Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-10-01 / 10. szám

irányban mozog lova. Nekünk is mozognunk kell, folytonos erőkifejtés hát az osztályrészünk. Emberi erőnkkel felül kell kerekednünk a természet erőin, mert ha nem, a természeti erők zúzzák szét emberi erőnket. Elhiszsziik szerzőnknek, Hogy pl. a termőföld egykönnyen sivataggá vagy mocsárrá válhat s ezért egyikünk számára sem lehet közömbös, hogy lankadatlanul folyik-e a fennmaradásunkért vívott harc vagy abbamarad. Nem kevesebb mint tízezer éve tart e háború. Akkor kezdődött a viaskodás a sivatag ellen. Hogy legyőzzék, a fáraók hatalmas csatornákat építettek a földek öntözésére, közülök sokat még ma is használnak. Indiában is ókori csatornák medrében csörgedez a víz az oázisokra. S mégis a sivatag győzött. „Ki rombolta le azt, amit oly nehéz volt felépíteni? Lerombolta a természet, de legtöbbnvire az ember“ (18. o.). S ha tízezer év óta dúl e küzdelem, akkor nem is ér véget előbb, mint földi világunk. Mert ha elérjük is, hogy az ember többé ne romlrolja de, amit épít, legfeljebb dassúbb Lesz a tx>mlás folyamata, mert a természet — épp az örök mozgás törvényét töltve be —- úgy épít, hogy rombol. Feltétlenül el kell hát érnünk, hogy legalább az ember ne dúlja fel a jövőben önmüvét, ahogy a múltban tette. Nem túlzott Ciolkooszkij. mikor azt írta. hogy' szinte meddő volt a sokszázesztendős nekifeszülés, mert a „föld sivatag“ (88. o.) A kudarc oka világos. „Az emberek munkája szétforgácsolt. Nincs általános terv, nincs közös cél. Egyik megsemmisíti azt, amit a másik megcsinál.“ (64. o.) Ez az „életveszélyes“ elkülönülés megsokszorozza a nehézséget. Nemcsak a természeti erőkkel kell szembeszállnunk a haladás érdekében, hanem az emberi erővel is. Ali sem időszerűbb; mint végét vetni az áldatlan széttagoltságnak, mert előbb-utóbb rajtavesztünk a játékón. Szerzőnk bebizonyítja, hogy az egyesüléshez a magántulajdon megszüntetésén keresztül visz az út. Ha a föld szétdaraboltságának állapotában az „Általános Villamossági Rt. ' gátat emelne egy folyón, melyben halakat tenyésztenek, a „Doodle, Foodie, fiai és unokaöccsei“ halipari vállalat kártérítési igényt jelentene be a bíróságon, mert mind a kihalászoít, mind a máig ki nem halászott, mind a felnőtt, mind az ikrájából még ki nem kelt, úgy a már létező, mint műiden leendő halak korlátlan ura. Az „Általános Villamossági Rt.“ azzal érvelne, hogv a saját területén építette á gátat és az a terület, mely a „Doodle—Foodie“ cég tulajdona, pontosan 135 mérföld, 78 yard, 2 láb és 4 hüvelyk távolságra van.onnan s.nejd semmi köze ahhoz, hogy á cég ilyen távolságban foglalkozik-e halászattal vagy sem. A bíráknak kellene megítélniük, hogy sértette-e az egyik vállalat a másik tulajdonjogát vagy nem? A bíróságon pedig senkinek sem jutna eszébe, hogy még egy harmadik fél is van. Az a fél pedig maga az ország. A bírónak senki sem adná' fel a kérdést, vájjon a gát megépítéséből kára vagy haszna lenne-e az országnak? (142—3. o.). „Ha a föld köztulajdon, a munka pedig általános lesz. akkor az egész emberiség egy terv szerint fog dolgozni, egv célra, mint egyetlen' hatalmas lény“ (64. o.). A közös terv pedig a tudomány műve lesz. Nem egy' tudósé, hanem a tudósok valóságos szövetkezetéé, jobbanmondva a tudományok szövetkezetéé, mert minden szaktudós egy-egy tudományt képvisel, külön-külön pedig egyetlen tudomány sem mutatja meg a helves utat, a tudományok összesége azonban eligazíthat. Mert mi történik, ha a hidrotechnikus elkezdi a gát építését, a nélkül, hogy bárkivel is tanácskozott volna? Abbahagyatja vele a geológus, mert a föld alatt karszt van. Most közösen keresnek egy másik helyet s itt fognak hozzá a munkához. Alig jutnak túl az első kapavágáson, megálljt parancsol az ichtvológus, mert a gát elzárná a halak ivóhelyeihez vezető utat. Hárman megállapodnak a folyó egy másik szakaszánál. Itt látnak hozzá az építkezéshez, mikor közéjük toppan a gazdász s tervük feladására kényszeríti őket, mert a gát árvízveszedelemmel fenyegetné a vidék becses ipari növényeit. Felkerekednek erre mind a négyen s hosszas vitatkozás után meg is állapodnak, hogy hol emeljék hát a gátat? Már egy hónapja dolgoznak a művön, mikor a hajós tör rájuk s szétszedeti mindazt, amit összeeszkábáltak, mert ha ott emelkednék' a gát, a folyami hajókat mind át kellene alakítani tavi hajókra. Hosszas osztozkodás után találnak egv mindegyiküknek megfelelő folyamrészt, de mikor észreveszik, hogy megint gépkocsi rohan feléjük az úton, abbahagynak mindent s a hidrotechnikus a

599