Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-10-01 / 10. szám
FELNŐTTEK NEVELÉSE Hatodik közlemény. XVI. Bízvást befejezhettük volna ezt a tanulmányt a legutóbb mondottakkal is, ha általános, helyhez, időhöz és alkalomhoz nem kötött úgynevezett „örök" igazságokat keresnénk, vizsgálnánk vagy állapítanánk meg. Hiszen már elég élesen rajzolódott ki a „felnőtt“ növendéknek és nevelőjének a profilja, tudjuk, egyiknél is, másiknál is mik a nevelés előfeltételei, magáról a nevelésről pedig egyenesen köztudomású, hogy az voltaképpen a kultúra átszármaztatása a tegnapból a holnapba. Ezt az átszármaztatást az teszi lehetségessé. hogy a növendékeknek kulturális hiányérzetét a nevelő kulturális telítettsége kielégítheti és ki is elégíti. Legfeljebb tehát az a magátólértődöttség nem volt eddig eléggé ’(hangsúlyozva, hogy a nevelőnek magának is kultúrájának kell lennie, ha kulturális igényt akar kielégíteni. Legeslegfeljebb nem volna felesleges néhány szót vesztegetni arra, hogy mit értünk á kultúra fogatmán. Csak éppen hogy két vagy több malomba ne őröljünk, tekintettel arra. hogy a legismertebb fogalmak fogalmi jegyei -körül uralkodik a legkegyetlenebb fogalomzavar. Jó magam is hajlandó és kész volnék e tekintetben egy kis fogalmi tisztázásra, csak áltól félek, meddő és így hiábavaló fáradság volna részünkről minden ilyen próbálkozás. Íbiszen ahhoz szoktattak bentiünket mindnyájunkat közép- és főiskolás diákkorunkban meghatározások szerkesztése közben, h'ogy az ilyen fogalmaknak, nuint a kultúra, minden időkre érvényes értelmezését kísértsük meg elkészíteni. Ezzel pedig itt most vajmi keveset érnénk. Ilyen minden időkre érüényes definíció nevezetesen nincs. Van. voltaképpen, de csak arra az időre bír érvénnyel, amikor megíábrikálta egy olyan kor, amelynek éppen ilyen természetíj fogalom-rendszerre volt szüksége. Nálunk Magyarországon pontosan beleestek a mi tanulmányaink esztendei is ebbe a korba, én tehát, e sorok írója és te is, jámbor olvasóm, csupa ilyen minden időkre érvényes fogalmakkal szoktuk volt magunkat kifejezni, mert az a világ, amibe mi beleszüleltünk, csak ilyen fogalmak segítségével formázhatta, kormáínyozhatta és tarthatta fel magát. Az életes ' élet fogalmának, a kibírható, elviselhető, lehetséges lét fogalmi jegyeinek olyan formát kellett adni, melynek nem volt kötelessége záros határidőn belül meg is valósulnia, elég, ha határértékszerűen mutatta az irányt, mely felé az emberi-577