Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-10-01 / 10. szám

kiterjedő ideológiai átképzési. Szó sincs róla. Ilyesmin feltétlenül át kell esnie, de majd csak későbben. Egy ellenkező sorrendű változásnak különben is kettős a veszedelme. Az egyik baj az, hogy a volt középosztálybelielmek, 'akik a múltban is folytonosan tanultak, rendszerint igen jó fejük \ van s hamarosan „tudják a leckét“. Minden esetre hamarabb

tudják, mint élik, folyékonyabban mondják, mint amilyen őszintén hiszik és érzik. A nomenklatura útvesztőiben kitűnő jártassággal bírókat azután nagyon nehéz lesz utolérni vagy pláne tettenérni, hiszen az „értelmiségi“ munka sok ágában elméleti, többet mondok, igen gyakran egyenesen „száj“ munka (beleértve a szavak mellé az írásban fogalmazást is). Bajnak baj ez is, de még mindig csak a kisebbik baj.

Nagyobb baj ennél, hogy az ilyen átképzés nem felel meg a természeti valóság-szerves egymásutánjának. A nefnrég még polgári, osztályharcos élet-körülményeket és érdekeket tükröző társadalmi tudat nem változhatok meg csak úgy magától, ha reális alapja, eddigi társadalmának gazdasági struktúrája legalább is szerinte és számára változatlan. Ha igaz az, már pedig igaz, amit Marx úgy állapított meg: az emberek társadalmi léte határozza mecf tudatukat, a legtöbb volt középosztálybeli úgy válik értelmiségi munkássá, ha rádöbben, hogy nem sérelem érte, hanem juttatás s az erő, mely kiröpítetté börtönéből, nem epizód jellegű véletlen, hanem a fejlődés kirobbanó energiája. A termelési viszonyók összességének a teljes megváltozását és átalakulását kell a maga" realitásában érzékelnie előbb, hogy új társadalmi tudata támadhasson s a későbbi ideológiai átképzés olyan szerves felépítménnyé válhasson nála, mely aztán igazán tevőlegesen hat majd vissza úgy a maga, -mint közössége (esetünkben.:- -tanítványai) társadalmi fejlődésére.

XVIII.

Higgyük cl immár volt középosztálybelinknek, hogy szervesen, tehát valóban értelmi munkássá mángorolták ől a megtapasztalt termelési és társadalmi változások s figyeljük meg, látszik-e magatartásán is valamelyes módosulás, nemcsak a szavajárásában.

Hát látszik, tagadhatatlanul. Elsősorban kulturális viselkedésén látszik. Ne feledjük, ő még úri iskolába járt, miközben gimnáziális és egyetemi tanulmányait folytatta. Egykori „elemista“ társai elmaradtak (ő úgy appercipiálta, hogy lemaradtak) mellőle. Azok gyakorlati emberek lettek, ő elméleti ember. Azok az anyaggal birkóznak azóta, ő szellemi embernek maradt. Azok a test élelmét, védelmét és kényelmét szolgáló civilizatorikus elemekkel gyártják tele a földgolyóbist, ő a lélek kincseit gyarapítja. Feltétlenül kettő ez a kettő s az ő része és szerepe a nemesebb, emelkedettebb. értékesebb, időállóbb és elegánsabb is. Ez eddig csak alapérzés volt, de aztán érdekes szerteburjánzások következnek. Van egy ilyen

580