Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-08-01 / 8-9. szám
M Z E T Ű Y É S ZENE Vidéki városaink zenei életében példamutató kezdeményezés volt a Szekszárdi Zenekedvelők Egyesületének Zenei Hete. Augusztus 14. és 22. között hat hangversenyt rendeztek a Kereskedelmi Kaszinó kertjében. A hat hangverseny (Magyar-, Preklasszikus-, Mozart-, Beethoven-, Romantikus- és Modern-Est) műsora szép összefoglalás volt az európai zeneművészet legszebb alkotásaiból, így a Magyar-Est műsorán például Bartók I vonósnégyese és más művei, Kodály cselló-zongoraszonátája, Liszt, Kása György művei szerepeltek. A hat hangverseny előadóművészei Ányos Irén, Bisztriczkg Tibor, Iíósa György, Lengyel Attila, Vermes Mária és az Országh-vonósnégyes voltak, az utóbbi tagjai közül Országh Tivadar és Friss Antal szóló számokkal is gazdagították a programot. Szekszárdon töltötte, az egész előadói gárda mind a kilenc napot: így sikerült biztosítani a hangversenyek végig nívós és változatos műsorát. Mintegy háromszáz főnyi lelkes közönség hallgatta a liangversenyeket estéről-estére. Szekszárd értelmisége megérdemli az elismerést, a közreműködő művészek és a Zenei Hét rendezőinek (Tóth Sándor kórházi igazgató és Kaszás Endre, az Egyesület elnöke, illetve titkára és Tucsni László lauf, fogalmazó, a szekszárdi Szabadművelődési Tanács titkára) odaadó fáradsága nem volt hiábavaló. Kár azonban, hogy a város munkásságának, a környék falvainak érdeklődését még egyáltalán nem sikerült felkelteni. Nagyon megkönnyítette volna ezt, ha lenne Szekszárdon üzemi vagy szakszervezeti kórus, mely maga is hozzájárulhatott volna a műsorhoz és egyúttal további közönséget is vonzott volna. A fejlődés útját ebben az irányban kell keresnie a Zenekedvelők Egyesületének, a szabadművelődési felügyelői hivatal támogatásával, így lesz teljes értékűvé missziói jelentőségű munkájuk. Victor János KÉPZŐMŰVÉSZET A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM több értékes kiállítás megnyitásával zárta az esztendőt. Ciprusi és előázsiai gyűjteményét mintaszerűen rendezték el. Táblák, térképek, magyarázatok igazítják el a nézőt. A kisplasztikák a gyöngyei ennek a kiállításnak, egy-két csontfaragás és kerámiácska csodálatosan finom. Olyan szelíd hajlású fölületek vannak egészen kezdetleges alakítású kis szobrokon, hogy hozzájuk képest még a klasszikus görög stílust is gorombának érezzük. Használati tárgyakat is bemutatnak, nemcsak szorosan vett műalkotásokat. Nagyon helyesen. Mikor Móra Ferenc ásatott, napszámosai ,,encsöm-bencsöm'-nek és „himmi-hummi“-nak tisztelték a sírokból kikerülő apró holmikat és sokat elvitatkoztak rajta, hogy melyiket mire használták a régieK. Az ókori élet törmelékei megelevenednek a figyelmes néző előtt. Nem veszélyes az, ha először csupán érdekesnek látunk egy ilyen gyűjteményt és szépnek csak azután. Az is eszébe ötlik az embernek egy ilyen megmagyarázott kiállítás után, mikor lesz vájjon olyan megbízhaló az esztétikánk, hogy egy-egy megvilágosító mondatot az újabb művek alá is oda merünk írni? A XVII. és XVIII. század olasz festményei két kisebb terembe vannak begyüjtve. Nem különösen értékes kora ez az olasz művészetnek, Spanyolország és Hollandia adták már “ekkor az európai művészet nagyjait. Tiepolo kék ege azért szépen kéklik a szentek és angyalok feje fölött. A témák nagyon ráfagytak már a festőkre, hagyományos vallásos jeleneteket ismétel-563
