Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-10-01 / 10. szám

ség tart. nem azért, hogy- elérje, csak hogy valamelyest a mai mértéknél nagyobb mértékben megközelítse. Régi vicclapok régi rossz viccéhez hasonlítanak ezek a minden időkre érvényes meghatározások, a 'gebe elé tartott szénakötegbez, niely mint előre serkentő csalétek szerepel. Utolérhetetlen a szén aköt eg is, a kultúra is, a gebe éhen marad, a tömegek meg kultúrálatlan maradnak. A beteljesedés dátuma el van halasztva. Ad Graecas Kalendas, ami magyarul azt jelenti, holnapután kiskedden, bornvúnyuzó pénteken, május negyvenbe.

Okos embernek ennyi is elég erről. A minden időkre érvényes meghatározások csak az 1944. év végéig vagy 1945 elejéig terjedő időkre voltak érvényesek. Most, 194-8-ban olyan fogalmakkal kell dolgoznunk, amelyeknek a meg-' határozása éppen itt nálunk és éppen most, korunkban érvényes és nem is akar a- mi korunktól és a mi aktualitásainktól eltérő körülmények között még mindig fennálló érvényességgel bírni. Furcsa volna például ennek a fogalomnak: adó minden időkre érvényes meghatározását adni. Egészen más adót fizetett az ókorban a lyigázult nép a győztes birodalomnak, más volt az adó a feudalizmus korában, mikor a nemesek nem adóztak, más a kiegyezés előtt és után, mikor változatlanul azzal az érzéssel fizettük, hogy a „németnek“ vagy az „osztráknak“ vagy a „császárnak“ fizetjük és más az adó most, mikor a nép maga létesít rajta magának vasutat, műutat, . hidat, kórházai, kultúrliázat, iskolát, belső rendnek rendőrséget, .külső védelemre katonaságot, ügyvitelt, mindent, amire a közösségi életnek szüksége lehet.

Ha megvakarjuk ennek a fiktív fogalomnak: „német“, vagy „osztrák“, vagy „császár“, a felületét, hamarosan kiderül, hogy alapanyaga nem a hazaszeretet vagy a függetlenségi törekvések huszonnégy kárátos aranyából Van. hanem egészen közönséges pakfon. A futtatás csak arra jó rajta, hogy emberi erényszámbá vétethessék kibújni a fizetési kötelezettség alól, még brutálisakban megfogalmazva: még mindig tisztességes emberek sorába sorozható legyen az, aki mással fizetteti meg a közterheit. Ki legyen az a „más“? Aki nem elég ügyes, nem elég tanult, akinek nincsenek nexusai vagy nincs a törvényhozásban megfelelő erejű képviselete. Az „alsó néposztálybeliek“.

A félfeudális-féíkapitalista társadalom tehát minden időkre érvényesen honpolgári kötelességének definiálja az adót és mint jó hazafi vonakodik kifizetni a „császárnak“. Ezzel olyan adómorált teremt, mely egyrészt lehetővé teszi a kiváltságosak további nemadózását, aligadózás formájában, másrészt a mégis szükséges államháztartási költségeket az elnyomott társadalmi osztályok bőre alól igyekszik előteremteni. Nos, szakasztott úgy, ahogy az adó 'fogalmának a meghatározása a mi itteni és mostani társadalmi vonat-578