Révai József mutatta meg Kossuth jelentőségét („Kossuth Lajos“, „Magyar szabadság — világszabadság“), tárgyilagosan, mert a történelmi fejlődés szempontjából nézve. Hangsúlyozza, hogy Táncsics és főleg Petőfi programja, közelebb áll a ma emberéhez — de megállapítja, hogy Kossuth „érdekegyesítési“ politikája a maga idejében óriási haladást jelenteit s a lehetőségekhez képest valóban egyesítette a nemzeti erőket a szabadságharcra. Abban a történeti helyzetben pedig a függetlenség kivívása volt az előfeltétele minden társadalmi haladásnak a magyarság számára. Nézzük meg közelebbről, miért láthatta Kossuthot ellenforradalmár- ' nak Szabó Ervin nemzedéke s miért láthatjuk mi most mégis forradalmárnak ? II. A 48-as törvényhozás kimondotta a törvény előtti egyenlőséget cs a közteherviselést s eltörölte az úrbériséget. A törvény paragrafusai szerint tehát felszabadultak a jobbágyok a földesúri hatalom alól. Tényleges szabadságot azonban csak a jobbágyság módosabb rétegének, a telkes jobbágyoknak jelentett ez az állapot. 600.000 telkesjobbágy mel-603
