Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-10-01 / 10. szám
sítjük. a reakció szolgálatába állunk, akarva-akarallan. Központilag kell a művelődést kulturális programmal és anyaggal ellátnunk, különben csődbe jutunk. Bocsánatot kell kérnem azért, hogy félreérteitek, mert bizonyára nem volt fogalmazásom elég világos és érthető. Mondanom sem kell, hogy magam sem tartom a magyar egyetemes társadalmat akkora mértékben öntudatosnak, hogy a művelődési munkál a maga szabadjára engedhetnénk. Hát persze, hogy központi irányítás, még pedig erőskezű és tudatos irányítás kell az eredményes munkához. Ez azonban nem hogy ellentétes volna az igénykutatás feladatával, hanem egyetemesen előfeltétele emez amannak. De hogy is történik ez olyankor, ha jól történik? Magam még csak egy példáját ismerem a jólsikerült igénykutatásnak, a Bartók— Kodáíy-féle folklorisztikus gyűjtést s a gyűjtött anyag szigorúan tudományos és rendszeres feldolgozását Az volt a mi szempontunkból lelkiismeretes éfe alapos kikérdezése a magyar népnek zenei igényei felől. A kérdést utólag így lehelne megfogalmazni: Milyen feltételek mellett hajlandók a magyarok részt venni az európai zenei kultúrában? Milyen előfeltételek megteremtése szükséges ahhoz, hogy a magyar nép feladja eddigi siketnéma magatartását? A feléletet persze nem Kis Péler bácsi vagy Nagy Sári néni adta meg egyénileg, hanem a nép egyeteme, sokezer dal formájában, ilyenformán: Ha zenei vezetőim, a zenei nevelők és zeneművészek elfogadják velem közös piailíőrmnak és kiindulásnak a penlaloniát és a kvintelő architektoniát. A két művész eme közös plattform alapján európai értelemben is magas muzsikával ajándékozta meg nemcsak ezt az országot, de az egész nemzetközi zenei életet, idebent az ország zeng a munkás- és gyerekkórusoklól, zenepedagógusaink pedig legjobb úton vannak, hogy munkájuk nyomán kinyíljanak a siket fülek s a nemzet egyeteme újra halljon. Hallja természetesen ne csak a magyar, hanem az európai zenét is s nem csak a moderneket, hanem a klaszszikusokat is. Zenei vezetőink így kérdezték meg a néptől, mik a zenei igényei és így próbálták meg ezt az igényt kielégíteni. Az eredmény pozitív. Érdemes volna megpróbálni a kultúra egyéb pontjain és területén is. XX. Nem mulaszthatom el, hogy a fenti passzus alkalmából egy .szörnyű negatívumra fel ne hívjam olvasóim szíves figyelmét. Az országban szerte szinte divattá váll a népdaléneklés, népi táncok lejtése és népi írók verseinek szavalása. Önmagában véve kedves, sőt szívet vidámító jelenség volna ez, még túlzásaiban is úgy foghatnék fel, .mint reakciót a nemrég mull idők másik fajta szélsőségei ellen. (A divat hamarabb kezdődött 1945-nél, nein régmúlt idők alatt tehát az első világháborút megelőző évtizedeket ériem, kb. 583