Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-08-01 / 8-9. szám

vetkezett be, a demokratikus erők állandó erőfeszítése ellenére! Idáig vezetett a kapitalista fejlődés szabadjára engedése eddig. Nem nehéz előre látni, hová vezetne ez az út akkor, amikor a világpiacon nehezedik a mezőgazdasági; termények helyzete és az értékesítés egyre nehezebbé válik, másrészt pedig a falvakba leszorult reakció már minden erejével a nagy gazdákra támaszkodik. Ha tovább i{s szabadjára engednénk mezőgazdaságunk kapitalista fejlődését, ez törvéngszerűen és kikerülhetetlenül magával hozná a kis parasztság' elnyomorodását, gazdasági és politikai kiszolgáltatottságát. Az élesedő gazdasági versenyben tömegesen mennének tönkre a régi és újbirtokos parasztok és rohamosan halmozódnék a föld a gépi erővel és nagyobb állatállománnyal rendelkező nagygazdák kezén. A földreform eredményei egy-kettőre elenyésznének ennek következtében és a kisparasztság nagy tömegei ismét bérmunkás, napszámos és cseléd sorsra jutnának. A kisbirtokos mezőgazdaság előrehaladását, parasztságunk egészséges fejlődését csak úgy biztosíthatjuk, ha megfékezzük és letörjük a tőkés gazdasági erőket a mezőgazdaságban is és a szövetkezetekben kiépítjük a kistermelők korszerű gazdasági szervezetét.

A kapitalista fejlődés és a népi demokrácia gazdasági fejlődése között a gazdasági üzemek szempontjából nem az a különbség, hogy az előbbi egyéni kisbirtokot, az utóbbi viszont kolhozt jelent. Természetszerűleg mindkét fejlődés a kisbirtokos mezőgazdaság jelenleg adott viszonyaiból indulhat csak lei, másrészt a termelés technikai kényszerűségeinél fogva mindkettő kikerülhetetlenül a termelés nagyobb egységeinek kialakítása felé kénytelen haladni. A technikailag hasonló fejlődés azonban a két esetben tökéletesen ellentétes gazdasági, társadalmi és politikai feltételek között halad előre. A kapitalista fejlődés, mint láttuk, a kisbirtokos parasztság nagy részének tönkrejutásán keresztül halad a bérmunkával dolgoztató kevés tőkés nagybirtoka felé, viszont a népi demokrácia útja a kisgazdaságok szövetkezeti megszervezése úlján minden kistermelő parasztot részesít a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiben. A népi demokrácia olyan nagyobb mezőgazdasági egységek felé halad, amelyekbe a kistermelő parasztság szabadságának és anyagi eszközeinek a birtokában illeszkedik bele, míg a tőkés fejlődés olyan nagyüzemek felé vezetne, amelyekben az 'egykori kisbirtokos parasztság tömegeinek proletárként bérmunkáért kellene dolgozniuk, kiszolgáltatva a tőkés birtokosok kizsákmányolásának. Ha tehát a mai kisbirtokos paraszt attól retteg, hogy gyermekei sorsa valamilyen szövetkezeti gazdálkodás lehet, ezerszer inkább attól kellene rettegjen, nehogy konvenciós cseléd legyen mégegyszer kapitalista nagygazdaságokban. Veres Péter tisztában van azzal, milyen veszélyek fenyegetik a magára hagyott paraszti kisgazdaságot, mégsem mutat rá félreérthetetlenül a kapitalizmus útjának fenyegető veszélyeire és nem mutatja meg félreérthetetlenül a fejlődés járható útját. Fejtegetései helytelen következtetéseknek nyitnak utat s bár maga kétségtelenül igyekszik ezeket elkerülni, az olvasó menthetetlenül ld van téve annak a veszélynek, hogy rácsúszik a téves útra.

Az egyik ilyen veszélyes pont az, hogy a paraszti kisgazdaságot kiszakítva történelmi összefüggéseiből, mint általános, állandó és legmagasabbrendíí gazdálkodási formát mutatja be. Ez pedig többszörösen

568