Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-08-01 / 8-9. szám

iskolai Énektanárok „Bartók Béla“ Vegyeskara Josquin madrigálja után Kodálynak egy másik, ugyancsak ritkábban hallott művét, a Vörösmarty „Liszt Ferenchez“ címzett ódájára írt kórust adta elő, majd ugyancsak a szabadságharoot idéző népdalokkal fejezte be műsorát. Szép volt a felsőgallai ipari üzemek énekkarának teljesítménye is, megérdemli ennek a Ids ipari központnak a kórusa, hogy felfigyeljünk rájuk. Átütő sikere volt a Hóra Pitchtenzevnek, a szófiai postások karának. Händel madrigálja után egy bolgár aratóéneket és Karastoilanov győzelmi indulóját énekelték. Mindkét mű dallamos, friss, változatos, remek alkalmakat nyújt arra, hogy az előadó kar megcsillogtassa tudását s a szófiaiak ki is aknázták ezeket a lehetőségeket. Sajnáltuk, hogy a verseny szabályai nem engedték meg egyik kórusnak sem az ismétlést, mert bizony még tovább is elhallgattuk voüia őket. A váci Szabadművelődési Tanács ,,Vox Humana“ Énekkara a „Mátrai képek“ egyes részeinek szép előadásával igazolta, hogy nem érdemtelenül jutóit helyezéshez annakidején a 48-as kulturális versenyen. (Elhagyhatnák azonban magyarkodó és jarosskodó egyenruhájukat.) A Román Szakszervezeti. Tanács Központi Énekkara megközelítette a bolgárok sikerét. A modern bolgár és román zene- és kórusművészet, a mienkéhez hasonlóan, ugyancsak nemrég felkutatott s a mienkével rokon népdalkincsre épít és ezért is közelebb áll hozzánk az északiaknál és nyugatiaknál. A Szegedi Egyetemi Énekkar fejezte be a verseny délelőtti részét. Délután az Államrendőrség „József Attila“ Énekkara kezdte a műsort, ez az alig féléve működő, de máris népszerű együttes. A verseny második francia résztvevője, a párizsi Choral Populate technikailag kitűnőt nyújtott, de modern francia számaikat nem cserélnénk el a magyar vagy a román, bolgár kórusok pompás számaiért. A Győri Vaggongyár „Egyetértés“ Dalköre szintén a „Mátrai képek“-kel remekelt. A Közalkalmazottak Szakszervezetének „Liszt Ferenc“ Kórusa ismert, nagy gyakorlattal rendelkező kórus, jogosan vállalkozott a Kodály Zoltán kórusai között talán legnehezebb, de sikeres előadás esetén leghálásabb mű, a „Jézus és a kufárok“ előadására. Az osztrák demokratikus ifjúsági mozgalom, a FŐJ kis kara a régi osztrák zenekultúrának megfelelő finoman adta elő Lassus „Zsoldos szerenád“-ját, de modern számaikra még fokozottabb mértékben áll, amit a franciákéra mondtunk előbb. Végül a MDP Rendező Gárdájának Központi Énekkara zárta be a vegyeskarok sorát, számaik közül ugyancsak a „Jézus és a kufárok“ emelkedett ki.

A vegyeskarok teljesítményét a zsűri három csoportra osztva bírálta el. Az A) csoport első díját kimagaslóan legnagyobb pontszámmal kapta a Debreceni Kollégiumi Kórus. A második díjat ebben a csoportban a „Liszt Ferenc“ Kórus (vezetője Szőke Tibor), a harmadikat a „Bartók Béla“ Kórus (Vásárhelyi Zoltán) nyerte. A B) csoport első díját megosztották a Rendező Gárda Kara (Székely Endre) és a szolnoki Ferences Énekkar (Kóbor Antal) között. A második díjat a Choral Populaire kapta. A C) csoport első helyezettje a bolgár kórus lett, második a román kórus, harmadik a Győri Vaggongyár vegyeskara.

A díjakat este díszhangverseny keretében osztotta ki Dinnyés Lajos miniszterelnök, a külföldön tartózkodó köztársasági elnök nevében. Az eredményeket rövid indokolás kíséretében ismertette Kadosa Pál. A közönség gyönyörködve hallgatta a nyertes kórusok számait. Különös sikert aratott a Choral Populaire azzal, hogy a magyar himnuszt is elénekelte, magyar szövegével. A hivatalos műsornak már régen vége volt, mikor az Állatkert környéke még mindig visszhangzott az autóbuszaikra váró kórusok rögtönzött utcai hangversenyétől.

544