Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-01-01 / 1. szám
NAGYKANIZSAI KONFERENCIÁNKRÓL A budapest-kaposvári vonal szitáló esőben érkezett velünk december 27-én, pénteken reggel a nagykanizsai állomásra. Ezeréves, történelmi múltú városba érkeztünk. Míg az állomásról a városba értünk, lassan kiderült, a diadalmaskodó napfény előtört, öreg és fiatal házak a múltat és jelent mutatták, egy ízig-vérig magyar határmenti város képét, mely hosszú évszázadok óta centruma a magyar kultúrának ezen a vidéken. Teljesen kereszlbeszeltük a várost, míg a Rozgonyi-utcai iskolába érkeztünk, ahol két napra összegyűltek Tolna. Baranya, Somogy, Fejéi;, » - Veszprém és Zala ^negyek szabadművelődési tanácsainak kiküldöttei, hogy elmondják egymásnak, mit tettek eddig Déldunántúl művelődése érdekében. Közel 100 ember gyűlt egybe. Néhány asszony és leány is köztük. Képviselve volt a magyarság minden rétege: Déldunántúl kérgeskezű parasztjai, ipari városok munkásai, tanítók, papok, munkáslányok; fiatalok és öregek és akárhogy mértük, igazában demokratikus összetételű gyülekezet Volt. Bizonyítja ezt, hogy jómagam is, mint dolgozó munkásember, otthonosan éreztem magam, de egyben azt is éreztem-, mindnyájunk számára megtiszteltetés volt, hogy együtt dolgozhatunk a magyar művelődés ügyéért. A beszámolókból, vitákból, a szemek csillogásából láttam, hogy mindenki, aki ott volf, tudta, hogy miért jött és mit akar. Egymásután következtek a beszámolók: a pécsi munkások hatalmas kultúrszervezettsége, a romvárosoknak. Székesfehérvárnak, Veszprémnek a kultúráért való hősi küzdelme, a magyar falu népének feltörő panasza, hogy a város még mindig mostoha hozzá és a nemzet kultúrkincséből vajmi keveset juttat néki. Nagyobb városok,. falvak töredelmesen vallották, hogy náluk a nép még nem éhezi a tudást, a szépet és jót, de megszólaltak kicsiny falvak is. ahol egyszerű parasztemberek könyveket gyűjtögetnek, ismerik az irodalmat és szerelik s bölcsességgel tanítják az ifjúságot. A konferencia értékes munkát végzett. Megállapítottuk, hogy a még. fennálló társadalmi különbségeket ki kell küszöböljük, hogy közös erővel terjeszthessük a magyar népi kultúrát. A munkássággal meg kell ismertetni a magasabb irodalmat, a zenét és a képzőművészeteket. A falut és a várost hozzuk közelebb egymáshoz, hogy kultúrájukat egymással kicserélhessék. A művelődés hatalmas fegyvere a könyv. Minél több vándorkönyvtár kell, hogy könyvvel elláthassuk a faluk és városok dolgozóit. Szaktanfolyamok és munkásszemináriumok kellenek. Szavaló- és színjátszó csoportok részére komoly, nevelőhatású irodalmi műveket kérünk. Elhangzott a megállapítás: munkáskórusok nélkül nincs munkáskultúra. A giccses ponyva és a lelket ölő silány színdarab nem lehet a magyar dolgozó szellemi tápláléka! Meg kell' cáfolnunk a régi rendszernek azt a beállítását, hogy az egyszerű dolgozó embernek nem való a tudás. Igenis, minden embernek joga van a tudáshoz, a teljes kifejlődéshez. Ennek megvalósílhatása érdekében kértük a kultuszminisztert, hogy erkölcsileg és anyagilag támogassa a szabadművelődés munkáját, mert tanulni és újra csak tanulni akarunk, hogy megálljuk helyünket a kultúrnemzetek között hogy a gazdasági demokrácia mellett megteremthessük a szellemi demokráciát is. Kanizsától gazdag lélekkel búcsúztunk el, de úgy éreztük, hogy a mi munkánk ezután következik: kinek Somogybán, kinek Veszprémben. mindegjr, hogy hol: magyar földön kell új és szebb életet teremtenünk. (Kaposvár) Mátrai Géza 55
