Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-08-01 / 8-9. szám
1919-ben komponált. Ezt a művét Bartók életében Budapesten nem mutatták be. Első magyar előadása 1945 végén volt. A népi zenék hatása az 1920-,as évek idején újabb formában je-' lentkezik Bartók műveiben. Kevesebb a népdalátirat és több az olyanmű, melyben Bartók eredeti dallamvonalakkal mutatja meg az új zene hangzását. Ilyen művek elsősorban a „Zongoraszonáta“ és a „Zongoraverseny“, továbbá a „Szabadban“ c. zongoradarabsorozat is. E művekben egyesült Bartók eddigi kétféle zenéje. Mi volt ez a kétféle Bartók-zene, helyesebben zeneszerzői tevékenységének kétféle útja ? 1906-tól kezdve állandóan írt Bartók népdalok felhasználásával műveket, de azok mellett voltak olyan munkái is, mint például a vonósnégyesek, azután a „Vázlatok“ zongorára (1908—1910-ig), a „Négy zenekari darab“ (1912), „Öt dal énekhangra zongorakísérettel“ (Ady Endre verseire, 1916), stb. A felsorolt népdalmentes művekben is igen sokszor találkozunk olyan elemekkel, amelyeket Bartók a népzenéből ismert meg, de ezek a művek, ha nem is úgy ahogyan vannak, valószínűleg a népi zene megismerése nélkül is megszülettek volna. Ez, a csakis ilyen értelemben kétfélének mondott Bartók-zene az 1920-as évek folyamán eggyé olvadt és az egységét az sem zavarta többé, ha Bartók ismét adott ki 1929-ben népdalokat zongorakísérettel („25 magyar népdal“). Az igazi magyar zenét nagyrészt Bartók fellépései nyomán ismerte meg először a külföldi közönség. Bartók első amerikai útja alkalmával (az 1927—28-as hangversenyszezonban) két hónap alatt 29 városban adott hangversenyt. A következő évben a Szovjetunióban és Spanyolországban járt hangversenykörúlon. Szólózongoraest keretében egész estet betöltő műsort utoljára 1929-ben játszott Budapesten. A legújabb időkben ismét többet foglalkozott a népzenével. Összehasonlította a magyar népzenét a szomszéd népek népzenéjével (a német kivételével) és ennek során áttanulmányozta a szerb, horvát, lengyel, bolgár, stb. népzenéket. 1936-ban a török kormány felkérésére Törökországban népzenegyűjtő úton vett részt. 1934-től kezdve Bartók a Zeneművészeti Főiskola helyett a Magyar Tudományos Akadémián folytatta munkáját, az Akadémia megbízásából a magyar népdalok egyetemes kiadását készítette elő Kodály közreműködésével. A magyar Tudományos Akadémia 1936-ban tagjai közé választotta. Bartók Lisztről beszélt székfoglalóján és sok egyéb között Liszt legértékesebb műveire és Liszt kezdeményező szerepére hívta fel a figyelmet. 1930 óta Bartók egyre inkább összefoglaló jellegű műveket írt, amennyiben elsőként saját maga használta ki minden formában az új zene első eredményeit. "A nagyobb formák mindegyikét („II. zongoraverseny“ 1930—31, „V. vonósnégyes“ 1934, „Zene húros- és ütőhangszerekre és cselesztára“ 1936, stb.) jó példának tekinthetjük arra, hogy merre fejlődik az új zene és mit lehet építeni Bartók új zenéjéből. Ahány mű, annyiféle megoldás. A formai és műfaji sokféleség, a többféle hangszerre és együttesre való elképzelés nem keresett, helyesebben nem akart tulajdonság Bartóknál. Zenéjének stílusa, saját eredményeinek egyre koncentráltabb újból és újból való megformálása („Hegedűverseny“ 1937—38) már önmagában hordja a tágkeretű lehetőségeket. Palestrina életműve egy többévszázados fejlődés betetőzése, folytatása nincsen. Bach is egy többévszázados fejlődés csúcsán áll, de a bachi zenestílus ugyanannyira mutat előre is, mint visszafelé. Bartók összefoglalása személyes mű és visszafelé legfeljebb a saját műveit magyarázza, az ő jelentősége a jövő, az újrakezdés. írása és kifejezése állandóan egyszerűsödik, szűkszavúsága fokozódik. A 30-as években írt „Mikrokozmosz“-sorozat az új zene példatára és a korszerű zongoratechnika legjobb iskolája. * Bartók alkotásainak sorozata és életének külső eseményei meggyőzően mutatják, hogy Bartóknak egyetlen lehetősége volt az önmagából való következetes továbbépítés. Felfogott minden termékenyítői 532 «
