Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-10-01 / 10. szám

tökéletesítették is, könnyítettéK is azt. Az pedig, hogy a tartalmat és formát egységesnek fogja fel a munkáskultúra, a dekadencia veszedelmétől őrzi meg és robusztus erejében tartja fenn ezt a kultúrát egyfelől, másfelől mondanivalójának tisztaságát és telítettségét biztosítja.

Van aztán még egy külön haszna is annak, ha a kultúrát felépítménynek tekintem s ehhez az alapszemlélethez következetesen ragaszkodom is. Ebben az esetben a kultúra ténylegesen jelentkező szükségletet elégít ki, egyes részei pedig szervesen fonódnak egyik a má'sikba. Nem lehet tehát valóságosan létező, de opportomlásból eltitkolt kulturális jelenségeket agyonhallgatni, mint ahogy a közelmúltban a szociológiával és a gazdaságtudománnyal az iskolai nevelésben ezt a csúnya játékot elkövették. Ha pedig, a tények alapján, azok magyarázataképpen közöljük a kultúrát, a babonák és hazugságok hirdetése is nehezebbé válik.

XIX.

A munkáskultúra egységéből önként következik annak egyetemessége is. Ha egységes a kultúra, akárcsak maga a társadalom, akkor nem osztály jellegű többet, nem egynéhány szerencsés halandónak kiváltsága, hanem minden dolgozónak joga és így lehetősége is. Az értelmiségi munkásokra ez kétféle kötelességet ró. Egyik az, hogy meg kell változlatniok az edd’g szelleminek nevezeti kultúra nyelvét. Eddig éz a nyelv egyenesen azt ambicionálta, hogy érthetetlen legyen. Csak a nagyon beavatottak számára szólt s mennél kevesebben értették, annál nagyobb tudós mondta, annál zseniálisabb művész alkotta. A munkáskultúrában a tudós azért szól, hogy megértesse magát másokkal, a művész pedig a siker jegyében alkot s a siker is annak a fokmérője, milyen mértékben ismerte el a többi ember a művész „különcködését“ mégis a magáénak. Másik feladata az értelmiségi munkásságnak a tanítás és nevelés. Kultúrára mindenkinek joga van, sőt mindenkinek kötelessége a kultúrában, való részesedés, hiszen láttuk már, hogy a termelés lesz. a kultúra hatására több és jobb. A munkásság és a parasztság azonban ma még részben el van maradva, részben gyakorlatlan, részben pedig amúgy is, a dolog természete szerint is és (mindenkor kevés alkalommal és idővel rendelkezik, a szellemi munkások kötelessége, hogy segítségükre siessenek s tegyék lehetővé számukra a teljes kultúrában való részesedési.

Eddigi hozzászólásaimban nem egyszer említettem, hogy felnőttek nevelése közben azok igényeit kell keresnünk és kielégítenünk. Nagyon kikaptam ezért és többízben. Megmagyarázták szegény eltévelyedelt fejemnek, hogy először is a legtöbb embernek nincs is kulturális igénye, hiába felnőtt. Ha van, homályos sejtés legfeljebb, aminek jószerint hangot sem tud adni. Azonkívül nagyobbik felében nem öntudatos munkás s ha igényeit komolyan vesszük és telje-582