Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-10-01 / 10. szám
ág: én egyik vakációmban megtanulhatom a könyvkötést, cipőtalpalást és autóvezetést, de ők a differenciálást és integrálást aligha. Egy másik ág, másik irányba: ha együtt ülünk le a Zeneakadémia nagytermébe vagy olvasunk el egy modern pszichológiai regényt, egészen más lesz az én teljesítményem, mint az övéké. Mi változott meg ezen az attitűdön? A kultúra fogalmának valamennyi fogalmi jegye megváltozott. A minden időkre érvényes meghatározás, tetszik úgv-e emlékezni rá. elveszett, mint limes, azaz határérték valamelyik felső régióban. Ez volt a nyavalyája felülről. Itt most az alulról látható nyavalyája mutatkozik. Gvökértelen ez a kultúra, hiszen csak szellemi felére szorítkozik az életnek. Az anyaggal minden közösséget megtagad. Az, hogy valaki vasból valamit kalapál, civilizáció, nem kultúra. És jaj Istenem, nem szabad megkérdezni a kultúrától, mire való, ha nem a földből, vasból, egyéb anyagból sarjad ki. Mi végre van, mi az értelme, ha nem a föld terem többet és szebbet, nem a vas alakul értelmesebben a hatására. Én most még csak értékelni sem szándékozom, nemhogy bírálni volna kedvem. Egyszerűen megállapítok. Lehet ez a kultúra nagyon értékes és nagyon szép. De nem való olyan országba és olyan korba, ahol és amikor polgárokból munkások fejlődnek. Vájjon miért nem? Először is osztály jellegű. Vannak benne „felsőosztályu" szellemi kultúrájú kiváltságos emberek és vannak „alsóosztályua civilizalorikus munkát végző másodrangú lények. Azután nem állítja a kultúrát a termelés szolgálatába. Van a kultúrának valami étheri, öncélú, önmagának való. íelsőbbséges része még akkor is. ha a kémia, a fizika, az orvostudomány gyakorlati jelentőségűek körében. Végül adandó alkalmakkor, mint miami elefántcsontloronyba húzódhalik vissza a kultúra a maga formai elemei közé. Mert igen is, állítja, van külön tartalom és van külön forma s ennek a külön formának van valami misztikus elsőbbsége és magánvalósága a tartalomtól függetlenül s természetesen annak rovására. A ma kultúrája — ezzel szemben — nem tesz különbséget anyagi és szellemi kultúra között. Nem hisz a gyökértelen, levegőben lógó szellemi kultúrának még a lehetőségében sem, ndm hogy elsődleges voltát elismerné. A munkáskultúrának „munkás“ voltából következik az, hogy egész kultúrájának alapjául a munkát, a termelést tegye s azon épílse lel a többit, amit ezért is nevez felépítménynek: a jogot, a politikát, a művészetet, a tudományt, az erkölcsöt, a vallást, a filozófiát. Egyiket se tartja feleslegesnek, de öncélúnak sem. Hiszen van munkásfilozófia is, és ki merné tagadni, hogy a munkásfilozófia tételei: a materializmus, a dialektika, a természet, a társadalom és gondolkodás fejlődésének egyetemes lényeiről szóló lan, a lét1 és ludat problémájának tisztázása, igen is, visszahatottak a termelésre és 581
