Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-08-01 / 8-9. szám

szövetségének szükségét, az az ő külön politikai meggyőződése és nem a könyvében más helyt tett megállapítások szükségszerű következménye. Hívei, félő, menthetetlenül más következtetésekre jutnak mái* ugyanazokból az elvekből. S tulajdonképpen konzekvensen járnak el ebben, mert abból a szemléletből, ami végigvonul Veres Péter könyvén, a parasztság különleges közösségének és történeti állandóságának elvéből végül tényleg mindig az derül ki, hogy a parasztságnak mégis csak külön egységet kell képviselnie a többi társadalmi osztályokkal szemben, külön érdekei vannak s külön paraszti út az őstermelő rétegek útja. Nem véletlen, hogy többesszámban írtuk le ezt a szót: rétegek, mert Erdei Ferenc gondolatmenetét követve éppen arra kell rámutassunk, hogy a parasztság már régen nem egységes osztály, ellenkezőleg, különböző és pedig -nagyon ellentétes érdekű rétegeket foglal magában. A vita érdekességéhez tartozik, hogy a magyar irodalomban éppen Veres Péter mutatott rá erre először az Alföld parasztságáról még a harmincas évek elején írt könyvében, amikor kifejtette, hogy az agrártermelés kapitaUzálódása, parasztságunk polgárosodása magával hozta az osztálytagozódást is. ö mutatott rá akkor a zsíros paraszt, a kupec paraszt, a basa paraszt: a falu uralkodó osztályának érdekszövetségére a szegény parasztsággal szemben.

Ma, amikor határainkon belül és kívül, szerte az egész világon a tőkések és a dolgozók harca folyik, helytelen azt hangsúlyozni, hogy a parasztság külön tagozódik más társadalmi osztályoktól. A hangsúly most azon van, hogy a parasztságon belül is folyik ugyanez a harc, ami mindenütt másutt, a mások munkájából élő tőkések és a maguk munkájának igazságos békét követelő dolgozók közt és ez a harc nem külön választja a parasztságot a többi osztályoktól, hanem nagyon is összekapcsolja őket, mégpedig a nagygazdákat a tőkés polgársággal, a kis zp araszt okát pedig a munkásosztállyal kapcsolja össze.

Egy új falukutatás

megdöbbentő tényeit tárhatná fel a birtokos nagygazdák előrelörésének és a kisparasztság fölött való kizsákmányoló és elnyomó hatalmának, mondja Erdei Ferenc. Idézzük csak az utolsó évek legkihívóbb jelenségeit. Három éven keresztül minden képzeletet felülmúló mértékben használták ki az árufelesleggel rendelkező nagygazdák a feketepiac uzsorás lehetőségeit és nem utolsó sorban a kjsparasztsággal szemben: A kormány mezőgazdasági akcióit is elsősorban a nagygazdák használták ki, hátraszorítva a kisparasztságot és a maguk tőkéjét, a maguk állatállományát, a maguk gépi berendezését növelték a kisparasztság rovására. A különösképpen jövedelmező ipari növények termelésében lépésről-lépésre szorították ki a kisparasztságot, hol a hitelből, hol a vetőmagból, hol a termelési szerződésből, hol a vízjogból, hol a termeléshez szükséges egyéb feltételekből. Egymás után szerezték meg a nagygazdák érdekeltségei a falu gazdasági kulcspozícióit és a kereskedőiparos tőkés elemek szövetségében mind szilárdabbá tették gazdasági hatalmukat. A gazdasági hatalom persze nem jár egyedül. Ezen keresztül a birtokos gazdaréteg politikai befolyása is egyre nő s ma a birtokos nagygazdák a régi rendszer megmaradt képviselőivel szövetségben valóságos elnyomó hatalmat képviselnek a kisparasztsággal szemben. Mindez egy viszonylagos mezőgazdasági konjunktúra idején lcö-567