Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-01-01 / 1. szám

gedűműveket Hómában Szervámzky Péter mutatta be. Ugyanezek bemutatására január 7-én az Olasz- Magyar Társaság rendezett hangversenyt Budapesten. A rendezésben a magyar rádió is részt vett és közvetítette a műsort. A fényes külsejű ünnepség a Fővárosi Könyvtár termében zajlott le politikai és társadalmi előkelőségek részvételéyel. Bevezetésül Szabolcsi Bence Vivaldi-ról emlékezett meg. A műsorban két concerto, egy szimfónia és egy remek „Stalxit Mater“ szólalt meg. A hegedűszólókat Zathureczky Ede játszotta, a Stabat Mater-t Máthé Jolán énekelte. A Rádiózenekar tagjaiból alakult kamarazenekart Sándor Frigyes vezényelte. A zongora konlinuo szólamot maga Szabolcsi Bence játszotta. Az egész előadásban olyan Vivaldi-reneszánsz jövő képe rajzolódott elénk, amilyet talán a nagy Bach-felfedezés, 1829 óta nem ért meg az európai zene. Nagyon jó volna, ha a bemutatott műveket egy alkalommal zenei rendezésben, muzsikus közönség is hallhatná, mert a Magyar-Olasz Társaság hangversenye elsősorban társadalmi és politikái eseményvolt. (Ezt mutatták csalhatatlan jelként a gyakran felcsattanó tételközi tapsok is.)

^Öperalnízunk Benjamin Britten angol zeneszerző ,,Peter Grimes“ című operáját mutatta be. Az opera meséjében Dickcná és Freud különös formában keveredik az északeurópai halász-mondák misztikumával. Zenéje igen jó. Ezúttal is megállapíthattuk, hogy Britten nagykultúrájú muzsikus, sokat olvasott és nyilván rengeteget tanult a modern európai zenéből. Ö maga tartalmilag új mondanivalóval nem járul hozzá a műhöz, de technikai készültsége és forma-érzéke lehetővé tette számára, hogy saját szempontú, szikár és fanyar kom pozícióvá ötvözze azt, amit hallott és tanult. Drámaérzéke kiváló. Sikerül átzenésítenie a színpadot. Gqndolunk olyan fogásokra, mini a tanítónő monológja a templofhbót kiszűrődő orgonás kórus felelt, a bálteremből utcára szűrődő hosszú színpadi zene és még sok más. Különösen döbbenetes erejű a ,,Vaddisznókocsma“ hirtelen és hosszú elcsendesedése Peter Grimes be lépté re vagy a drámaiság tetőfoka: a

Grimes keresésére induló városi polgárság háromszoros ,.Peter Grimes“, <■ kiáltása a sötét színpadon. Még egy sajátságát kell a műnek kiemelni: a hosszú intermezzo-saerű zenekari részleteket a képek közölt. A szerző tulajdonképpen itt reflektál mindarra, amit a színpadon epikusként mond el. Maga az előadás is jó. A szereplők lathaló kedvvel oldják meg a nem mindennapi feladatot, Ferencsik János pedig a művészi interpretáció iskolapéldáját adja az opera vezén\> lésében.- A rendezés, díszletek ragyogóak.

Az ()]>era műsorából még Elena Nicolaidi görögszármazású bécsi alt-énekesnő Carmen és Azucena (Trubadur)-alakítását kell kiemelni. Telt, remek alt-hang, fényes énektudással és nagy színpadi készséggel fokozva. Teljes értékű játékot is kaptunk tőle.

Mozart ritkábban hallott művei közül a monumentális c-moll misét hallgattuk végig a Fővárosi Ének- és Zenekartól, Ferencsik János vezetésével. Ezt a művet is gyakrabban kellene játszani. Még Mozart legjobb ismerői is döbbenten állnak a mise újszerű, drámai szépségei hallatán.

Ujfalussy József

SZÍNHÁZ

BEN JONSON: VOLPONE VAGY A PÉNZ KOMÉDIÁJA (Belvárosi Színház).

Róka, Légy. Galamb, Nyúl, vagyis Volpone, a kalmár, Mosca az élősdije, Colomba az erényes asszony és Canina, a kurtizán játsszák ezt a komédiát. Volpone tetteti, mintha haldokolna, hogy barátai neki adják legféltettebb' kincseiket, jó végrendelet reményében. Aranykehely, pénzeszsák, szépasszony, mind hozzá vándorol. Moséa addig segédkezik -az üzelinekben, míg Voíponet is kiforgatja a vagyonából.

Stefan Zmeig dolgozta át, Ernőd Tamás fordította, Körmöczy László rendezte. Színes, hangos, bővérű darab, kár, hogy néha erkölcsi leckére pendítik ki, mert az egész alapjában erkölcstelen. Hogy Mosca elpocsékolja a végén az ebül szerzett pénzt, az sem nem megoldás, se nem végkifejlet, csak továbbfu-57

/