Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-01-01 / 1. szám

unható Rippl-Rónaiban, a szeceszsziós' divatkeresés, arra erősebb hangsúly esett, az intim kis rajzok, vázlatok közül viszont többel is elő lehetett volna hozni.

MiL jelent Rippl-Rónai József a magyar festés történetében 1 Párizstól ő csali a bátorságot kapta, hogy ' a legélesebben villanó színt is természetesen fesse oda. De maguk a színek, az alakokkal, hangulattal együtt, mind kaposváriak, itthoniak. Gyerekkorának színeit, jeleneteit újra megnézte párizsi szemmel, ebből támadt a festészete. Kaposvárt hozta haza Párizsból.

A FŐVÁROSI NÉPMŰVELÉSI KÖZPONT kisplasztikái és grafikai kiállítása nagyon üdítő volt. Együtt láthattuk a szobrokat a szobrászok rajzaival. Megmutatják a rajzok, hogy egy kis szobor megalkotását is mennyi próbálkozás, gyakorlat, tanulmány előzi meg'. Beck András, Mikus Sándor, Szandai Sándor, Szabó Iván. Tar István, Vitt Tibor szobrocskái: egyik szebb volt mint a másik. Herényi Jenő és Megyeri Barnabás különc művei is érdekesek. Baksa Sós Györgytől szívesen láttunk-volna többet, mint egy szobrot és' egy olyan- rajzát, amelynek a plasztikához nem sok köze van. Borsos Miklós egyik falusi rajza és két bronz domborműve különösen szép. A kisplasztika szere tetőre érdemes volna ránevelni a közönséget. Amennyi pénzt elprédálnak az emberek silány mütyürkékre, abból kitelne egy szép kis szobor akár minden lakásba.

A FŐVÁROSI KÉPTÁRBAN két nagyon fontos kiállítást nyitottak meg és nyílva is tartják még márciusig mindkettőt. ,,Száz mester, száz remekmű" és a ,,Magyar grafika száz éve“. , '

Festmény és szobor a száz remekmű, egypár rajz és paszlell van csak közte. Kétszáz évre visszatekint ez a kiállítás. Bogdáni] Jakabbal, Mámjoki Ádámmal és Kupeczkg Jánossal kezdi a sort, de komoly bemulatnivalója csak az utolsó száz évről van. Egy műnek

nagyon jellemzőnek kell lenni, bőgj megmutasson valamit a művészről. Vagy a legjellemzőbb képet kell megmutatni, vágy pedig egy nagyon szépet, ha nem különösen jellemző is. Munkácsy egyik tanulmányát nagyobb örömmel láttuk itt, mint a közismert, de nem ilyen szép képeinek egyikét. Mészöly Géz m ik. Hollósy Simonnak. Rippl-Rónai mik. Dési Huber Istvánnak, Nagy Istvánnak,. stb. kitűnően kiválasztatlak égy művét, de már Ferenczy Károlytól becsesebbet is leheteti volna .találni, mint ifj. Hegedűs Sándor arcképét. A szobrok közé különösen sok olyan keveredett, amelynek egyre kétségesebb lesz a remekmű volta. Az egész kiállítás nagyon tanulságos, kiválóan alkalmas arra, hogy ráízelítse a közönséget a múzeumbaj árásra, szép művekben való elmerülésre és aztán mestereink alaposabb megismerésére.

A másik kiállítás nagyszabású összefoglalása az egész magyar grafikának^ mert hiszen azelőtt nem sokkal, volt az több német fametszetek utánzásánál és a debreceni diákok rézmetszésénél. Berzsenyiről, Ivazinczyről még Becsben metszetlek arcképet. Ahogy száz évvel ezelőtt rajzolni és akvarellezni kezdtek művészeink, az is kezdetleges és vidékies próbálkozás volt a kor európai művészetéhez képest. A század végéig és főleg az utolsó ötven .évben hatalmasan és önállóan kifejlődött a magyar grafika. Lotz Károly kis vízfestményei a nagy freskóihoz képest is nívót jelentenek. Székely Bertalan vázlatai igen érdekes ritmuskísérletek. A nagybányai mesterektől többel is elnézegeítűnk volna, de a kiállítás így is túláradt az előre tervezett kereteken. A társadalmi és művészi szabadságért egyszerre küzdő kél nagy művészünk Derkovits-Gyula és Dési Huber István külön kaptak egy-egy termet. \ gyászos kor áldozatai közül Ámos Imrére figyelhettünk még fel. Mai művészeinkéi is felvonultatta a kiállítás, sikeres és sikertelen próbálkozásaik híven tükrözletik nyugtalan kutató munkájukat. A fametszeteket meglehetősen kiszorították a rajzok, Gábor járni Szabó Kálmán és Buddy György szép lapjain kívül csak Molnár C. Pál kétes értékű irodalmi allegóriái szerepeltek.

59