Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-10-01 / 10. szám

Művészet és irodalom

A társadalmi jelenségek egy speciális területe az irodalom. A marxista esztétika és irodalomszemlélet itt is következetesen azokat az elveket alkalmazza, amiket általában a társadalmi jelenségek vizsgálatánál. Nem elszigetelten nézi az irodalmat sem. hanem mint társadalmi jelenséget, amit végső fokon szintén a társadalom gazdasági szerkezete határoz meg. Természetesen nem szolgai utánzás, de a művészet is az objektív valóság visszatükröződésének egy formája. Amelyik művészet ezt a feladatot tölti be, nem fényképezés, hanem sűrítés formájában, az a művészet realista. Itt nem térhetünk ki e probléma sokoldalúságára. Csak arra szorítkozunk, hogy a marxista esztétika jelentős alkotásait felsoroljuk. Nemcsali magyar, de világviszonylatban is egyik legjelentősebb marxista esztéta Lukács György, ö elméletben és gyakorlatban is számos műben mutatta be a marxista esztétika alkalmazásának módját. Tisztán elméleti problémákkal foglalkozik két kis brosúrája: „A marxi esztétika alapjai“ (60) és a „Giccsről és proletkultról“ (61). Az ő gondozásában jelent meg magyarul Marx és Engels „Művészet-irodalom“ (62) c. gyűjteményes cikksorozata. A világirodalom különböző fejezeteivel foglalkozik több könyve: „Az újabb német irodalom rövid története“ (63), „Balzac, Stendhal, Zola“ (64), „Nagy orosz realisták“ (65), „A történelmi regény“ (66), „Goethe és kora“ (67), „Thomas Mann“ (68), „Hölderlin“ (69). Magyar témájúak az „írástudók felelőssége“ (70), „Irodalom és demokrácia“ (71) és az „0j magyar kultúráért“ (72). Ezekben egyegy magyar irodalmi mű vagy probléma értékelése útmutató a magyar irodalomtudomány számára. Ady marxista értékelését Révai József végezte el „Ady“ (73) c. tanulmányában. Horváth Márton kisebbigényű, de tökéletes könyve „József Attilá“-rói (74) és Németh Andor hosszabb tanulmánya a Csillagban „József Attila és kora“ (75) címmel kísérelték meg a nagy költő értékelését.

Természettudományok

A természettudományok területén alapvető Engels műve, „A természet dialektikája“ (76). Az' én feladatom, mondja Engels, „nem lehet az, hogy a dialektikus törvényeket a természetbe belekonstruáljam, hanem az, hogy őket a természetben megtaláljam és belőle kifejtsem“. Éppen a természet a legalkalmasabb terület arra, hogy bebizonyítsuk a dialektika törvényeinek érvényességét, mint az anyagi világ fejlődésének tudományát. Kijelöli Engels a természettudomány fejlődésének útját és megmutatja a fejlődést gátló előítéleteket. Különösen értékes fejezet a könyvben: ,,A munka szerepe a majom emberréválásában“. Engels tételei Igazolódtak s Lenin már idézett könyvében, a „Materializmus és empiriokriticizmus“-ban a természettudományok Engels óta történt fejlődését is úgy értékelte ki, hogy azok éppen nem megcáfolták Engels nézeteit, a dialektikus materializmust, hanem megerősítették. Magyar vonatkozásban Rudas László könyve említendő, a „Marxizmus és természettudomány“ (77), mely a Lenin óta fellépett idealista fizikával, elsősorban a Jeansével is leszámol, hasonlóképpen Eddington, Herbert-Nilsson, Russell nézeteivel, amennyiben azok idealisták. A nagy forradalmár természettudós, Darwin tanításait foglalja össze s egyben a biológia mai állását is vázolja Prenant francia tudós „Darwin“ (78) c. tanulmánya. Az atomról írt igen érdekesen Sadoul: „Az atom titka és hatalma“ (79).

A munkásosztály harca

Nem lenne teljes ez a felsorolása a marxizmus alapvető alkotásainak, ha nem érintenénk azokat a műveket, amik talán ma a legfontosabb részét teszik ki a marxizmusnak: a stratégia és taktika, a munkásosztály harcának vezetése klasszikus műveit. A marxizmus az emberir ség, á munkásosztály felszabadulási harcának praxisa. Gyakorlati elv. Azért van, hogy segítségével a munkásosztály megvalósítsa nagy* történelmi feladatát. A munkásmozgalmat tapasztalatai erősítik harcában és fejlesztik elméletét. A munkásosztály világnézete ma nem „csak“ a

593