Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-08-01 / 8-9. szám
nek unottan, kötelességből. Témában újat csak a kisméretű városképek hoznak. Magnasco kínzókamrát is mer festeni, de a kéj) nem olyan jó, mint a témája. Az egész kiállításnak a festőiség szabadabb kísérletei adnak érdekességet, merev, szabatos rajzú képek mellett a lazább ecsetkezelés próbálkozásait is láthatjuk, de inkább csak fákon és felhőkön. Sajnos, megnehezíti az összehasonlítást, hogy a művek állapota és épsége nagyon különböző, némelyiknek a patinája a jól kiszívott tajtékpipáéval vetekszik és csak nagyon kevés tündöklik eredeti színeiben. A grafikai osztály XIX. századbeli francia mestereket mutat be. Daumier politikai szatíráival kezdődik a gyűjtemény. Monetnek és Toulouse-Lautrecnek is több szép rajzát láthatjuk. Cézanne, Bonnard, Picasso és kortársaik már csak egypár művel szerepelnek. Daumierre érdemes volt ráirányítani a közönség figyelmét. Az ő vitriolos rajzait az öncélú művészkedés korában megvetették. Az a rendszer, amelyet ő támadott, csakugyan múlandó volt, de a rajzai maradandó értékű leleplezések a terrorral és vérengzéssel bebiztosított nyárspolgári idillről. Lajos Fülöp gúnyportréja akár Göring is lehetne; de másképpen is felrémlik a hitlerizmus gazságainak emléke száz évvel ezelőtti aktualitásokban. A Szépművészeti Múzeum szoborgyűjteményét csúnyán megtizedelte a háború. A gipszpiásolalokat nem lehetett vagy nem volt érdemes nagyobb biztonságba helyezni, rájuk szakadt a tető, omlottak, poriottak. Ami megmaradt belőlük, azt most együtt láthatjuk a modern szoborgyüj teménnyel. A modern szoborggüjteméng csak múzeumi értelemben modern. Rodinnek még nem jött el az ideje, hogy újba "tisztelni kezdjük, lehet, hogy nem is jön el többet. Ma inkább csodálkozunk rajta, hogy milyen ügyesen keverte föl maga körül a vitákat és hogy burkolta be magát legendák felhőjébe, ó volt a szobrászok közt az utolsó félisten. Meunier sokkal többet mond ma nekünk. Bányászfigurái sokkal ^emberibbek, erővel teljesek és az irányt is jobban mutatják mai szobrászatunknak. Póz és fellengzős nélkül kell ábrázolnunk munkával hevülő korunkat. A magyar szobrok igen vázlatosan mutatják csak a fejlődést. Ferenczg Istvántól Medggessg Ferencig tart a sor, de aki köztük van, az vagy érdektelen, vagy nincs méltóképpen képviselve. Beck Ö. Fiilöpnek és Vedres Márknak például csak egy-egy szobra van itt, elmúlt nagyságoktól meg kettő-három is. Megvan azért minden reményünk, hogy jobb, újabb és szebben rendezett lesz a .múzeumnak ez az osztálya is és ami elpusztult, azt is pótolni tudják. Az új szobrászatnak sok alkotása kibírná már a múzeális halhatatlanságot, főleg a kisplasztikák. Természetesen nem a visszhangzó csarnokokban, hanem az ókori gyűjteményhez hasonló, meghitt rendezésben. Apaffy György síremléke körül új szerzemények és letétek sorakoznak a falon. Letét és új szerzemény — ebbe a címbe minden belefér, ezért nem is vártunk egységes rendezésű kiállítást. Gótikus angvalszobor, Greco-kép nyugodtan megfér újpancsolású vízfestménynyel és modern tusrajzokkal. Nem sajnáljuk a múzeumi helyet az itt szóhoz jutott fiatalabbaktól, de a teljességre és arányosságra jobban kellene vigyázni. A letéti kiállítás maradjon meg azoknak a műveknek, amelyeknek ódonsága és művészi értéke vitán felül áll. Üj szerzemények címén pedig szeretnénk már egyszer látni, hogy a Múzeum szakértőgárdájának mi az állásfoglalása a múzeumra méltó mai művészeinkről. Ha aztán a nyilvánosság előtt részletesen megvitatják, hogy kitől milyet és mennyit, akkor véglegesen ki lehetne alakítani a modern magyar művek múzeumi osztályát. Francia, spanyol köztársasági és magyar művészek kiállítása a NEMZETI SZALONBAN. Mind párizsiak most, a spanyolok egyelőre nem mehetnek haza, a magyaroknak meg legnagyobb része már elszakadóban van itthonról. Pedig művészetüknek is az adhatna új lendületet, ha belekapcsolódhatnának az idehazai fejlődésbe. Magának Pór Bertalannak a festészete is bizonyosan gazdagodni fog, miután régen megérdemelt 564