Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-10-01 / 10. szám

feudalizmusssal szemben objektiven hangsúlyozza, de ugyanakkor leszögezi, hogy e szerepét betöltve a burzsoázia a további fejlődés gátja lett s maga teremtette meg „sírásóját“, a proietáriátust, amely „lényegénél fogva' harcban áll vele. A Kiáltvány fogalmazza meg először világosan a kommunisták és a kommunista párt szerepét a munkásmozgalomban. A szocializmust mint harcos mozgalmat fogja fel. Szétzúzza a polgári ideológia vádjait a kommunisták ellen, bebizonyítva, hogy a polgári ideológia is osztályideológia. A- polgári világnézet fogalmai is osztályfogalmak. Utalás van már a Kiáltványban arra a Lenin által kifejtett problémára is, hogv a polgári demokratikus forradalom átnőhet proletárforradalommá. A Kiáltvány maga is fejlődött a későbbi tapasztalaitokkal, ezeket Engels a későbbi kiadások előszavaiban sorra tárgyalja. A Kiáltvány alapgondolata azonban nemcsak hogy nem avult el, de ma is teljes mértékben aktuális.

Dialektikus és történelmi materializmus

A marxizmus tudományos szemléletének, a dialektikus és történelmi materializmusnak eddig ismert legjobb, legnépszerűbb és mégis teljes mértékben tudományos összefoglalása Sztálin könyve: „A dialektikus és történelmi materializmusról (2). Legjobb alap a marxizmus tanulmányozásához. Sztálin e művében a marxizmus dialektikus módszerének alapvonásait vizsgálja, ö foglalta először rendszerbe a dialektika jellemző vonásait: a termeszéinek, mint egységes egésznek szemléletét, mint szerves sorozatok kapcsolatának szemléletét; a szakadatlan mozgású fejlődés, a keletkezés és elmúlás folytonos váltakozásának szemléletét; a mennyiségi változások minőségibe való ugrásának megértését; a dolgok belső ellentmondásának felfedezését; a fejlődésnek, . mint az ellentétek harcának megítélését. Sztálin ezeket a dialektikus alapelveket mindjárt a gyakorlat területére, a társadalomra is alkalmazza. Bemutatva, hogy kell ezeket a dialektikus elveket a politika síkján alkalmazni, utal az orosz forradalom tapasztalataira is. Könyve második részében a marxizmus materialista elveit fejti ki. szembeállítva azokat az idealizmussal. Sorbaveszi a materializmus alaptételeit; a világ anvagiságát. a rajiunk kívül létező objektív valóság létezését, a lét elsődlegességét a tudaltaí szemben és a világ megismerhetőségét. A filozófiai materializmus elveit, hasonlóképén a dialektikához, a társadalomra alkalmazza. S itt-összefoglalja a marxista társadalomtudomány módszerét is. Végül külön tárgyalja a történelmi materializmust, a marxizmusnak a társadalom fejlődéséről és törvényszerűségeiről szóló tudományát. Itt részekre bontja a marxizmus ama híres tételét, hogy: „a termelési viszonyok összessége alkotja a társadalom gazdasági szerkezetét, azt a reális alapot, melyen a jogi és politikai felépítmény áll s melynek a társadalmi öntudat bizonyos formái felelnek meg.'

A marxizmus másik összefoglaló jellegű rendszerezése Lenin ,,Marx Károli/“ (3) c. tanulmánya. E kis könyv Marx életét és tanításait foglalja össze. Nagyrészt azokat a szempontokat emeli ki. amiket — előbb ismertetett könyvében —. Sztálin, azzal a különbséggel, hogy a Sztálin könyvében nem részletezett gazdasági tanokat is ismerteti: az érték, az értéktöbblet, az osztályharc és a szocializmus problémáit. A marxi tanítás legfontosabb részei kétségkívül éppen a gazdasági tanok. Éppen az érték és az értéktöbblet felfedezése, illetve törvényszerűségeinek helyes meglátása lelt az alapja a tudományos szocializmusnak. Itt bizonyosodik be a kapitalista kizsákmányolás szükségszerűsége és a szocializmus elkerülhéteilen volta.

Hogyan lett a szocializmus .tudománnyá

A marxizmus nem elszigetelten, csupán a Marx felfedezései révén jött létre. Egyenes folytatása volt azoknak a törekvéseknek, amiket előtte már az emberiség legjobbjai megkíséreltek. A marxizmus létrejötte maga is szükségszerű volt. Püméletileg „jogszerű örököse a német' filozófiának, az angtíi klasszikus közgazdaságtannak és a francia szocialista tanításoknak'. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a marxizmus

587